Nevelési irányzatok: Kinek hiszel?

bibliaÉletünk minden területén, de különösen, amikor a gyerekeinkről van szó, meg kell tudnunk különböztetni az igazat a hamistól, hogy a hamisat el tudjuk utasítani. Ki a szavahihető tekintély a szemedben, akinek a tanácsaira támaszkodhatsz?

Azzal, hogy szülő lettél, nemcsak a világ legnemesebb hivatását mondhatod magadénak, nemcsak szülői hatalommal ruházott fel Isten, (akitől mellesleg csak kölcsönkaptad a gyerekeidet), hanem nagy felelősség is hárul rád. Bármit teszel, nevelsz. Amit nem teszel, azzal is nevelsz. Biztos vagyok benne, hogy nagyon, de nagyon szereted a gyerekeidet, és mindent meg akarsz nekik adni, amit csak tudsz, hogy segítsd boldogulásukat az életben.

De tudod-e, mivel kezdődik ez?

Azzal, hogy eldöntöd, kire hallgatsz. Ki a szavahihető tekintély a szemedben, akinek a tanácsaira támaszkodhatsz, mert nem fog cserben hagyni.

Az érezd-jól-magad nevelési könyvek szakértői is beletrafálnak néha, azaz időnként igazuk van. A pszichológia a legszebb, legnemesebb tudományok egyike, mert az emberi természetet, az emberi viselkedés törvényszerűségeit, az ember belső működését kutatja. Olyan nagy élvezettel olvasom a pszichológia nagyjainak írásait, mint a történelem egymásból merítő és egymásnak ellentmondó filozófusait, és mint az irodalmat, a költészetet. Érdekes, inspiráló és tanulságos. De nem egzakt tudomány; nem tényeket ismertet, sokkal inkább elméleteket állít fel és kísérletezik. Sokszor igaza van, de nem lehet rá biztonsággal támaszkodni. A pszichológiai irányzatok meghatározó alakjainak a hátterében mindig döntő szerepet játszott és játszik az illető filozófiai, vallási beállítottsága, azaz, hogy milyen világképpel rendelkezik – gondolj csak Freud, Jung, Adler, Maslow, Skinner, Rogers, Ellis és Bettelheim írásaira, akik lényeges kérdésekben egymással sem értettek egyet, mégis mindegyiküktől van mit tanulnunk.

Aggasztónak találom, hogy a közgondolkodásban is mennyire elterjedtek a realitásoknak csak hellyel-közzel megfelelő nevelési filozófiák. De főleg az szomorít el, hogy a keresztény szülők többsége is gondolkodás és kritika nélkül fogadja el azokat. Akár a “világi”, akár a Bibliából idézgető, úgynevezett keresztény nevelési könyveket forgatjuk, azt találjuk, hogy “keresztény pszichológia” címén jól hangzó, de kifejezetten káros tanácsok szövődnek össze az igazságra épülő jó tanácsokkal szinte kibogozhatatlan szövevénnyé.

Életünk minden területén, de különösen, amikor a gyerekeinkről van szó, meg kell tudnunk különböztetni az igazat a hamistól, hogy a hamisat el tudjuk utasítani.

“Szűnjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcsességnek igéjétől eltévedj.”
– Példabeszédek 19:27 (Károli)

Minden szülő legdrágább kincse a gyereke; nem tűnik nagy feladatnak tehát, hogy szeressük a gyerekeinket. Adott ösztönünk ez, a génjeinkbe van írva. Szeretjük őket. A lángoló épületbe is berohannánk értük. A jeges folyóba is utánuk ugranánk.

De formáljuk-e a jellemüket? Milyen világképpel engedjük ki őket az életbe? Tudják-e, mi a helyes? Lesznek-e belső tartalékaik arra, hogy becsületesen éljenek? Tudják-e, kire támaszkodhatnak, honnan meríthetnek erőt a nehéz időkben? Tudják-e majd, milyen értékeket adjanak át a gyerekeiknek, és miért?

Úgy döntöttem, hogy Istennek fogok hinni, és minden mást, amit hallok és olvasok, a Biblia szűrőjének vetek alá. Isten Igéje a mérvadó, az Ő igazsága az igazság, és ami eltér attól, amit Isten beszéde tanít, azt nem fogadom el igaznak én sem.

“Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.”
– Zsoltárok 1:1-3

“Szeresd az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!”
– 5Mózes 6:5-7

A Biblia szerint a gyerekeinket szeretni a feltétel nélküli elfogadás mellett azt is jelenti, hogy nem ingereljük őket haragra (Efézus 6:4), folyamatosan Isten útjaira tanítjuk őket (5 Mózes 6), és „az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel” neveljük, azaz fegyelmezzük is őket (Efézus 6:4).

Látod, micsoda elkötelezettséget jelent a szülői szeretet?

A szeretet sokkal több, mint érzelem és ragaszkodás.

Teremtőnk kijelentésén, Isten igéjén kívül honnan máshonnan tudhatnánk, mit jelent szeretni oly módon, ahogy arra Isten hív bennünket? Ismerned kell Isten törvényét, ha követni akarod! Ehhez jelentős mennyiségű tanulmányozásra van szükség. Először azért, hogy tudd, mit kell tenned, másodszor pedig azért, hogy, miután elhatároztad, hogy kire hallgatsz, Isten igéje átformálja a gondolkodásmódodat, Szentlelke pedig képessé tegyen arra, hogy alkalmazni is tudd, amit olvasol. Például cselekvő módon, jól szeretni a házastársadat, a gyerekeidet, a szüleidet, és a többi embert.

Jézus korában a farizeusok szorgalmasan tanulmányozták a törvényt, de csak fejben tisztelték Istent. Nem szerették. Az elméletet nem követte cselekvés. A “szeresd felebarátodat, mint önmagadat” nem elválasztható attól, hogy “szeresd Istent teljes lényeddel”. Az újjászületett hívő ember számára mindkettő ismeret és alkalmazás, azaz tanulás és engedelmesség kérdése.

Jézus így válaszolt: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
– Máté 22:37-39