A szülő személyisége és szerepe a különböző nevelési stílusokban

A diktátor, az áldozat, a mindenkinek megfelelni igyekvő, és a szabad légkört teremtő szülő.

A gyengéd és határozott szülő szerepe és személyisége

A szülő szerepe: ő az, aki a gyereket mindenki másnál jobban ismeri, mindig szereti és elfogadja, bármit tesz is a gyerek.

Jellemző viselkedése: gyengéd, elfogadó, szabad légkört teremtő és határozott.

Amit itt leírok, nem a múltbeli sebektől megkímélt szerencsés emberre, hanem az olyan meggyógyult, megszabadult emberre jellemző, aki érzelmi hátizsákját levetette és otthagyta Krisztus keresztje alatt. Bárki válhat ilyenné; de felmérhetetlenül sokat segítünk a gyerekeinknek, ha a korai érzelmi kötődés pszichés törvényszerűségeit felismerve eleve nem okozunk neki később nehezen gyógyítható sebeket.

A biztonságosan kötődő felnőtt biztonságos és szabad légkört teremt a kapcsolataiban – meg lehet benne bízni, lehet rá számítani, nem tart börtönben az elvárásaival vagy a neheztelésével, tiszteli a szabadságodat, levegőhöz is lehet jutni mellette. Nem próbál rajtad uralkodni, és nem is igyekszik görcsösen megfelelni neked, kapaszkodni beléd. Elfogad és szeret, de nem érezteti veled, hogy halálosan szüksége van rád. Mellette te is az lehetsz, aki vagy. Beismeri, ha hibázott, tud bocsánatot kérni, elfogadja, ha megbocsátasz, megbocsát, és nem emlékeztet a hibáidra. Tud és mer őszinte lenni, ki meri mondani, amit érez és gondol; annak mutatja magát, aki valójában (nem bújik szerep mögé).

  • A gyerek sírására, nyafogására is biztonságot sugárzó módon reagál:
    − Látom, nem érzed jól magad. Megnyugtatlak, és megtanítalak, mit kezdj ezzel az érzéssel. Bármi bajjal is küzdünk, Istenben bízunk.
  • Bízik Istenben, és belőle (nem másokból, pl. a gyerekből, vagy a párjából) meríti biztonságérzetét, önbizalmát, szabadságát.
  • Tudja, hogy sokat bocsátott meg neki Isten; ő sem vár tökéletességet.
  • Van bátorsága engedni, hogy gyerekei a saját hibáikból (szabad akarat), és az általa nyújtott tanításból egyaránt tanuljanak.
  • A gyerekek kedvéért nem hanyagolja el önmagát és (házasságát) sem. Tudja, hogy neki is vannak szükségletei (érzelmi, testi és lelki), és ezek kielégítését nem a gyerekeiben keresi, hanem felnőtt kapcsolataiban.

A biztonságosan kötődő felnőttre általában jellemző tulajdonságok

  • Ápolja a kapcsolatait, bizalmat, vigaszt és támogatást nyújt és fogad el.
  • Van önbizalma, tud alkalmazkodni, mer kockázatot vállalni.
  • Lelkileg, érzelmileg és testileg is mély kötődésre képes → adni és elfogadni is tudja a vigasztalást, szeretetet és gondoskodást.
  • Tisztában van saját és mások érzéseivel és szükségleteivel.
  • Meg tud hallgatni másokat, és őszinte, elfogadó légkört teremt: mások meg is nyílnak előtte.
  • Felismeri és el is fogadja saját és mások erősségeit és gyengéit. Nem idealizál és nem is vet meg másokat.
  • Kapcsolataiban tud kezdeményezni.
  • Ötletes (nem merev és módszeres), amikor célkitűzéseit próbálja kivitelezni.
  • Nem követeli, hogy vágyai azonnal teljesüljenek – tud várni.
  • Érzelmek széles skáláját ismeri fel és tudja kifejezni másokat nem sértő módon.
  • Tud tárgyalni, egyezkedni, megegyezésre jutni → konfliktusok megoldásában partner tud lenni, és tud bevett sémákon kívül is gondolkodni. (Járt útért járatlant el ne hagyj!) Nem rémül halálra akkor sem, ha komolyabb problémával találja szembe magát.
  • Tud (mer) nemet mondani.
  • Ha romboló, vagy egészségtelen elvárásokkal találja magát szemben, meg tudja húzni személyes határait (eddig és ne tovább).
  • Isten kezéből el tudja fogadni a szeretetet, a kegyelmet és a fegyelmezést is.
  • Úgy érzi, Isten szereti és becsesnek tartja őt.
  • Hitében kitart akkor is, ha nem kap választ egy-egy fontos kérdésére, vagy ha imái nem találnak meghallgatásra.

A tekintélyelvű szülő szerepe és személyisége

A szülő szerepe az irányítás (kontroll);

Jellemző viselkedése: Főnök, aki irányít, ellenőriz, felügyel (ha keresztyén, akkor meggyőződésből, mert azt gondolja, ez a dolga; máskor pedig azért, mert egyszerűen ilyen személyiség).

A szülőé a döntés joga és felelőssége. A döntések elvek és normák, azaz a “törvény” alapján születnek; a szülő meghatározza, mi helyes, mi helytelen (hívő szülő bibliai elveket követ). A szülő mondja meg, mi kívánatos és megerősítendő, mi nem kívánatos és kioltandó.

Életérzése sokszor szorongó, önmagához is szigorú: minden számít, amit teszek; komolyan kell vennem a dolgokat. “Ha, akkor” ok-okozati szemlélet: ha elérem, hogy a gyerekeim megkérdőjelezés nélkül és azonnal engedelmeskedjenek nekem, akkor Istennek is fognak engedelmeskedni, tehát később nem fognak komoly hibát elkövetni az életben.

Állandóan igyekszik, hogy az irányításhoz, kontrollgyakorláshoz szükséges tekintélyét megerősítse és fenntartsa. Fontos, hogy a hatalmi harcot (a csatát) a mindig megnyerje. (Csata = lehetőség a tekintély megszilárdítására. Ha következetesen megnyered a kicsi gyerekkel a kis csatákat, később nem lesz nagy háború a nagy kamasszal.)

A gyerek jól teszi, ha “féli” a szülőt, és igyekszik kerülni a bajt.

Pedig:

“Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek URa.”
– Zakariás 4:6

A meggyőződésből tekintélyelvű, engedelmességet követelő szülő magatartása

  • Komolyan veszi a feladatát – a következetességen, állandó résen léten múlik az egész rendszer.
  • A gyerekek újra meg újra kilógnak a sorból, tehát újra meg újra vissza kell őket terelni.
  • A törvény: együttműködés, alkalmazkodás, engedelmesség, készségesség; tisztelet (a tiszteletlenségért is), engedelmesség (ésszerűtlen követelményeknek is)… vagy különben.
  • Nem nyújt vigasztaló biztos menedéket a gyerek számára; nem “védő kar” az élet viszontagságaival szemben.

Az uralkodó-parancsolgató (diktátor) kötődési stílusú szülő személyiségjegyei
(a bántalmazásra hajlamos diktátor és a bántalmazott áldozat kötődési stílusa hasonló)

  • Természetes üzemmódja: mindent és mindenkit tegyünk helyre
  • Fő érzelmi élménye a harag (még a félelmet is haragként éli át).
  • Nehezen fogja vissza magát (amikor haragszik).
  • Úgy érzi, mások provokálják ki a haragját, ők bosszantják fel.
  • Nem vigasztaló biztos menedék a gyerek számára; sőt, ő a fő veszélyforrás.
  • Harcolj, vagy menekülj.
  • Szélsőséges hangulatingadozások (nagyon aranyos – sárba tapos a szidalmaival).
  • Nem rendelkezik kellő önismerettel (kellemetlen számára a saját belső világa, elutasítja az ezzel való foglalkozást), nem ápolja saját lelki egészségét (sem). A haragon szorongáson kívül kevés érzelmet ismer.
  • Fejletlen a sebezhetőség és az érzékenység terén (nem szeret és nem is képes őszintén feltárulkozni, és nem is igazán tud mit kezdeni más őszinte feltárulkozásával; empátia helyett előfordul, hogy visszaél vele).
  • Haragra gerjed, ha valaki megmondja neki, mit csináljon, és akkor is, ha valaki nem fogad szót, amikor ő mondja meg, mit csináljon.
  • Úgy érzi, nagyobb feszültség alatt van, mint a legtöbb ember.
  • Utál a gyerekkoráról beszélni, nem is akar a gyerekkori emlékeivel foglalkozni.

Az uralkodó-parancsolgató (diktátor) személyiség múltja

  • Szorongást keltő és kiszámíthatatlan (pl. iszákos) szülő többnyire magányos kisgyereke.
  • Idősebb testvér vagy más bántalmazta.
  • Minél nagyobb gyerekkori trauma érte, annál nagyobb a benne forrongó harag, és annál nagyobb szüksége van arra, hogy másokat kontrolláljon.
  • Ha gyöngébb és alulmarad, áldozat lesz belőle diktátor helyett.
  • Ha túl nagy rajta a teher / eluralkodik rajta a szorongás, hajlamos kimenekülni a felelősség alól (függőségek, betegség, depresszió).

Az engedékeny szülő szerepe és személyisége

A szülő szerepe: boldoggá tegye a gyereket és segítse a kibontakozásban, önmegvalósításban.

Jellemző viselkedése: helyes-kedves-aranyos, kissé túlféltő, gyakran szórakoztató, igyekszik a gyerek kedvében járni

A segítő-engedékeny nevelést választó szülő általában

  • Élvezi, ha az gyerek kedvében járhat, örömöt okozhat neki, elégedettnek, boldognak látja.
  • Túlféltő, védelmező. Sok mindentől félti a gyereket.
  • Kerüli az összeütközést, a kapcsolati konfliktusokat.
  • Békességre törekszik, és akkor érzi jól magát, ha környezetének tetszik, amit csinál.
  • Bulis szülő – játszik a gyerekkel, szülinapi zsúrt rendez, finomakat főz, öröm vele nyaralni vagy kirándulni.
  • Kiteljesedést talál a szülői szerepben – a gyerekek kedvéért önmagát és felnőtt kapcsolatait (házasságát is) hanyagolja.

A másoknak megfelelni igyekvő személyiség

  • mindenkit elégedettnek akar tudni maga körül
  • A sírás, nyafogás zavarja és szorongást okoz neki: “mért nem vagy boldog? mire van szükséged?”
  • érzelmileg éretlen (nem nézett szembe rejtett félelmeivel)
  • nem jól tűri, ha valaki, akivel kapcsolatban van, nyugtalan, vagy rosszul érzi magát
  • nem meri felbosszantani, kiakasztani a árját vagy a gyerekeit
  • nagyon bántja, ha valaki haragszik rá
  • nem mutatja ki, ha haragszik; igyekszik jó képet vágni a dologhoz
  • fél a kritikától, a konfrontációtól és mások ellenérzésétől, rosszallásától
  • óvatos, nem szeret kockáztatni
  • nem szívesen van egyedül
  • éhezi mások jóváhagyását, megerősítését

A másoknak megfelelni igyekvő személyiség múltjára jellemző

  • kisgyermekkori szorongást, félelmet keltő élmények
  • passzívan elviselte, hogy rosszul bántak vele
  • legalább egyik szülője aggódó, túlféltő természetű volt
  • küzdenie kellett azért, hogy elismerjék, vagy hogy elkerülje a kritikát
  • konfliktusokkal volt körülvéve (pl. állandóan veszekedő családtagok)
  • egyik szülő támasza, vigasza volt, vagy feladatának érezte a haragvó szülőt kiengesztelését

Gyengéd és határozott szülő

Tekintélyelvű szülő

Engedékeny szülő