Mitől függ a nevelési filozófiád?

Úgy neveled a gyerekeidet, amilyennek Istent ismered, és amit a gyerekekről gondolsz.

Mire alapozol?

Ha csak egy nyomot hagyhatnék benned, azt választanám, hogy gondolkodj Krisztushoz hasonlóan. Ismerd meg életének és tanításainak lényegi mondanivalóját, és a teljes Írás átfogó üzenetét, lelkületét, szemléletét! Olvasd a Bibliát, keresd benne Krisztust… és olvasd újra, igényesen, gondolkodva és összefüggéseket keresve. Hatolj a mélyére!

gaal-eva-ige-tukreben

Amit olvasol, annak vedd figyelembe a kulturális hátterét is; ha pl. valamit homályosnak, vagy furcsának találsz Jézus tanításaiban, igyekezz utánanézni, hogy érthette eredeti hallgatója, az első századi hívő zsidó ember?

Ha világnézetedet, a döntéseidet és gyermekeid nevelését a Biblia értékrendjére alapozod, meg is kell tudnod, mit mond Isten igéje ezekről a dolgokról. Ha tényleg bibliai módon akarsz gondolkodni, nem érheted be egy-egy összefüggéseiből kiragadott idézettel! Törekedj arra, hogy minél átfogóbb képet kapj, csak így fogja formálni a gondolkodásmódodat. Átfogóan, összefüggéseivel együtt ismerd meg a “teljes írást”, a Teremtés könyvétől a Jelenésekig bezárólag!

Az internet segítségével egyre több ingyenesen is használható eszköz áll rendelkezésünkre a Biblia önálló tanulmányozásához; a linkek oldalára kattintva megtalálod azokat, amelyeket én szoktam használni.

Ha valaki csak rövid bibliai idézetekkel támasztja alá az álláspontját (ami e honlapon is sokszor előfordul), ellenőrizd, hogy akkor is az-e az idézet mondanivalója, ha azt a szövegkörnyezetével együtt olvasod. Akkor fogsz egyre biztosabb léptekkel járni a “keskeny úton”, ha biblikussá válik a gondolkodásmódod, a világnézeted, és krisztusivá a lelkületed.

Dolgunk a világban

Arra törekszem, hogy mélyen megismerjem Istent, teljes szívemből ragaszkodjak hozzá, és önmagammal is, másokkal is jóindulattal, felelősségteljesen bánjak.

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat.
A második hasonló ehhez: ∙Szeresd∙ embertársadat, mint magadat.”
– Máté 22:37-39

“Ezt mondja az ÚR: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az ÚR, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az ÚR!”
– Jeremiás 9:22-23

Gyerekeimet is akkor tudom felelősséggel és a nekik való módon nevelni, ha a többi emberrel és a velük való bánásmódomat is Jézus szerető és tiszta értékrendje határozza meg!

“Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget. Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.”
– Zsoltárok 127

Mindenki szereti a gyerekét, és a tőle telhető legtöbbet teszi érte. Akinek már nagyobbak a gyerekei, mégis hajlamos úgy érezni, hogy túl sok mindent rontott el, és talán már késő helyrehozni a hibákat.

De Isten a második esély Istene; egész megváltó művének lényege a szeretet, a kegyelem és az elromlott dolgok helyreállítása! Nem hagyta magára a te családodat sem! Irgalmas és kegyelmes; kövesd, és bízd Rá magad, hadd végezze el benned is helyreállító munkáját!

“Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.”
– Zsoltárok 103:13

Maradandó értékrend hiányában az ember a környezetében pillanatnyilag elfogadott “józan ész” lehető legvonzóbb verzióját követi. A Jézusban bízó hívőnek azonban más választása is van:

“Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”
– Zsoltárok 119:105

Amikor valaki anya, vagy apa lesz, és emberek lelkének formálására készül, újra átgondolja az élet nagy kérdéseit: ki vagyok, miért vagyok, hova tartok, mi fontos és mi nem. Természetesnek tűnik, hogy a család, az egyház, olvasmányai és kortársai által közvetített értékek közül választja ki, amit megvalósításra érdemesnek talál. Van, aki egy-az-egyben elfogadja valakinek az izmusát (ha elég mély benyomást gyakorol rá); mások többféle forrásból igyekeznek összeállítani saját életfilozófiájukat.

A hívők többsége is egyik irányzattól a másikig sodródik, attól függően, hogy a kor szellői épp merre fújnak, pedig Pál apostol figyelmeztet bennünket, hogy “többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak” (Efezus 4:14). Nem mindenki tanulta meg a többitől megkülönböztetni Isten hangját, és másféle hangokra (is) hallgat.

“Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.”
– János 10:27

Ha a kezdő szülő nem ismeri a krisztusi gondolkodásmódot, mások mondják meg neki, mit tegyen és miért. Gyakorlati dolgokban várja az útmutatást: Mondd meg, mit csináljak, milyen szabályt kövessek, mi a helyes eljárás, hogy a dolgom könnyű és kiszámítható legyen.

Megfigyeltem, hogy a különféle nevelési módszerek legvérmesebb szószólói azok a kisgyerekes anyukák és apukák, akik még nem kísérték végig gyerekeiket az érett felnőttkor küszöbéig.

A kezdő szülők mindent nagyon jól akarnak csinálni, és remélik, hogy sikerül is nekik. Gondolkodás nélkül képesek elfogadni egy-egy szerző, előadó vagy egyházi személy határozott kijelentéseit, főleg, ha azt alá is támasztja néhány, a véleményét igazolni látszó kutatási eredménnyel, vagy bibliai idézettel. A nyomtatásban megjelenő, vagy tekintélyes helyekről hangzó tanítás aztán követendő szabályrendszerré válik a számukra. Pont.

Isten azonban az élethez (és ebbe a gyermeknevelés is beletartozik) értelmet is adott, hogy legyen mivel gondolkozni; meg lelkiismeretet, hogy legyen, ami néha furdal. Újjászületett gyermekeinek a saját Lelkét is adta, hogy tanácsoljon, vigasztaljon, és erőt adjon a nehéz pillanatokban. Összesen annyit vár tőlünk, hogy ne hiszékenyek legyünk, hanem hívők: ne másban, hanem Benne bízzunk, és csak Tőle függjünk. A hit nem vallás, hanem bizalmas kapcsolat szerető mennyei Édesapánkkal.

Egy anyának még anyai ösztönöket is ad Isten, hogy tapasztalatlansága ellenére is érezze, mi jó az ő gyerekének. Ez annak a csodának a része, hogy nővé teremtett bennünket. Vele való bizalmas kapcsolatunk közegében még ennél is világosabban a szívünkre helyezi, hogy egy-egy helyzetben mit tegyünk; ez pedig az ∙újjászületett∙ hívőben élő Szentlélek csodája. Igazán fontos volna, hogy fáradtságod és számtalan tennivalód közepette is tölts időt mennyei Édesapád meghitt jelenlétében, hogy személyének egyre mélyebb ismerete legyen az alap, amelyre az életed épül.

Gyermeknevelési filozófiád abból indul ki, hogy milyennek ismered Istent

Szeretnéd végre hallani a konkrétumokat, hogy “mit kell csinálni” és miért?

Hitem szerint a legjobb modell egy szülő számára az Atya nevelési stílusa, és az, ahogy Jézus a tanítványaival bánt. A kapcsolatra épülő nevelés tanítványság. A Bibliát tanulmányozva fokozatosan tárul fel a kép: úgy legyél együtt, úgy fogadd el és úgy tanítsd a gyerekeidet, ahogy Jézus “tanítványozta” a tanítványait. Ezért beszélhetünk biblikus nevelésről annak ellenére, hogy konkrét nevelési tanácsokat alig találunk a Bibliában.

Nevelési filozófiád másik meghatározója: Milyennek látod a gyerekeidet?

Különféle elképzelések és elvárások szűrőjén át látjuk a gyerekeinket. Szempontjainktól függ, milyennek ítéljük meg, amit látunk. Akkor fogunk velük jól bánni, ha tudatosan Isten szemével nézzük őket.

  • Ajándéknak tekinted a gyerekeidet? (Zsoltárok 127)
  • Valóban jutalom számodra az “anyaméh gyümölcse”? (Zsoltárok 127)

Hogy bánsz az ajándékkal?

Jézus ölbe vette és megáldotta a kisgyermekeket:

“Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.”
– Márk 10:16

Áldás vagy a gyerekeid számára? Jézust képviseled előttük? Jézus azt mondta a kisgyerekekről, hogy “ilyeneké az Isten országa” (Márk 10:14).

Azt is mondta, hogy “aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják.” (Márk 9:46)

Erős szavak ezek. Szívügye Jézusnak, hogy mit teszünk a gyerekekkel.

Szerinted mi az, amivel valaki megbotránkoztathat egy kisgyereket?

Milyennek látod a gyerekedet? Milyen szemüvegen keresztül nézed? Azt igyekszel észrevenni, amit ki kell benne javítanod? Azt gondolod, ez a szülői feladatod? Vagy inkább olyan valakinek látod, akinek feltétel nélküli szeretetre, megértésre, gondoskodásra, tanításra, és némi szabad térre van szüksége?

Mint minden más jól végzett munkához, a neveléshez is sok idő, fáradozás, lelkierő, kitartás, reménység és türelem kell. Istenben bízó gyerekeket nevelni az egyik legfontosabb munka az örökkévalóság szempontjából.

Az a dolgunk ugyanis, hogy előkészítsük a talajt gyermekeink szívében az Evangélium magja számára; kiváltságunk pedig, hogy a magot el is vethetjük.

“Ha félek is, benned bízom!
Istenben, akinek igéjét dicsérem,
Istenben bízom, nem félek,
ember mit árthat nekem?!”
– Zsoltárok 56:4-5

Kapcsolódó:
Miért olyan fontosak a gyerekek Jézus számára?