Unalom

Fogalomtár » szócikk: unalom

UNALOM – akkor következik be, ha a bennünket érő élmény monoton, kevés kielégítő benyomást alkotunk róla, és így a frusztráció magas szintjét éljük meg.

unalom

Az unalom Dr. Kopp Mária stresszkutató vizsgálatai szerint szorosan összefügg

  • a reménytelenséggel,
  • a depresszióval,
  • a negatív érzelmi állapottal,
  • ellenségességgel, cinizmussal, rivalizálással (a társadalmi bizalom hiányával)
  • az anómiával (értékválság, szabálysértő magatartás)
  • az élet értelmének hiányával
  • alacsony együttműködőkészséggel
  • rosszabb egészségi állapottal, életminőséggel

  • Többet unatkoznak, akik rossznak tartják gyermekkori családi életüket
  • Többet unatkoznak, akik család helyett intézményes keretek között (állami gondozásban) nőttek fel
  • Többet unatkoznak, akik sokat néznek tévét (ok vagy okozat?)

Az unalomhoz köthető magatartászavarok:

  • Több öngyilkossági gondolat és kísérlet
  • Gyakoribb alkoholfogyasztás
  • Gyakoribb drogfogyasztás

/Dr. Kopp Mária: Motiváció, érzelmek, szorongás/

Ha a kihívás alatta marad készségeinknek, unatkozni fogunk

Csíkszentmihályi Mihály a Flow (áramlat) kifejezést használja arra az állapotra, amikor teljes figyelmünkkel feloldódunk egy tevékenységben. A Flow élményben a jelenben vagyunk, oda tudjuk szentelni magunkat a tevékenységnek. Ehhez a Flow két alaptényezője kell azonban: a készség és a kihívás. Ha a kihívás túlzott a készségeinkhez mérve, szorongani fogunk, ha készségeink túl jók a kihíváshoz képest, unni fogjuk a tevékenységet.

Sokszor valamilyen szükséglet miatt végzett tevékenységből lesz Flow tevékenység, vagy Allport kifejezésével élve a tevékenység “funkcionálisan autonómmá” válik /Allport, G., W. (1980): A személyiség alakulása, Gondolat/. Ez azt jelenti, hogy kezdetben valami más motiválta a tevékenységet, pl. pénzszerzés, társas szükséglet, stb., most pedig saját magáért végezzük azt. Csíkszentmihályi ezt autotelikus élménynek hívja. /Csikszentmihályi Mihály (2010): Flow – Az áramlat – A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai/

Szorongás és unalom

Abban az esetben, amikor az ember szorong a kihívástól, azonban, úgymond ezt a fázist a fejében “játssza le” és e miatt bele sem kezd a tevékenységbe, egyszerre fog szorongani és unatkozni, éppen amiatt, hogy a szorongása eltántorította attól, ami áramlatba keríthette volna. Ez az állapotkombináció az életünk, életcéljaink szempontjából releváns tevékenységeknél a legtipikusabb és kínzóbb. Nehéz átélni és felvállalni ezt a feszültséget és ezért ebből a lelki helyzetből könnyű kimenekülni: így kitesszük magunkat az unalomnak, hosszabb távú ilyetén életcél hárításnál az életunalomnak. Mintha egy izgalmas életnek lenne egy kis kockázata, amit fel kell vállalni, hogy a tűnek ezen a fokán áthaladva, áramlatba kerüljünk, tágabb összefüggésben, önmagunkká váljunk.

A készség és a kihívás összehangolásában a kihívást igazítjuk a készséghez, annak érdekében, hogy áramlatba kerüljünk. Ez felfogható – jó értelemben – a szorongató feladattal való küzdésnek is. Ha a kihívás arányos a készséggel (pl. a gyermek képességeinek megfelelő, nem túl könnyen teljesíthető feladatot kap), egyszerre éljük át magunkat potens, kompetens létezőnek, és oldódunk fel a tevékenységben. A kompetens szó eredete com+petere = együtt keresni; az ember keresi a vele szemben álló versenyzővel vagy feladattal azt, hogy miként képes magából a legtöbbet kihozni és ebben a küzdelemben feloldódni (Csíkszentmihályi). A kompetencia és a feloldódás az érdeklődés alap-pillérei.

Miből lesz áramlat helyett unalom?

Csíkszentmihályi Mihály kétféle személyi tényezőt ír le, melyek az áramlat (flow) felemelő élménye helyett helyett az unalomra hajlamosítanak valakit.

1. Figyelemzavarok: Azok az emberek, akik nem képesek mentális energiáikat kordában tartani, nehezebben élnek át áramlat élményt. Vagy nem vetik be képességeiket, amikor kihívással találják szembe magukat, vagy a helyzetben fel sem ismerik, hogy áramlatra van lehetőség. Ezek az emberek unatkoznak magasrendű képességeik birtokában is. Közülük kerülnek ki azok is, akikszoronganak az őket elárasztó ingerek – észlelések, emlékek, gondolatok – miatt, ahogy a skizofrének teszik.

2. Önközpontúság (túlzott én-tudat): Azok, akik mindig önmagukkal vannak elfoglalva, nem tudnak a tevékenységbe teljes odaadással bekapcsolódni, vagy csak akkor hajlandók valaminek figyelmet szentelni, ha abból valamilyen hasznuk származik.

A figyelemzavar és az önközpontúság megakadályozza, hogy a felnőtt vagy a gyermek olyan mértékben uralni tudja pszichés energiáját, hogy képes legyen belépni az áramlat élménybe.