Lelkiismereti szabadság és tolerancia

Közéleti kérdésekről

1. A lelkiismereti szabadság alapján álló tolerancia, nem a pluralizmus alapján álló tolerancia mellett állok, mivel Isten kinyilatkoztatott igazságának kizárólagosságát vallom, amely a Bibliából megismerhető [Szentírás]. Az egy kinyilatkoztatott, kizárólagos igazság melletti hitvallás együtt jár minden egyén lelkiismereti szabadságának tiszteletben tartásával. “Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Korinthus 3:17)

2. Az állam és az egyház szétválasztása mellett állok, mert “Isten országa nem e világból való.” (János 18:36) A lelkiismereti szabadság tiszteletben tartásának egyik biztosítéka az állam és egyház szétválasztása.

3. Én is arra törekszem, hogy a lehető legszélesebb körben ismert legyen az evangélium – de úgy vélem, ezt csak azon az úton helyes munkálni, hogy az evangéliumi tanítások, a keresztény egyének és közösségek tanúságtétele alulról fölfelé, belülről kifelé hatva, kovászként járja át és formálja a társadalmat, önkéntes alapon és szabadon. Nem is lehetséges vezényszónak engedelmeskedve.

4. A bibliai értelemben vett egyház nem intézmény, hanem “Krisztus teste”; a hívő emberek összessége, akik “Isten beszédét hallgatják és megtartják” (Lukács 8:21). A hívő ember “hiszi az egyházat, nem pedig az egyházban hisz” (Kálvin). Az igazság, a tanítás és a keresztény életgyakorlat egyetlen irányadó mértéke Jézus személye, aki a Biblia kijelentése szerint Isten élő beszéde. A lelkiismereti szabadság elvét az egyházon belül is – egyházi tekintéllyel szemben is – fenntartom. Azt sem az állam feladatának tartom eldönteni, hogy a hitüket gyakorló emberek melyik közössége egyház, és melyik nem az.

“Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.”
– 1Korinthus 12:27

Péter és az apostolok így válaszoltak [az őket kihallgató főpapnak]: “Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.”
– ApCsel 5:29

“Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azonkívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen! Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik, mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam.”
– Galata 1:3–10


Élvezem a világnézeti és lelkiismereti szabadság (egyelőre) törvény adta jogait. Úgy vélem, hogy aki az igazság tisztázására törekszik, az a valóban szabad és tudatos lelkiismereti, világnézeti döntésért tesz. Ennek ugyanis előfeltétele a tisztánlátás. Az ismerethiány és a szellemi sötétség befolyásolhatóvá, irányíthatóvá tesz, a tájékozottság viszont védelmet jelent. A tisztánlátás a szellemi világosságot segíti.

Nem fogadom el, ha a hatalom val­lás­er­kölcsöt kényszerít polgáraira, tehát nem érthetek egyet a “keresztény Magyarország” eszméjével. Ha az ál­lam hi­va­tott­nak ér­zi ma­gát ar­ra, hogy ­pol­gá­rai szá­má­ra előírja egy adott világnézet, vagy val­lá­si irány­zat kö­ve­tését, ak­kor az embe­ri mél­tó­ság tisz­te­let­ben tar­tá­sá­nak kí­vá­nal­mát sérti meg.

Bibliai értelemben a kereszténység Krisztus személyes követése. A keresztény ember önérdek nélkül végzi szolgálatát: nem a hatalmat akarja megnyerni, hanem az emberek lelkét, és nem önmagának, hanem Krisztusnak. A hit, és a bibliai értékrendből következő erkölcs önkéntes és személyes; nem lehet felülről, diktátumokban rákényszeríteni az emberekre.

A tolerancia (a türelem) tárgya a másik ember, nem annak minden kijelentése és cselekedete. Nem hiszem, hogy ahány ember, annyiféle igazság létezik; de tiszteletben tartom és elfogadom a másik ember személyét és lelkiismereti döntését akkor is, ha világnézetét és tetteit nem fogadom el igaznak.

Álláspontom szerint a tisz­ta és jó esz­mék “mag­ve­té­se” és pél­da­adás­sal ha­tó, sze­líd, von­zó kép­vi­se­le­te vi­het “jó ko­vászt” az em­be­ri közös­sé­gek éle­té­be – A SZABADSÁG TELJES TISZTELETBEN TARTÁSA mel­lett. Ezt ta­ní­tot­ta Jé­zus, akiben a kereszténység gyökerezik. A jó mag és jó kovász hiánya nem pó­tol­ha­tó az egye­sek sze­rin­ti jó kikény­sze­rí­té­sé­vel, még ak­kor sem, ha ez a jó tör­té­ne­te­sen az ab­szo­lút jó len­ne is.

Kapcsolódó írások: