A felnőtté válás konfliktusokkal jár – Ne akard elkerülni!

kamasz-05A HOGY ÉRHETSZ EL VÁLTOZÁST A KAMASSZAL? c. sorozat 6. része
Amikor fájdalmat élsz át kamasz gyereked felnőtté válási törekvései miatt, gondolj arra is, milyen jó, hogy átkormányozhatod őt a háborgó vizeken.

Kamasz gyereked a saját identitását keresi. A felnőtté válás természetes velejárója ez. Néha mégis szívszorító látvány a felnőttkor küszöbén szerencsétlenkedő gyerek. Életkori sajátosság, hogy rossz döntéseket is hoz, és hogy a függetlenségéért néha velünk szemben is küzd. Nem könnyű végignézni, amikor letörve magába zuhan, aztán legközelebb kicsit másképp újra próbálkozik. Pedig ez is az élet része, és szükséges ahhoz, hogy felkészüljön a felnőttkorra.

Miért lépünk közbe?

A legtöbb tapasztalt felnőtt előre látja, mi fog történni, ha nem lép közbe. És ilyenkor nem áll a helyzet magaslatán. Azt hiszi, meg kell akadályoznia, hogy a kamasz szembesüljön hibás döntése következményével, és tanulni kényszerüljön saját hibájából. Azt hiszi, hogy legfőbb feladata csemetéje megóvása önmagától… mintha még mindig kisgyerek volna.

Az elsősök esetében még jó dolog, ha a tanító néni minden gyereket sikerélményhez juttat a testnevelés órán, és mindenki lehet győztes is. De hogy néz ki, ha a nyolcadikosokkal teszi ugyanezt, és azokat is hozzásegíti a győzelemhez, akik nem nyújtottak győzteshez méltó teljesítményt?

A szülő legtöbbször mégis így bánik a felnőtté válás küszöbén álló gyerekével. Akkor is igyekszik őt győztes helyzetbe hozni, ha nem nyújtott győzteshez méltó teljesítményt. Mégis, miért?

Két oka lehet. Először is, szereti a gyerekét, és nem akarja, hogy hátrányt szenvedjen, még akkor sem, ha rászolgált. Nem akarja, hogy mások lássák a gyenge teljesítményét, mert ez szenvedést okozna neki.

De nem ez az egyetlen ok. A történet néha inkább a szülőről szól, mint a gyerekről. Ő maga nem akar szembenézni azokkal a fájdalmas következményekkel, amelyeket a gyereke gyönge teljesítménye okozna, ha nem avatkozna közbe. Ezért inkább odahat, és átvágja a gordiuszi csomót. Veszekszik a tanárral, átviszi a gyereket másik iskolába, megírja helyette a leckét, mondvacsinált indokkal felmenteti a testnevelés alól, elintézi, hogy felvegyék a gimnáziumba… Nem gondolja végig, hogy ezzel megakadályozza felkészülését az élet igazi mérkőzéseire.

Nekünk is fel kell készülnünk, meg kell erősítenünk a lelkünket, hogy tudjuk engedni felnövekvő gyerekeinket néha a fájdalmas úton járni.

kamasz-05

A felnőtté válás fájdalmas konfliktusai

Fájdalmas lesz, amikor elkezditek azokat a nehéz beszélgetéseket az értékrendet érintő kérdésekről, és rá kell ébredned, hogy ő nem teljesen úgy gondolkodik az erkölcsi, etikai, világnézeti és politikai dolgokról, mint te. Pedig nagy szüksége van arra, hogy legyenek köztetek ilyen beszélgetések. Ha ekkor elveszíted a fejed, felháborodsz és prédikálni kezdesz, legközelebb nem lesz veled ilyen őszinte. És ha előtted becsukódik, kinek a segítségével fogja kialakítani magában ezeket az értékeket?

Az is fájdalmas lesz, amikor a nevetséges gondolkodás miatt konfrontációra kerül sor. Saját, vagy a gyereked nevetséges gondolkodása miatt. Egyetlen szülő sem élvezi, amikor a gyereke felfedi az ostobaságait. És egyetlen gyerek sem élvezi, amikor valamelyik felmenője rávilágít a hülyeségeire. De ez nem azt jelenti, hogy nem tudod végigcsinálni az ilyen jellegű konfrontációkat. A konfliktusveszély ellenére képesnek kell lenned arra, hogy szeretettel szembesítsd a gyerekedet… és arra is, hogy nyitott lelkülettel hallgasd meg kritikai észrevételeit.

Fájni fog, amikor ütköznek a gondolataitok… amikor nem tetszik, hogy kivel jár… amikor leleplezed az indítékait (vagy ő a tiédet).

Fájdalmas konfliktussal jár, amikor szembesíted a rossz cselekedetei miatt. Az ilyen beszélgetések könnyen forrósodnak fel. Ha nem bírod a heves szóváltást, csavard le a hőfokot egy kicsit. Tarts rövid szünetet, amíg lehiggadtok, de aztán üljetek le megint, és folytassátok a beszélgetést.

Egyébként néha csodálkozom, mennyire tartanak egyes szülők a haragos megnyilvánulásoktól. A Biblia biztosít minket arról, hogy lehetünk mérgesek anélkül, hogy vétkeznénk.

“Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal.”
– Efezus 4:26

Még jótékony is lehet a haragod, ha gyermeked látja belőle, mennyire fontos neked, hogy jó irányba haladjon az élete.

Boat sterring wheel

Fájni fog, amikor el kell foglalnod helyedet a kormánykerék mögött. Világossá kell tenned, hogy a családi hajón Apa és Anya kezében van a kormány. A kormányos jelöli ki az útirányt: “Arra megyünk…” vagy “Erre nem megyünk.” Identitását kereső kamaszoddal viszont fájdalmas összeütközésekhez vezethet, ha kijelölöd az útirányt.

Fájdalmas konfliktussal jár, amikor a felnőtté válás küszöbén álló gyereked a függetlenségéért harcol. Ne téveszd össze függetlenedési törekvéseit az önzőséggel! Te is azt akarod, hogy önálló, független, autonóm személyiséggé váljon, mire elköltözik otthonról és a saját lábára áll. Függetlenedési törekvése szükséges és jó dolog – mégsem mindig kellemes átélni.

A függetlenedési törekvés néha a beszélgetéseitekben is jelen lesz, amikor olyanokat mond, hogy nem szeret otthon lakni, ő akar dönteni a saját dolgai felől, és hogy általában nem tetszik neki, ahogy vele bántok. Tudd, hogy ez általában jó jel: annak a jele, hogy készül a fészek elhagyására; saját egyénisége meghatározására törekszik, független életre vágyik. Előbb el kell hagynia a szülői házat, mielőtt alkalmas lesz arra, hogy ragaszkodni tudjon valakihez, és saját családot alapítson jövendőbeli társával:

[Jézus] így válaszolt: “Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: “Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.”
– Máté 19:4-5

A fiad csak akkor tud felnőtt férfivá válni, ha előbb elszakad a mamájától. A lányod is csak akkor lesz igazi nő, amikor maga mögött hagyja gyermekkori otthonát. A szüléshez hasonlóan az elszakadási folyamat is sok fájdalommal jár a szülő és a gyerek számára egyaránt… ahogy mindkettő hosszú felkészülés eredménye. De valami olyan izgalmas és nagyszerű dolog lesz belőle, amire régóta reménységgel és várakozással gondoltál. Megéri a fájdalmat.

Fájdalmas konfliktusokkal jár, ha valamelyikőtök részéről fény derül helytelen indítékokra, hozzáállásra, és vágyakra. Fájni fog, ha szembe kell szállnod a gyereked akaratával, és korlátokat kell szabnod neki. És fájni fog, amikor nem értetek egyet valamiben, és vitára kerül a sor.

A fájdalom és a konfliktus nem kellemes, főleg, ha mélységesen szeretjük és féltjük azt, akivel össze kell ütköznünk. De együtt jár azzal, hogy szülők vagyunk. Nem lehet megúszni. Nem is érdemes. Amikor fájdalmat élsz át a gyereked miatt, gondolj arra is, milyen nagyszerű lehetőség, hogy átkormányozhatod őt a háborgó vizeken. Ezekben a függetlenedő években van a legnagyobb szüksége a vezetésedre. Ne hagyd magára a hajót, amikor vihar van!

Ha küszködő-vergődő, függetlenségi harcát vívó és önmagát kereső tizenévesed van, jegyezd meg jól:

Adott viselkedését csak addig folytatja, amíg a belőle következő fájdalom nagyobb nem lesz, mint a belőle fakadó gyönyörűség.

Ha tehát azt akarod, hogy kamaszod megtanuljon felelősségteljes és etikus döntéseket hozni, ne próbáld mindenáron megvédeni a fájdalmas tapasztalatoktól! Ha közbelépsz, mielőtt átélné meggondolatlan döntéseinek fájdalmas következményét, nem szerzi meg a szükséges élettapasztalatot, és hajója veszélyes vizek irányába halad tovább.

HOGY ÉRHETSZ EL VÁLTOZÁST A KAMASSZAL? c. sorozat

Minden a kamaszok neveléséről