Segítség! Köpköd a gyerek!

köpköd a gyerekA köpködés szinte mindenütt a világon a tiszteletlenség jele. Érthető, ha személyes sértésnek veszi a szülő, és felháborodva reagál:

− Ne merészelj mégegyszer…! az anyád vagyok, és egy gyerek se köphet le, megértetted?

Felteszi, hogy a köpködő gyerek így érez:

− Leköplek, te senkiházi…!

Pedig nem. A köpködés nem előre megfontolt szándékkal elkövetett porig alázás! Hanem a harag jele.

A kicsi gyerek még nem tudja szabályozni a viselkedését. Nem tanulta még meg, és a szükséges mértékű önkontroll sem áll még a rendelkezésére ahhoz, hogy szépen elmondja, mit érez:

− Ne haragudj, Mamikám, de most rettentő mérges vagyok. Úgy érzem, hogy senkit nem érdekel, mit állok ki éppen. Nem akarok elmenni arra a szülinapi zsúrra. Úgy érzem, nem lehettem még eleget veled. Egész nap a babával foglalkoztál, most pedig el akarsz vinni a szülinapra, pedig éhes vagyok, veled szeretnék játszani, és egyáltalán nem érdekel, hogy a haverom négyéves lett.

Nem tudja ilyen szépen és okosan megértetni magát veled. Inkább köp egyet. Ebben minden benne van. De nem azért, hogy direkt megalázzon.

Előtte nem tanakodik magában:

− Hm. Leköpjem, vagy megüssem? Esetleg belerúgjak?

Leköpve lenni annyira sértő, megalázó, kiakasztó élmény (Hát nem lehet igaz! Leköpött a gyerek!), hogy a szülő elfelejt okot keresgélni a háttérben. Pedig indjték sokféle lehet: harag, meg nem értés, csalódottság, ijedtség, szorongás… Zsigerből haraggal reagál, ez pedig további dühöngéshez vezet. Hosszú távon pedig olyan gyerekhez, aki a legcsekélyebb mértékben sem hajlandó feltárni valódi érzéseit felnőtt szerettei előtt. Rég megtanulta, hogy ha ezt nem “helyesen” teszi, abból csak a baj van. Arra pedig kinek van szüksége?

Így is lehetne gondolkodni a köpködő gyerekről:

− Leköpött? Valami nagyon bántja. Hogy tudnék neki segíteni?

Neki pedig ilyesmit is lehetne mondani:

− Fú, de mérges vagy! Olyan mérges vagy, hogy leköptél! Nem köphetsz le, de azt mondhatod, hogy “olyan mérges vagyok rád, hogy legszívesebben le is köpnélek”! Gyere, beszéljük meg, mitől lettél ilyen mérges!

Nem mondanék ilyesmit:

− Hogy képzeled, hogy leköpsz!? Ne merészelj mégegyszer…! Anyád vagyok, és egy gyerek sem lehet velem ilyen tiszteletlen! Ha mégegyszer előfordul…

Ha a köpködő gyereket leszidod, növeled a haragját, ami mégtöbb köpködéshez vezet.

Ha viszont megérted a háttérben húzódó indulat okait, nem a haragot, hanem a kapcsolat melegét: a megértést, a bizalmat és a meghittséget növeled. Kinek kell köpködnie egy bizalmas kapcsolatban?

Ez a kapcsolatra épülő nevelés lényege. Így reagál a szelíd és határozott szülő, amikor köpködéssel és hasonlókkal találja szembe magát. Szó szerint, vagy átvitt értelemben.

Tényleg fontos, hogy a gyerek tisztelje a szülőt (és viszont). De lehet-e fenyegetőzés, megszégyenítés, vagy fenekes az őszinte tisztelet kivívásának eszköze? Persze tiltással és megtorlással is el lehet érni, hogy a gyereked még legalább tíz éven keresztül ne merjen leköpni, de ez még nem jelenti azt, hogy igazán tisztel téged. Viszont megtanulta, hogy ha úgy viselkedik, ahogy elvárod tőle, akkor azt hiszed, hogy tisztel, akkor is, ha nem. Tiszteletlen eszközökkel nem lehet valakit igazi tiszteletre nevelni. Vagy sikerült már valakinek?

Néhány elvi megfontolás

Minden viselkedés mögött kommunikációs próbálkozás van, amit támogatni lehet (még akkor is, ha maga a viselkedés, mint pl. a köpködés, elfogadhatatlan). Még az ellenséges magatartás is kommunikációs próbálkozás.

Az ember annyira bánt másokat, amennyire ő maga bántva érzi magát. Akkora fájdalmat akarunk okozni, amekkora a mi saját fájdalmunk. Amikor másokat bánt valaki, ő maga bántva érzi magát; dühös, vagy fél. A kisgyerek, aki ellök egy másikat, valószínűleg sarokba szorítva érzi magát, vagy fél.

Amikor látjuk, hogy egy gyerek a társait bántja, nem könnyű arra gondolni, hogy most éppen védtelennek érzi magát és szorong, pedig így van. És ha csak a jéghegy csúcsát, a viselkedését látjuk és megbüntetjük, mégtöbb bántást halmozunk a már meglévő kupacra. Ha viszont ehelyett figyelembe vesszük a körülményeit és indítékait, képesek leszünk kevésbé büntetés-centrikus szempontból megközelíteni a konfliktust. Nem az lesz az első gondolatunk, hogy meg kéne leckéztetni a szabályszegőt.

A konfliktus igazi megoldása mindig kölcsönös. Amikor egy konfliktus úgy oldódik meg, hogy az egyik fél nyer, a másik pedig veszít, továbbra is helyreállításra vár a felbillent egyensúly. A kölcsönös megoldás hosszú távon mindkét fél számára kielégítőbb.

Mindenki megérdemli, hogy meghallgassák. A hatékony konfliktuskezelés azon múlik, hogy a felek képesek-e a másik álláspontját meghallgatni, és világosan megfogalmazni a sajátjukat. A meghallgatás az érzelmi fejlődést segíti. Még olyankor is, amikor a felek ellentétes vágyai, szükségletei és akarata lehetetlenné teszi, hogy közösen elfogadható megoldásra jussanak, ha a másik legalább meghallgatta és elfogadta az álláspontjukat, sokkal kevesebb csalódást és haragot fognak érezni amiatt, hogy mégsem kapták meg, amit akartak.

A konfliktus igazi megoldására akkor kerülhet sor, ha mindkét fél elő tudja adni az álláspontját, és mindketten megértően meg is hallgatják egymást.

Jobb eszközök

Ha egy pillanatra megfeledkezel arról, hogy a felnőttek szemében a köpés micsoda hajmeresztő tiszteletlenség jele (amiről a kigyereknek még fogalma sincs), akkor bele tudsz gondolni, hogy tulajdonképpen sokkal kevésbé bántó, mint az ütés, legalábbis a dolog fizikai természetét tekintve. Csak egy kis nyál. A nyál nedves és váratlan, és… sokszor még jól is esik az embernek. Például csókolózás közben.

Akár még ezt is lehetne mondani a gyereknek:

− Köpködni akarsz? Ide köpj, ahonnan le tudom törölni.

Ha a gyerekedet ellátod jobb eszközökkel az indulatai kifejezésére, akkor nem kell neki külön megtiltanod a köpködést, mert rá fog térni a jobban működő eszközök használatára:

− Annyira mérges vagyok!
− Több helyre van szükségem!
− Figyelj rám, légy szíves!
− Nem sikerült… és most majdnem szétpukkadok!
− Annyira nincs kedvem elmenni! Maradj velem itthon, légy szíves!
− Szomorú vagyok, mert nem engedted…
− Nagyon hiányzol…
− Megijedtem…

És ismét kisüt a nap…

Dühkitörés, Hiszti, Nyafogás
Gyerekek és határok
Üt a gyerek! Életkori sajátosság?
Mi hiányzik a gyerekeknek?