Hogyan veszekedjünk?

Elalvás előtt, egy “őszinte” pillanatban valamelyikőnk ajka panaszra nyílik… és máris kezdődik a csata. Forgolódunk, nyögünk, morgunk, félálomban marjuk egymást, az érzelmek hatalmas lánggal lobognak, elaludni már nem tudunk, de ahhoz fáradtak vagyunk, hogy olyasmit mondjunk, ami megoldást is hozna…

Kell, hogy legyen jobb stratégia!

Nincs konfliktusmentes kapcsolat. Két emberről van szó, különböző személyiséggel, véleményekkel, érzésekkel… természetes, hogy időnként összeütközésbe kerülünk. Zavarhat, ahogy a másik a közös pénzünkkel bánik, ahogy a gyerekekkel foglalkozik (vagy nem foglalkozik), vagy elégedetlenek lehetünk a szexuális kapcsolatunk valamelyik aspektusával. Úgy érezzük, hogy a másik nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. És ha másban nem is, ebben biztosan igazunk van. Csak az a meglepő, hogy meglepődünk ezen.

Végtelen mennyiségű témában különbözhet össze egy pár. A konfliktus azonban még nem probléma! Az a pár, amelynek tagjai nemcsak a saját, hanem őszintén a másik javára is törekszenek, építő módon meg tudja beszélni az egyet nem értéseit, kezelni tudja a konfliktusait, és még jobban összekovácsolódik. Jobban megértik egymást, és elmélyül közöttük az egymás iránti szeretet és nagyrabecsülés. A valódi gond az, ha nem hajlandók a saját érdekeikből, “jogaikból” a másik javára engedni. Nem tudnak mit kezdeni az egyet nem értésükkel, és önérdekvezérelt beállítottságuk miatt rend szerint nem tudnak kölcsönösen elfogadható megoldásokat sem találni.

Min is veszekszünk?

Először is: azonosítsuk, mi a vita tárgya. Meglepő, milyen kevesen tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy “tulajdonképpen min is veszekszünk?” Sok pár hosszú időn keresztül olyan sok mindenen veszekszik, hogy már rég elfelejtették, mi az, ami alapvetően zavarja őket. Ha legalább abban sikerülne egyetérteni, hogy mi a vita tárgya, már félúton volnának a megoldás felé. Ha tehát legközelebb veszekedtek, kérdezd meg a párodat: “Tudjuk egyáltalán, hogy min veszekszünk?” Ha ez nem is olyan egyértelmű, először próbáljátok napvilágra hozni, hogy mi az, amiben nem értetek egyet, és legalább azt illetően próbáljatok egyetértésre jutni, hogy min veszekedtek.

Válasszunk alkalmas időt és helyet!

Nem elég, ha tudjuk, min veszekszünk; ha törekszünk a megoldásra, kell találnunk egy alkalmas időt és helyet arra, hogy megbeszéljük. A párok legtöbbször késő este kezdenek el veszekedni, amikor fáradtak, és nincsenek abban az értelmi és érzelmi állapotban, hogy meg is tudják oldani a problémájukat. Nem jó megoldás hajnalig fönnmaradni és veszekedni. Ennek az eredménye többnyire ordibálás, sértések, könnyek és frusztráció.

Szánjatok időt a vita elrendezésére; az a megfelelő idő, amikor éberek vagytok, és az a megfelelő hely, ahol nem zavarnak sem a barátok, sem a gyerekek, sem a telefon. Ne félj azt mondani a párodnak: “Én is szeretném ezt megbeszélni veled, de jelen pillanatban ki vagyok merülve, és ha most vitatkozunk, nem hiszem, hogy jól tudnék reagálni. Folytathatnánk inkább reggel?” Ha ezt nem kibúvóként mondod, hanem valóban az a szándékod, hogy megoldjátok a konfliktust, a párod valószínűleg bele fog egyezni a vita későbbre halasztásába.

Már tudjátok tehát, hogy mi a konfliktus tárgya, és választottatok egy alkalmas időt és helyet, amikor megpróbáljátok megbeszélni. A következő lépés: gondold végig előre, hogyan beszéld meg a konfliktust a pároddal, mert ez nagyon nem mindegy.

Beszéljük meg úgy, hogy ne rongáljuk a kapcsolatot!

  • Ne hibáztasd a másikat; vedd magadra a felelősséget. A másik hibáztatása támadás, ami arra készteti őt, hogy védekezzen. Ha mindketten azt hisszük, hogy a legjobb védekezés a támadás, már rohangálunk is körbe-körbe az értelmetlen, bántó veszekedések mókuskerekében.
  • Ne címkézd a másikat; beszélj inkább magadról, és a saját érzéseidről: “Dühös leszek, amikor megígéred, hogy időre itt leszel, és mégis elkésel”. Nem ígérem, hogy a párod nem fog védekezni, de ez sokkal jobb, mint azt mondani neki, hogy “Felelőtlen vagy és soha nem lehet rád számítani! Megint teljesen felborítottad a terveimet!”
  • Ne hangoztasd, hogy nincs igaza – elvégre is egyikőnk sem az igazság letéteményese. Ne támadd és ne illesd lesújtó szavakkal sem őt, sem az álláspontját, hanem segíts neki megérteni a te gondolkodásmódodat, megközelítésedet, véleményedet is: “Biztosan neked is igazad van, de gondold át még azt is, hogy…” Ha az igazadat hangoztatod, győzelemre törsz, és arra készteted a párodat, hogy még keményebben harcolva bizonyítsa, hogy márpedig neki van igaza.
  • Figyelj oda a párodra! Képzeld magad az ő helyzetébe, és próbáld megérteni, mit érez. Amikor ő beszél, figyelj és értsd meg, amit mond; ne arra használd az időt, hogy a visszavágásra készülsz. Ha valamin dolgozol, az az legyen, hogy el tudd fogadni, de legalább meg tudd érteni az ő álláspontját is. Csak azért, mert másképp láttok dolgokat, nem biztos, hogy az egyikőtöknek igaza van, a másikótoknak pedig nincs.
  • Mondd el a véleményed, de ne kockáztasd a kapcsolatot. Ne félj kifejezni, mi az, amit szeretnél, de ne felejtsd el: a vita megnyerése nem éri meg, hogy elveszítsd a másikat. A célod tehát ne az legyen, hogy bebizonyítsd, milyen okos és ügyes vagy. A vita jó célja, értelme az erősebb, működőképesebb kapcsolat, nem pedig az, hogy kiderüljön, hogy te vagy a jobb.
  • A vitás kérdések megbeszélésének alkalmas helye és ideje nem a gyerekek előtt van, de az élet sokszor úgy hozza, hogy mégis a gyerekek előtt sikerül összeveszni. Ha a gyerekek előtt veszekedtetek, vonjátok be őket a kibékülés folyamatába is!

A kapcsolaton folyamatosan dolgozni kell: időt, figyelmet, energiát kell rá szánni, és ez elsősorban elhatározás kérdése. Ha a párod fontosabb számodra, mint az, hogy neked legyen igazad, akkor van esélyed stabil, működő és élvezhető kapcsolatban élni, ami szereteten, és egymás megbecsülésén alapul.

Hogyan veszekedjünk?” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Kár, hogy nem találom… 😦 De jók a felvetések.. Tetszik a blog, Isten áldjon/áldja. Judit

Hozzászólások lezárva.