A boldogság hajkurászása helyett

A boldogság nem úticél, hanem utazóstílus.

Ugye nem gondolod, hogy véged van, és most már kutya kötelességed boldogtalan áldozatként elmorzsolnod hátralévő, felelősséggel terhelt, igazságtalanul kifosztott, szomorú életedet? Sebzett vagy, és sebezhetőbb vagy, mint amilyen lenni szoktál. Fel kell dolgoznod a múltat. Ez feladat, feltétel a továbbiakhoz.

Dolgozd fel a helyzeteddel természetesen járó lelkiismeretfurdalást! Igen, ez alapjában véve ilyen egyszerű: azon múlik, hogy így döntesz-e, azután véghez viszed-e, vagy sem.

Bocsáss meg, bocsáss el!

Engedd ki a börtönből azokat, akik ott vannak. Elsősorban magaddal szúrsz ki, a saját szervezetedben halmozod a mérgeket, ha tartósan haragszol valakire! Emelkedj felül és lépj tovább a saját érdekedben!

Ismerd fel, ismerd el saját emberi szükségleteidet!

Légy őszinte önmagaddal! Ha meg akarsz felelni a fokozottabb kihívásnak, csökkentened kell annak az esélyét, hogy a saját lábadban esel hasra. Tudnod kell, hol csámpás a lábad. Szánj időt magadra (hibás elképzelés, hogy minden idődet a gyerekeiddel, vagy az értük való gürcöléssel kell töltened).

Carl Larsson: Karin a parton

Carl Larsson: Karin a parton

Érdemes magadnak sűrűn föltenni ezeket a kérdéseket:

  • Minek örülhetek? Reggelenként vagy esténként a gyerekekkel együtt is meg lehet beszélni.
  • Mit nem tudok megoldani? Anyagi gondok. Időhiány: nem lehetsz mindig ott. Fáradt vagy. Tudatosan végig kel gondolnod a helyzetedet, és tervezni kell, nem elég ösztönből reagálni és cselekedni. Amire szükség van, megoldom. Amit nem lehet, v. nem éri meg, azt elfogadom. (Pl. hiába szeretnék konyhatündér lenni, hétközben nem rittyentek álomreggeliket és csodavacsorákat. A lakás rendetlenebb, mint szeretném, és nincs olyan nagy gonddal berendezve. A lányokkal közösen használunk ruhákat, szépítőszereket.) Örülök annak, ami van. A hálás, örömteli attitűd sokkal közelebb visz a boldogsághoz, mint a biztos és bőséges anyagiak.
  • Mit tudok megoldani? Hurrá! Idáig már eljutottunk. Gondold végig és örülj, de tényleg! Ne csak azt nézd, ami még előtted van.

Döntsd el, hogy hálás leszel!

Szánnál egy kis energiád arra, hogy értékeld, hogy nem vagy teljesen egyedül? Micsoda lehetőség és kiváltság, gondoskodhatsz a gyerekeidről, gyönyörködhetsz bennük, élvezheted a társaságukat? Ugye nap mint nap nem azzal vagy tele, milyen sok a munka, az erőfeszítés és a lemondás, és így sem tudod azt nyújtani, amit kellene? Arra figyelsz, amid nincs, és a maradék erődet is felemészti az önsajnálat és az aggódás? Vagy hajlandó vagy elgondolkodni mindazon, amid már van, egészen addig, amíg a szívedben eluralkodik a hála és az öröm? Így tehetsz lépéseket a hétköznapi boldogság felé.

Írj le szép sorban, mi mindennek volna okod örülni! nem kell ugrándoznod, de nyugtázd magadban, hogy azért van okod arra, hogy örülj. Amit csak lehet, mondj el belőle a gyerekeidnek is, és örüljetek együtt.