Életem célja: Önmegvalósítás?

locsolókanna“Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!”
– János 7:38

Jézus nem azt mondta, hogy aki hisz bennem, az élvezni fogja Isten teljességének minden áldását, hanem azt, hogy aki hisz bennem, abból kifolyik mindaz, amit tőlem kapott. Urunk tanítása mindig több, mint a puszta önmegvalósítás. A személyiség kibontakoztatása nem célja, csak melléktermék. Istenünk egyszeri és megismételhetetlen személyiségekké alkotott bennünket, de akkor bontakozik ki teljes szépségünk, ha olyanok leszünk, mint Jézus. Rá pedig az odaadás jellemző. Ha Jézusban hiszünk, nem az számít, hogy mit nyerünk, hanem, hogy mi folyik át rajtunk mások irányába. Isten azért érlel bennünket élettől duzzadó gyümölcsökké, hogy másokra pazarolja belőlünk az édességet.

A betániai asszony “az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére”. Senki más nem tekintette elég különlegesnek az alkalmat ilyesmire. Sőt, egyesek így dohogtak:

“Mire való a kenetnek ez a pazarlása?”
– Márk 14:3-4

Jézus viszont nagyra becsülte ezt az odaadó pazarlást:

“…az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.”
– Márk 14:9

Urunkat túláradó öröm tölti el, amikor nem állítanak meg minket korunk elfogadott normái abban, hogy mindenben és mindenestül Jézuséi legyünk. Jézus kiöntötte a saját életét azért,

“hogy üdvözüljön a világ általa.”
– János 3: 17

Az én életem kiért, miért, mivégre, hova folyik el?

Ha felszabadulok arra, hogy mindent kész vagyok megtenni azért, hogy a párom vagy a körülöttem élők élete meggazdagodjék, és egyre inkább önmagukká váljanak, akkor észreveszem, hogy miközben ezért fáradozom, én magam is egyre inkább önmagammá válok. Kibontakozom, a helyemre kerülök, meggazdagodom. Ez az igazi önmegvalósulás bibliai útja. Kész vagyok mindent megtenni a másikért, és közben – talán észre sem veszem, mások veszik észre először, de a bennem levő békesség mutatja – én is egyre inkább azzá leszek, akinek Isten eltervezett, akivé formálni akar.

Jézus azzal az egyszerű, de roppant szemléletes képpel illusztrálta ezt, amikor a János 12-ben ezt olvassuk: “Ha a földbe esett gabonamag el nem rothad, csak egymaga marad. De ha elrothad, sok gyümölcsöt terem.” És ott van közvetlenül mellette ez a mondat: “aki szereti az életét, elveszti azt; aki pedig kész elveszíteni a maga életét, megtalálja azt”. – Ez az önmegvalósulás, amikor nem is én valósítom meg magamat, hanem az Istennek való engedelmes szolgálat közben megvalósulok. Azzá válok, akivé Ő formálni akar.

“Aki hisz énbennem, … annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek” – és mások élete is felfrissül általa. Itt az idő, hogy eltörjük életünk “alabástrom tartóját”, hogy legfőbb törekvésünk ne a saját jólétünk legyen.

Kész vagyok erre?

Kapcsolódó:
Önmegvalósítás – a bennünk rejlő lehetőségek kibontakoztatása
Minden létező oka és célja
Szentháromság
Perikorézis – Isten tánca
A trinitárius, Krisztus-központú szemlélet
Mit akar Isten?

____________
Felhasznált irodalom:
– Oswald Chambers “Krisztus mindenekfelett” c. könyve
– Cseri Kálmán prédikációja az engedelmességről (2009. február 8.)