Szeretet, kötődés és tisztelet a szülő-gyerek kapcsolatban

A teljesítményorientált jutalmazó-büntető szemlélet, és a korlátok hiánya is akadályt gördít a szülő és a gyerek meghitt kapcsolatának útjába.

Szeretet a kapcsolatra épülő, együttműködő nevelésben

Sok időt, személyes részvételt igénylő nevelési stílus.

A kapcsolatra nem az alá-fölérendeltség, nem is az egyenlőség, hanem az egység (echad) jellemző: egyszerre van jelen a meghitt és feltételeket nem támasztó szeretet, és az ésszerű, mindenkire vonatkozó korlátok.

Az engedelmesség önkéntes; az engedetlenségért nem büntet a szülő; a döntésekkel viszont azok esetleges természetes következményeit is vállaljuk (és erre figyelmeztet a szülő).

A szabadságot a felelősség, az irányadó mérték korlátozza – megvéd minket egymástól.

A szeretet nem feltételekhez kötött. Nem lehet és nem kell kiérdemelni. Nem kell jónak lenni ahhoz, hogy a szüleim szeressenek. (ÉS: nem kell csodatündérnek lennem azért, hogy a férjem el ne hagyjon egy mégcsodább tündérért; Nem kell gondtalan anyagiakat teremtenem azért, hogy a feleségem át ne szálljon egy biztosabb egzisztencia csónakjába. “Szeretlek, értékellek, élvezlek, elég vagy nekem… pedig ismerlek.”)

Istenért vagyunk, nem önmagunkért, és nem is egymásért: szeretjük, megnyugtatjuk, szolgáljuk, építjük és élvezzük egymást (szülő felelőssége, hogy mindenben elöljárjon, tanítson, és korlátokat állítson fel).

A meghitt kapcsolatra épülő nevelés a meleg érzelmi kötődés és az ésszerű korlátok egymást kiegészítő, a fejlődéshez biztonságos teret, mégis szabad légkört nyújtó egyensúlyával egészséges a gyerek testi és lelki fejlődése szempontjából.

A gyerek minden fejlődési szakaszban élvezheti a meghitt kapcsolat biztonságát, ugyanakkor a való élet kihívásaira is felkészül.

A biztonságosan kötődő személyiség

  • a kisbaba és a gyerek szükségletei legtöbbször elfogadhatóak számára; csak ritkán érzi elviselhetetlenül soknak
  • szülő és gyerek kölcsönösen élvezi egymás társaságát
  • meleg és következetes stílusban bánik a gyerekeivel
  • megtanulja felismerni és megérteni gyermeke jelzéseit
  • érintéssel, szemkontaktussal, és az érzések jóváhagyásával megnyugtatja a gyereket
  • segítséget nyújt, de engedi, hogy a gyerek átéljen frusztrációt és sikertelenséget is
  • egészséges, ésszerű korlátokat állít fel, nem okoz szándékosan sem testi, sem lelki fájdalmat
  • hibáiért nem szégyeníti meg és nem kritizálja a gyereket – a hibákat fejlődési lehetőségnek tekinti
  • felismeri és értékeli a gyerek erősségeit, elismeri gyönge pontjait
  • őszintén (világosan és egyenesen) beszél a gyerek erősségeiről és gyönge pontjairól is – segít a valóságnak megfelelő önértékelés kialakulásában, és rámutat a megoldandó problémákra
  • gondoskodik a gyerek testi-lelki szükségleteiről
  • nem érzi magát fenyegetve a gyerek saját hatalmát, hatóerejét próbálgató viselkedésétől:
  • − Nem! Enyém! Ne segíts! Én akarom!
  • rugalmasan tud a gyerek különböző fejlődési szakaszaihoz alkalmazkodni.
  • engedi és bátorítja a gyereket a felnőtté válás útján – egyéniségének kialakulásában, saját énjének meghatározásában

Szeretet a tekintélyre alapozott, jutalmazó-büntető nevelésben

A teljesítményorientált jutalmazó-büntető szemlélet akadályt gördít a szülő és a gyerek meghitt kapcsolatának útjába.

A tekintélyelvű szülő féligazságai:

“Tiszteld apádat és anyádat…” (5Mózes 5:16) és
“Ti gyermekek, engedelmeskedjetek…” (Kolossé 3:20, Efezus 6:1),

ha nincs mellette, hogy:

“Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket!” (Efezus 6:4), és
“Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.” (Efezus 5:21)

és

“Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek URa.”
– Zakariás 4:6

A kapcsolatban a tisztelet egyirányú, hiányzik a kölcsönösség. Az engedelmesség pedig nem valódi, ha kényszerből fakad.

A szeretet feltételekhez kötöttnek tűnik, tehát nem olyan szeretet, amely elűzi a félelmet (”János 4:18). Nincs meg benne az ∙egység∙ szabadsága és kölcsönössége – de megvan benne a törvény (korlát: szabályok, módszerek, rend). A feltételekhez kötött szeretet öntörvényű, basáskodó és félelmetes. Ki vagyok szolgáltatva az uralkodónak → Én akarok uralkodni.

Az érzelmi igényeit tekintve már a kezdet kezdetétől szükséget szenvedő kicsi hátrányokkal indul. Az alacsonyabb EQ nagyobb hátrányt jelent, mint az alacsonyabb IQ, ráadásul az előbbivel ellentétben nem genetikusan meghatározott, hanem a kisgyerekkori tapasztalatok alakítják! A kora gyermekkorban megismert biztonságos kötődés magasabb érzelmi intelligenciához vezet, amely nemcsak a gyermek későbbi kapcsolatait teszi boldogabbá, hanem az élet minden területén előnyt jelent a számára.

Az amerikai fundamentalista keresztény irányzat nevelési könyvei (Ezzo, Pearl, Dobson, stb.), melyek nálunk is terjedőben vannak, a büntetést összekötik a szeretettel:

− Azért fenekellek el, mert szeretlek.

Amikor az a szülő, aki korábban azt tanította a gyerekének, hogy a verés a szeretet jele, felismeri tévedését és abbahagyja a verést, gyakran előfordul, hogy a gyerek elbizonytalanodik. Azt hiszi, hogy már kevésbé szereti őt a szülő, és minden rosszaságot elkövet, hogy újra kicsikarjon egy fenekest. Nem maga a verés hiányzik neki, hanem a szeretet elveszítésétől fél. Ezt azzal előzheti meg a bölcs szülő, hogy őszintén elmagyarázza gyerekének a változás okát, beismeri tévedését, és elmondja, milyen lesz az új rend ezután a családban.

Kisbaba

  • Az időbeosztás, időre etetés, okos eszközök használata (melyek segítségével kontrollálni tudja a babát) fontosabbak a jutalmazó-büntető szülő számára, mint a gyengéd érzelmi és testi kontaktus (vagy ha mégsem, konfliktusba kerül saját elveivel).
  • Rendszert alkot, módszereket keres, felszereléseket szerez be.

Kisgyerek

  • Azonnali engedelmesség rendszere
  • Nem tételezi fel a legjobbat a gyerekről (mivel gonosz a szíve):
  • − csak a figyelmedet akarja felhívni!
  • − csak manipulál – mutasd meg neki, ki a főnök!
  • − tönkre akarta tenni az egyetlen esténket, amikor kettesben lehettünk volna!
  • Nem ismeri (vagy nem ismeri el), hogy milyen életkorban melyek a reális elvárások a gyerekektől – bár jobb keresztyén körökben azért legalább azt is tanítják, hogy az engedetlenséget meg kell különböztetni a gyerekességtől, tehát van helye a “gyerekességnek” is, bár ritkán mennek bele részletesen, hogy ez mikor mit is jelent.
  • Elvárja, hogy a gyerek alkalmazkodjon a felnőtt órarendjéhez. Nincs tekintettel a gyerek fejlődési szintjének megfelelő képességeire.
  • A gyerek lelkivilága, sajátos igényei nem igazán számítanak; ha itt az étkezés ideje, legyen éhes; ha itt a hazatérés ideje, hagyja abba a játékot; ha anya fáradt, játsszon csöndben.
  • A felnőtt mondja meg, mit akarhat a gyerek. Vagy azért, mert kötelessége a jóra nevelni és a gonosz kívánságokat kigyomlálni belőle, vagy azért, mert kontrollmániás és nem bírja a fölösleges tortúrát és a nyüglődést.
  • Amikor a kisgyerek kezd megtanulni a saját fejével gondolkozni, és azt mondja:
  • − Nem! Enyém! Én akarom! – a meggyőződésből engedelmességre nevelő szülő akaratlagos engedetlenségnek (tekintélye elleni lázadásnak) tekinti és büntet; a kontrollmániás diktátor (vagy áldozat) szülő felrobban, kikészül, és vagy bántalmaz, vagy elmenekül.

Pedig a gyerek életében fontos fejlődési szakasz a “dackorszak” – ekkor tanulja és próbálgatja saját énjét a szülőétől megkülönböztetni, és önálló én-ként kezd magára gondolni, akinek saját határai vannak.

Az átlagosnál erősebb korlátok, nagyobb merevség és kidolgozottabb, tudatosabb rendszer jellemzi a tekintélyelvű (jutalmazó-büntető) nevelési stílust.

A kontrollmániás (diktátor) személyiség

  • irritálja a gyermeksírás
  • merev (elvhű, szisztematikus, következetes, érzéketlen)
  • rendszerekből, szabályokból, pontokba szedett tanácsokból merít magabiztosságot
  • nehezen hangolódik a babára, nem érti a jelzéseit, ehelyett addig nyomja az általa elfogadott rendszert, amíg el nem kezd “működni”
  • nem hatják meg gyermeke igényei
  • nyomulós; értelmetlen dolgokat is megkövetel a gyerektől, hogy lássa, alkalmazkodik, idomul
  • nem tiszteli a gyereket
  • kiszámíthatatlan (néha nagyon aranyos)
  • igazán fontos dolgokat elhanyagol
  • ugrat, ijesztget, aztán azt mondja, hogy csak viccelt

A síró gyerek idegesíti; egy síró négyévest képes megrázni és belökni a szobájába, hogy ott bőgje ki magát egyedül. De egy óra múlva lehet, hogy már mesét, vagy bibliát olvas neki.

Szeretet az engedékeny-segítő nevelésben

Az engedékeny szülő és kisbabája között általában zavartalan a boldog, biztos kötődés egészen a dackorszak beálltáig. Amikor a gyerek kezd önállóságra törekedni (dackorszak), egyre nehezebben tudja kordában tartan a gyengéd, engedékeny szülő. A szülő egyre többször veszti el a türelmét, egyre tanácstalanabb, igyekszik még inkább a gyerek kedvében járni… a gyerek pedig fokozatosan veszíti el iránta érzett természetes tiszteletét, nagyrabecsülését.

Az engedékeny szülő és gyermeke kapcsolatából hiányzik az ön-alárendelés, az önkéntes engedelmesség, és főleg a kölcsönös tisztelet (ld. Efezus 5 és 6 a család rendjéről).

Az engedékeny nevelés féligazsága:

“Szeresd magadat.”

Pedig:

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből…
Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat.”
– Márk 12:30-31 (és Máté 22:37-39)

és

“Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva;
csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.
Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be:
“Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
– Galata 5:13-14

Az engedékeny szülő szeretete sem űzi el a félelmet (1János 4:18), mert megvan gyöngédség, de hiányzik a védelmet nyújtó korlát (törvény).

A korlát nélküli, bálványozó szeretet önző, csimpaszkodó, aggódó, szorongó és szorongást keltő.

Értem vagy, enyém vagy → ha akarlak, ki is használhatlak.

Kisbaba

  • Kisbabának lenni sokkal jobb (érzelmileg jóval egészségesebb) dolog a vele ösztönösen foglalkozó, melegszívű engedékeny anya mellett, aki természetesen kínálja fel a testi közelséget, a személyes kontaktust, és sok-sok meleg érzelmi megnyilvánulást, mint a módszeres, fegyelmezett (fegyelmező) nevelést alkalmazó családban.
  • A kicsi jó kötődéssel indul, amely később (ha megmarad) nagy hasznára válhat kapcsolataiban – ha a későbbi érzelmi labilitás nem tépázza meg túlságosan kezdeti biztonságérzetét.

Kisgyerek

  • A dackorszak idején általában rosszabbra fordulnak a dolgok gyerek és szülő között, és ha a nevelés a korábbi engedékeny, segítő, ösztönből reagáló mederben folyik tovább, a kezdeti előnyöket elsöpörhetik a későbbi masszív hátrányok, melyek éppen az érzelmi bizonytalanságban nyilvánulhatnak meg legerőteljesebben.
  • A gyerek kedvében járni akaró engedékeny szülő egy dologban nem enged: nem engedi, hogy a gyerekét túlterhelje valami, vagy valaki (más). Nem engedi, hogy rosszul érezze magát. Ennek gyakran az a következménye, hogy a gyerek úgy nő fel, hogy nem bírja a stresszt, a terheket.
  • Aggódik amiatt, hogy valami nem jól sül el.
  • Nagyon igyekszik, hogy minden jól menjen.
  • Félti és hajlamos túlvédeni a gyereket.
  • Odafigyel rá, öleli, puszilja, táplálja, gondozza (nagyon jó!)
  • Nehezére esik neki nemet mondani, korlátokat állítani.
  • Nem fejezi ki egyértelműen, ha haragszik valamiért (mert azt hiszi, a kedves ember mindenhez jó képet vág, és nem szereti az ütközéseket).
  • Eltűri a tiszteletlenséget → a gyerek madzagon rángatja (a szülő féli a gyereket)
  • Leáll alkudozni egy kétévessel.
  • Mentséget keres az elfogadhatatlan viselkedésre.
  • Másokat okol a problémákért (az apja… a tanár… a rendszer… a körülmények)
  • “Nem értették meg / félreértették a gyerekemet.”
  • Tűzön-vízen át kiáll a gyerekeiért
  • Szeretetébe belefér a védelem és a vigasztalás, de nem fér bele a szembesítés (nem teszi világossá, mi az, ami megengedhetetlen, elfogadhatatlan).
  • Bőkezűen dicsér, az építő kritikától viszont igyekszik tartózkodni.
  • Amikor látja, hogy a gyerek felelőtlen döntése következtében kellemetlen következmény várható, segít a neki megúszni ahelyett, hogy hagyná, hogy a természetes következményekből tanulhasson. Gyermeke után viszi az otthon felejtett uzsonnát, segít neki megírni az utolsó pillanatra hagyott házit, megoldja helyette a problémáit, megvédi mások előtt, kihúzza a bajból.

A megfelelési kényszerben szenvedő, mások kedvében járó személyiség

  • gondoskodó, törődő, odafigyelő
  • ha probléma közeleg, inkább megoldja a gyerek helyett (ha nagyobb), vagy eltereli a figyelmét (ha kicsi) ahelyett, hogy végigvezetné a megoldáson
  • jól érzékeli mások hangulatát
  • tapintatos, de nem egyenes, különösen, ha mások hibáiról van szó
  • faggatja a gyerekeit, hogy pontosan tudja, mi van velük, és ezzel saját aggodalmát enyhítse
  • gyönge kezű, könnyen befolyásolható szülő
  • jobb belátása ellenére is enged a gyerek kitartó kérlelésének
  • hajlamos a másik szülő dolgát is megnehezíteni azzal, hogy kisebbíti vagy elkendőzi a problémákat, nem gondoskodik természetes következményekről, és szövetkezik a gyerekkel a másik szülő háta mögött: pl. pénzt ad neki, falaz neki
  • fél elengedni a gyereket – szüksége van arra, hogy szükség legyen rá, érzelmileg függ a gyerekétől
  • nem támaszt a gyerek önállóságát elősegítő elvárásokat: nem kell főznie, takarítania, mosnia.
  • aláássa a gyerek önbizalmát az általa közvetített üzenet: egyedül nem tudod, majd én segítek.

Gyengéd és határozott szülő

Tekintélyelvű szülő

Engedékeny szülő