Nevelőeszközök a különböző nevelési stílusokban

Bizalmas kapcsolatban tud csak a szülő hatni a gyerekre anélkül, hogy valamilyen büntetéssel, vagy érzelmi manipulációval kellene ösztökélnie.

A kapcsolatra épülő következetes nevelés eszközei

A KÉK nevelés a bizalmas kapcsolat közegével olyan elfogadó és támogató légkört teremt, amelyben a gyerek biztonságban van, szeretettnek és fontosnak érzi magát, és idővel érzelmileg is önálló érett felnőtté válik. Azzal, hogy az első és legfontosabb kapcsolata meghitt kötődés, melyben megnyugvást, megértést, támogatást, bizalmat és együttérzést él át, a gyerek érzelmi és értelmi fejlődése is magas szintet érhet el.

Véleményem szerint a gyengéd és határozott nevelés eszköztára összhangban van a Biblia szemléletével és az agy korai fejlődésére vonatkozó tudományos kutatási eredményekkel is. A kutatók szerint a gyerek egészséges fejlődésének feltétele, hogy legfontosabb kapcsolata egy felnőtthöz és ne a kortársaihoz fűzze, és hogy ez a felnőtt (többnyire az anya) állandó és feltétel nélküli szeretetkapcsolatot nyújtson neki.

A meghitt kapcsolat közegében zajló nevelés legfőbb eszközei a környezet légköre, a jó szokások napi gyakorlata, és az élményszerű tanulás. A szülő csak bizalmi kapcsolatban tud a megfelelő mélységbe hatolva hatni a gyerekre anélkül, hogy valamilyen büntetéssel, vagy érzelmi manipulációval kellene ösztökélnie.

A KÉK nevelés a való élet természetes része, és maga az emberi kapcsolat, ezért nincs szükség külön trükkös módszerek meghatározására és bevetésére. A szülő a jó szokások a normális életben való gyakorlásával, az irányadó mérték tanításával, és világos korlátok felállításával fegyelmez. Az arra megérett gyerek nevelésében fegyelmező szerep jut a természetes következményeknek is, amelyek többnyire a hibák következtében szerzett kellemetlen, de rendkívül hasznos tapasztalatok. A szülő felelős felnőttként odafigyel, hogy a természetes következmények ne legyenek olyan súlyosak, amit a gyerek már nem tudna komolyabb károsodás nélkül elviselni.

Szülőkre és gyerekekre ugyanazok a normák (irányadó mértékek) érvényesek a családban.

A jó szülő a gyereket születésétől fogva gyengéden és következetesen neveli, miközben megtanítja felismerni és kifejezni érzelmeit, és tiszteletben tartja személyes határait. Részletesebben: A KÉK fegyelmezés »

A tekintélyre alapozott, jutalmazó-büntető nevelés eszközei

A jutalmazó-büntető behaviorista szemlélet mindenütt jelen van (az iskolában, a munkahelyen, a párkapcsolatokban, a közéletben). Érdekeltté kell tenni az embert, a gyereket, hogy helyesen cselekedjen – azaz, hogy úgy cselekedjen, ahogy az a nagyobb hatalom birtokosai számára kívánatos.

Nevelési módszerek: A szülők vagy megbüntetik, vagy megjutalmazzák gyerekeiket a magatartásukért. Ha jók, elismerést és jutalmat kapnak. Ha rosszak, elveszítik az elismerést (figyelmet), és büntetést kapnak. Ez a kondicionáló nevelés arra tanítja a gyereket, hogy a szeretet feltételekhez kötött. Aláássa önértékelését és megingatja bizalmát még saját emberi méltóságában is.

A kívánatos teljesítmény dicséretekkel és bármi mással való jutalmazása, és a nemkívánatos magatartás veréssel, kiabálással, elkülönítéssel, fenyegetéssel, megszégyenítéssel, vagy bármi mással való büntetése ugyanannak az éremnek a két oldala.

Az eredményes fegyelmezés része, a változás elérésének eszköze a visszatartó erő is: félelemkeltés és szándékos testi, vagy lelki fájdalomokozás (persze mértékkel), tehát a fájdalomtól való félelem és a bűntudat. A kívülről az emberre kényszerített bűntudat azonban megszégyenítés, ami tudvalevőleg lebénítja, tehát akadályozza a tanulást.

A jutalmazó-büntető szülő elvek, módszerek és szabályok alapján reagál a gyerekre (személyisége, érettsége is fontos, de az elveket nem befolyásolja).

A büntetés célja, hogy az adott helyzetből leszűrhető tanulságot bevésse a gyerekbe (a valóságban azonban elvonja a figyelmet az igazi tanulságtól). A büntetés lényege, hogy rosszul érezd magad és szenvedj, tehát máskor kerüld az adott cselekvést.

A jutalmazás és büntetés a valódi erkölcsi növekedés útjába áll, mert hosszú távon nem a jó szeretetét, hanem az önérdek-vezéreltséget erősíti meg a gyerekben. Amikor pl. egy gyerek valami rosszat csinál, ami kiderül és büntetést kap, az igazi kérdés az lesz a fejében:

− Hogy kerülhetem el, hogy megint elkapjanak?

Saját érdekeit próbálja érvényesíteni, nem azon gondolkodik, hogy miért nem kellett volna azt csinálni, amit csinált. Ezzel szemben a nevelés igazi célja az volna, hogy ne akarja legközelebb megtenni azt a dolgot, mert árt vele másoknak és saját magának is. A jutalmazás és a büntetés csak a külső viselkedést szabályozza, nem éri el az önszabályozás belső rétegeit, nem hat a lelkiismeret hangjára.

A jutalmazás és büntetés, mint nevelési módszer OK-OKOZATI életszemléletre vall: tedd ezt, és ez történik. A módszer a bizalom tárgya és a remény forrása. Bele lehet vetni a bizalmat, követni lehet, rá lehet támaszkodni. Az Istentől való függést, és Tőle kapott természetes érzékünket, anyai ösztöneinket egyaránt a módszer mindenhatóságába vetett hit helyettesíti.

Hiedelem: Jó szülők (főleg bibliai elvek szerint) jó gyerekeket nevelnek.

Statisztikailag tényleg igaz, hogy 100 jó szülő több jó gyereket nevel, mint 100 rossz szülő, mégsem minden jó szülőnek lesz jó a gyereke, és néha a rossz szülők gyerekei is jók lesznek. Erre az ok-okozati összefüggésre, vagy érdemeink jutalmául fáradozásaink sikeres eredményére nem építhetem a bizalmamat, mert Isten nem ígérte meg, hogy így lesz.

A szülő (főnök) kimondott szava, és az érvényben lévő szabályok nem megkérdőjelezhetők. A szabályok azt a célt szolgálják, hogy be nem tartásuk esetén következményt (büntetést) léptethessünk életbe, azaz igazságosan járhassunk el (igazságosnak érezhessük magunkat).

Az irányadó mértéket (normát) is alacsonyabbra kell helyezni, hogy meg lehessen felelni neki (sok szabályozás); szülőkre és gyerekekre különböző normák érvényesek.

Az engedékeny nevelés eszközei

Nevelési módszerek: a klasszikus büntető neveléssel nem rokonszenvező szülők a gyerek befolyásolására használt leggyakoribb eszköze az érzelmi manipuláció: ugye, nem akarod, hogy szomorú legyek? ugye nem akarsz egyedül maradni? De itt is a félelem az ösztönző erő: a gyerek nem a fenyítéstől, hanem a szeretet és a biztonság elveszítésétől, szülő által gerjesztett érzelmi nyomástól, bűntudattól fél. Ide tartozik, ha úgy teszek, mintha levegőnek nézném, vagy nem szeretném a gyereket; ha sértődötten egy darabig nem szólok hozzá; ha úgy teszek, mintha nagyon megbántott volna (sírok, sértett vagyok, hisztizem); magára hagyom valahol, vagy elküldöm valahova, ahol egyedül van; kiabálok vele; azzal ijesztgetem, hogy beteg leszek, vagy kárt teszek magamban miatta; vagy bármi más rémületes kilátással szándékosan szorongást, félelmet vagy bűntudatot okozok benne.

Ez is mind büntetés, de alattomosabb, a legtöbb gyerek számára nehezebb megérteni és feldolgozni, és mélyebb sérüléseket okoz, mint egy nyílt és kiszámítható (bár helytelen) fenekes. (Ezzel nem a testi fenyítést támogatom, hanem szeretném felhívni a fenekest harcosan elítélők figyelmét: aki a testi fájdalmat okozó büntetést egyszerűen felcseréli a “csak” lelki fájdalmat okozó büntetésre, és érzelmileg gyötri a tőle függő kicsi gyereket, az nem kíméletesebb, hanem legtöbbször jóval szadisztikusabb fenyítést használ. Jó volna, ha semmiféle megtorló büntetőakciót nem tartanánk szükségesnek!)

Az érzelmi manipulációval befolyásoló szülő is azt tanítja a gyerekének, hogy a szeretet feltételekhez kötött: ki lehet érdemelni, és el lehet veszíteni.

Az engedékeny szülő nem szeret nemet mondani és korlátokat állítani; inkább akkor reagál, amikor már elfogy a türelme. Tudatosan, következetesen ritkán fegyelmez – egy-egy nehezebb probléma megoldására itt-ott olvasott módszerekkel kísérletezik. Amikor felmegy a pumpa, indulatosan bánik a gyerekkel, amit később megbán, és újabb kényeztetéssel próbál helyrehozni.

Igyekszik mindig kedves és türelmes lenni, és lehetőleg semmit nem megtagadni a gyerektől. Nem fukarkodik a dicsérettel. Törődik a gyerek mindennapi szükségleteivel (és gyakran aggódik is ezekért).

Ha úgy érzi, hogy a gyerekre túl sok teher nehezedik, segít: besegít a házi feladatokba, uzsonnát csomagol, a gyerek után viszi az otthonfelejtett tornacuccot, bemegy a tanárral egyezkedni, intézkedik, utánajár, szervez és megold (ld. helikopterszülők).

A gyerek azt hiszi, érte kel fel a nap; a szülő érte van, és szolgáltatásai járnak neki. Az érzelmi huzavona, a korlátok hiánya és az önbizalmát aláásó féltés miatt azonban mégsem érzi biztonságban magát.

Gyengéd és határozott szülő

Tekintélyelvű szülő

Engedékeny szülő