Mi a szülők dolga?

patria-potestasAz EFEZUS 6:4 c. sorozat 1. része

Az Efezus 6:4 a nevelést két oldalról közelíti meg: a negatív és a pozitív oldaláról. Először megmondja, mit ne tegyen a szülő a gyerekkel (ne ingereljétek gyermekeiteket…), utána pedig megmondja, mit tegyen (…hanem neveljétek őket az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.).

Ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.
– Efezus 6:4

Az Efezusi levélben felvázolt családi rend nemcsak a mi időnkben, de Pál apostol idejében is furcsa, szokatlan, sőt társadalomidegen volt. A római jog patria potestas (apai hatalom) néven ismert törvénye értelmében a családfő korlátlan magánjogi hatalommal rendelkezett a családjához tartozó szabad személyek fölött. Az akkori világ szemében a vezető, így a családapa is domináns diktátor volt (ellentétben a bibliai szolgáló, gondoskodó vezetővel), és ezt a családjog is tükrözte.

patria-potestas

A római apa élet-halál ura volt. Az újszülöttet a lábai elé fektették, és ha az apa a földről magához emelte, elismerte sajátjának, tehát a gyerek életben maradhatott. De ha elfordult, a gyereket kitették az utcára. Ott vagy elpusztult, vagy valaki összeszedte, és addig táplálta, amíg el nem tudta adni egy bordélyháznak, vagy rabszolgának. Az apa később is bármikor eladhatta a gyerekeit rabszolgának, vagy láncra verve dolgoztathatta őket a földeken; ilyesmire volt is példa az ókori irodalom tanúsága szerint. Jogában állt bármilyen büntetést kiszabni rájuk. Akár meg is ölhette a gyerekeit, ha úgy látta jónak. Felnőtt gyerekei vagyonával is rendelkezhetett. Amíg az apa életben volt, semmi nem szabott határt korlátlan hatalmának.

Pál apostol olyan társadalmi közegben írta az újszövetségi leveleket, amelyben a gyerekek bántalmazása, sőt meggyilkolása az élet “normális” része volt. Hasonlóan a mai világhoz, amikor gyerekek millióit ölik meg a születése előtt, a megszületett gyerekek közül pedig sokat gyötörnek és bántalmaznak a saját szülei testileg, vagy lelkileg. Minden évben több ezer gyerek hal bele abba, hogy az apja, vagy anyja megégeti, megfojtja, kidobja az ablakon, ledobja a hídról, leszúrja késsel, agyonveri kalapáccsal, összevagdossa pengével… hadd ne soroljam. A mai világ kegyetlensége nem sokban különbözik az ókoritól.

Pál tehát ilyen társadalmi közegben írta, amit mi sajnos hasonló közegben olvasunk:

Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.
– Efezus 6:4

A “ti apák”, (görög: patera) kifejezés általában a férfi családfőt jelentette, de néha a szülőkre együttesen vonatkozott. Így fordítják például a Zsidók 11:23-ban: Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei. Nyilvánvaló, hogy az anyára is vonatkozik az utasítás az apával együtt.

A két szülő együttes szerepének fontosságát a Biblia sok helyen erősíti meg. Íme két példa:

Mikor még, mint gyermek apámnál voltam, mint kicsi és egyetlen, anyám mellett, tanítgatott, és ezt mondta nekem: “Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz!”
– Példabeszédek 4:3-4

Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását.
– Példabeszédek 1:8

Az Efezus 6:4 tehát nemcsak az apára, hanem a szülőkre, mindkét szülőre vonatkozik.

A szülők közös feladata és felelőssége, hogy gyerekeiket ne gyötörjék, hanem neveljék, és elvezessék arra a pontra, ahol képesek lesznek Istent önállóan tisztelni, szeretni és követni.

Számos kutatás és számtalan tapasztalat bizonyítja: a bűnözés legfontosabb kiváltó oka nem a szegénység, hanem az, hogy az elkövetők életük kezdetén nem éltek biztonságos kapcsolatban az anyával, és gyermekkorukban nem tanulták meg: a tetteiknek van következménye.

A gyermeknevelés olyan feladat, amelyet sok-sok hosszú éven át kell kitartóan végeznünk. Érdemes tehát már az elején fogalmat alkotnunk arról, hova is szeretnénk eljutni. Gondolom, velem együtt sok más szülő is arra törekszik, hogy gyermekei tartalmas életet élő, krisztusi (hálás és szeretetteljes) lelkületű, testileg-lelkileg egészséges felnőttekké váljanak, akik az élet viszontagságai között is megállják a helyüket, különbséget tudnak tenni jó és rossz között, jobban szeretik az igazságot, mint amennyire a fájdalomtól félnek, önállóan képesek etikus döntéseket hozni, és a döntéseik következményeiért vállalják a felelősséget.

A megoldás kulcsa a családban, a szülők fejében és szívében van.

Az Efezus 6:4 a nevelést két oldalról közelíti meg: a negatív és a pozitív oldaláról. Először megmondja, mit ne tegyen a szülő a gyerekkel (ne ingereljétek gyermekeiteket…), utána pedig megmondja, mit tegyen (…hanem neveljétek őket az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.).

Vizsgáljuk meg közelebbről mindkét oldalt:

Az EFEZUS 6:4 c. sorozat többi része