Antropológia

Fogalmak szótára » szócikk: antropológia

ANTROPOLÓGIA (Embertan) – Az emberiséggel, az emberrel, az ember testi és kulturális jellemzőivel, az ember természetével, a világban elfoglalt szerepével, szokásaival, társas kapcsolataival foglalkozó tudomány.

Az etika szempontjából meghatározó jelentőségű az antropológiai szemlélet.

A BIBLIAI ANTROPOLÓGIA és etika a Biblia emberképével, és az egész bibliai gondolatrendszer megismerésével foglalkozik.

Bibliai anthropológia (vagy antropológia) – az emberről szóló bibliai tanítás. A teológiai tudományok egyik témaköre.

“Martin Buber helyesen mutatott rá arra, hogy a történelemben az antropológiai kérdés mindig akkor tör fel elemi erővel, amikor az ember elveszíti lába alól a talajt, s amikor a maga világa, és a világban való sajátos helye kérdésessé lesz. Ekkor érzi fokozottabb szükségét annak, hogy lényege és létének értelme után kérdezzen.”
– Bolberitz Pál: Isten, ember, vallás. Ecclesia, Budapest, 1984.

FILOZÓFIAI ANTROPOLÓGIA = emberkép

A pszichológiai kutatás és a pedagógiai tevékenység kiindulópontja ugyanaz: az emberkép. Az, hogy hogyan és mit kutat a pszichológus, és az, hogy hogyan és mit akar tenni a szülő, vagy a pedagógus, egyaránt az emberképétől függ.

Az emberkép fő típusai
(Dr. Pálhegyi Ferenc: Nevelési irányzatok, történelmi emberkép és nevelés)

1. Az ember mechanikus lény

Az ember tiszta lappal indul, olyan, mint a sima tábla (tabula rasa), melyet a környezet ír tele. Azt tudja, amit beletápláltunk, úgy működik, ahogy beprogramoztuk. Bárkiből lehet orvost, ügyvédet, művészt, sportolót, vagy rablógyilkost nevelni.(Empirista filozófia, behaviorista pszichológia.)

2. Az ember biológiai lény, azaz magasan fejlett állat

A viselkedést belső erők, az ösztönök indítják el és szabályozzák (mint genetikai programok). A vágyak kielégítése viszont gyakran társadalmi akadályokba ütközik. Az embernek meg kell találnia azokat az ösztön-kielégítési módokat, amelyeket a társadalom elfogad. Az élvezeti elv alapján működő „ösztön én” törekvéseit az én egyezteti a „felettes én” normáival, hogy lehetőséget találjon az ösztöntörekvés kiélésére. (Darwinizmus, pszichoanalízis.)

3. Az ember – ember, semmilyen más élőlényhez nem hasonlítható

A humanizmus aktív és autonóm (Istentől is független) lénynek tekinti az embert, aki eleve jó (erkölcsi értelemben is), akiben minden lehetőség megvan (nem szorul Isten segítségére). Ha sokszor mégis rossznak és tehetetlennek bizonyul, annak vagy a civilizáció az oka, vagy a tekintély tisztelete; mindkettő korlátozza ugyanis a szabadságát és kibontakozását. Az emberi élet célja, hogy az ember megvalósítsa önmagát. Olyan környezetbe kell helyezni, amely elősegíti kibontakozását. A kibontakozás legfőbb akadálya, ha tiltásokkal, szabályokkal tevékenységében mesterségesen korlátozzák. (Ma uralkodó humanista filozófia, pszichológia és pedagógia)

Az „eleve jó” rousseau-i kijelentést később sokan így finomították: „legalábbis semleges”, de semmi esetre sem veleszületett az ember erkölcsi romlottsága.

4. Bibliai antropológia – Az ember természete a Biblia szerint

A Biblia azt mondja az emberről, hogy csak úgy képes eredeti rendeltetésének megfelelően harmóniában élni a Teremtőjével, a természettel, és saját magával, ha Istennel szoros függőségben él.

Amint az erkölcsi ítéletet a kezébe veszi és függetleníti magát Istentől, meghal. Azaz megszűnik az lenni, akivé rendeltetett: Isten képe.

Az ember hivatása

Isten képét hordozni, Istent képviselni a világban, de ezt szabad akarattal kell vállalnia. A bűneset óta az ember Isten eltorzult képe.

Bővebben: Kicsoda az ember? »