Alázat

Fogalmak szótára » szócikk: alázat

ALÁZAT, mint jellemvonás – alázatos az, aki gőg és önteltség helyett mások javát helyezi előtérbe.

Alázat rokon fogalmai: szerénység, önmérséklet

Alázat ellentéte: gőg, önteltség, fennhéjázás, pökhendiség, arrogancia

A bibliai gondolkodás szerint az alázatos ember az, aki az önigazult, öntelt lelkülettől mentes. A Krisztushoz tartozó ember tudatában van annak, hogy önmagában alkalmatlan a jóra, de azt is tudja, hogy Krisztus miatt Isten igaznak nyilvánítja őt.

Akiben Isten Lelke él, az békességet visz oda, ahova megy, anélkül, hogy harcba szállna saját jogaiért. Nem saját lelkiereje, hanem a Szentlélek teszi képessé erre.

A “jézusi alázat” azt jelenti, hogy nyugodtan elfogadom magamat annak, aki vagyok, és ez felszabadít arra, hogy mások javát helyezzem előtérbe.

Az alázat bibliai fogalmának semmi köze a gyöngeséghez, vagy az alacsony önértékeléshez. Azt jelenti, hogy valaki nem önközpontú, hanem “másik-központú” – képes másokat szeretni.

“Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;
és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”
– Filippi 2:3-4