Fegyelemmel és intéssel – korlátok és határok

Az EFEZUS 6:4 c. sorozat 5. része

A közfelfogás szerint a gyerekek fegyelmezése egyet jelent a büntetéssel, és ránk is hat ez a szemlélet. Egyszerűbb is így eligazodni a szülői teendők között. De ha azt hiszem, hogy fegyelmezési kötelezettségemnek már eleget is tettem, ha következetesen büntetem a gyerekeimet és szorgalmasan javítgatom a hibáikat, akkor könnyen megfeledkezem a fontosabb dolgokról. Isten sokkal többre hív minket, szólőket! Nem rendőrök vagyunk a gyerekeink életében. A biblikus nevelés szüntelen kapcsolattartást, és szívtől-szívig kommunikációt jelent, amikor szülő és gyerek együtt járnak Isten életre vezető útján. A személyes kapcsolat közege mindig ott van a háttérben, ahol a Biblia nevelésről, azon belül a fegyelmezésről beszél.

Mit mond a Biblia a szülőknek a fegyelmezésről?

“Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel (nevelés, művelés – paideia) és intéssel (felszólítás – nouthesia)“.
– Efezus 6:4

“Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek.”
– Kolossé 3:21

Fegyelmezd (yasar) fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne.”
– Példabeszédek 29:17

Fenyítés vagy fegyelmezés az Újszövetségben

Az Újszövetség a paideia (főnév) és a paideuo (ige) szóval adja vissza a szellem és a test művelését. Lényegében mindent jelent, amit ma tág értelemben nevelés alatt értünk. A fegyelmezést, a gyakorlást (képzés, edzés), és a tanítást is magában foglalja, mindig a személyes, bizalmi (szülő-gyermek, mester-tanítvány) kapcsolat közegében. Arról szól, amit Isten (vagy a szülő) gyermeke fejlődéséért tesz, miközben vele van és az “igazság ösvényén” (Zsoltárok 23:3) vezeti őt. Ebből származik a pedagógia szavunk is. A paideia fogalmának nincs köze a büntetéshez!

16 A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra (instrukció, oktatás – didaskalian), a feddésre (rámutatás a rosszra a jó fényében – elegmon), a megjobbításra (korrekció, hibajavítás, helyreállítás – epanorthōsin), az igazságban való nevelésre (paideia);
17 hogy az Isten embere tökéletes (teljes, érett) és minden jó cselekedetre felkészített legyen.”
– 2Timóteus 3:16-17

Amit Pál a Szentírás szerepéről és céljáról ír, azt érdemes a fegyelmezés céljának tekintenünk. Azért fegyelmezünk, hogy Isten életre vezető útján, az igazság útján akarjanak járni a gyerekeink. A nevelés célja, hogy a gyerek ne csak megnőjön, hanem érett személyiséggé nőjön fel, akiben megvalósul az az emberi lehetőség, amelyeket Isten, mint képmásának hordozójába, belehelyezett. Pál ezt fogalmazza meg úgy, hogy “az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen” (v. 17).

Fenyítés vagy fegyelmezés az Ószövetségben

Az újszövetségi görög paideia ószövetségi héber megfelelője a yasar (és származéka, a musar).  Mivel ez a – rendszerint fenyítésre vagy intésre fordított – szó 40%-ban a Példabeszédek könyvében fordul elő, fontos, hogy gondolkodott a nevelésről a szerző, Salamon király. Bölcsességgyűjteményének elején világosan megfogalmazza, hogy a fegyelmezés (a magyar fordításban intés) célja pozitív és tanító jellegű:

2 Ismerd meg a bölcsességet és az intést (musar), értsd meg az értelmes mondásokat!
3 Fogadd el az okos intést (musar), az igazságot, a törvényt és a becsületességet!”
– Példabeszédek 1:2-3

Salamon a szülői szeretetet kifejezésének tartja a fegyelmezést:

11 Az Úr intését (musar) meg ne vesd, fiam, és dorgálását (amikora jó fényében rámutat a rosszra – tokechah) meg ne utáld!
12 Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja (kijavítja – yakach), de mint apa a fiát, akit kedvel.”
– Példabeszédek 3:11-12

A Példabeszédek könyve első hét fejezetében Salamon saját serdülő fiait biztatja a bölcs tanítás követésére, amelyet gyermek korukban apjuktól és anyjuktól megkaptak. Önálló életükben ez a bölcsesség tartja majd őket távol a tévutaktól, és vezeti őket az igazság ösvényén. Salamon a felnőtt életre készíti fel a fiait. Bátorítja őket, hogy maradjanak a “bölcsesség útján”, amely az életre vezető út.

A 4. fejezetben Salamon először saját ifjúságára emlékszik. Apja, Dávid a bölcsesség keresésére bátorította. Emlékezteti serdülő fiait, hogy gyermek korukban őket is ezen az úton vezette, majd hozzáteszi:

18 Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig.
19 A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg.”
– Példabeszédek 4:18-19

A “bűnösök” (akik nem ismerik Istent) a sötétben botladoznak, de akik Isten világosságában járnak, idővel egyre világosabban látnak. Nemrég jó ötletet olvastam arról, hogy a gyerekeknek hogy lehet élménnyé tenni ezt az elvont bibliai igazságot:

Amikor elkezdtünk a gyerekeinkkel az életre vezető útról beszélgetni, Sallyvel ezt a részt is megmutattuk nekik a Bibliában. Azután tettünk velük egy hajnali kirándulást: a sötétben indultunk, és együtt üdvözöltük a hajnalt, amikor az első napsugár megjelent a horizonton. A szürkületben kissé bizonytalanul botorkáltunk. Lassan megvirradt, és egyre tisztábban láttuk az utat. A kicsik könnyen maguk elé tudták képzelni, miről beszélt Salamon.”
– Clay Clarkson: Heartfelt Discipline

outdoors-28

A mi életünkben is hajnali szürkület van, amikor elindulunk az “igazak ösvényén”. Eleinte sűrű a homály, de minél tovább járunk rajta, annál tisztábban látunk, annál inkább növekszünk bölcsességben. Salamon az ellenkező végletet sem hagyja ki (19): a “bűnösök” (akik nem ismerik Istent) a sötétségben járnak; “nem tudják, miben botlanak meg”, mert nem rendelkeznek azzal a bizonyos tisztánlátással.

Salamon arra tanította fiait, amit először a szüleitől hallott, és élete során maga is felfedezett: hogy az “igazak ösvénye”, Isten követése az az út, amely a valódi életre vezet. Kicsi koruktól kezdve ezen az úton vezette a fiait. A felnőttkor küszöbén a világosság még homályos, mint a hajnal, mielőtt felkel a nap; de ha követik az ösvényt, egyre világosabb lesz. A fiúk ezt onnan tudhatták, hogy apjuk már volt ott és tapasztalta – de nekik is át kell majd élniük, hogy a tudás a sajátjukká váljon.

Salamon arra kéri a felnőttkor küszöbén álló fiait, hogy őrizzék szavait a szívük mélyén. Azt is elmondja, hogy miért:

20 Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra!
21 Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén,
22 mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek.
23 Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”
– Példabeszédek 4:21-23

Végül elmondja, hogy az életre vezető úton hogyan járjanak:

24 Tartsd távol szádtól a csalárdságot, és távolítsd el ajkadról a hamisságot!
25 Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!
26 Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz.
27 Ne térj le se jobbra, se balra, tartsd távol lábadat a rossztól!”
– Példabeszédek 4:25-27

Salamon megkapta szüleitől az életre vezető tanítást, és a saját tapasztalataival együtt adta tovább a fiainak. A biblikus nevelés és fegyelmezés kapcsolatra épülő folyamat. A gyerekek csak a személyes bizalmi kapcsolat közegében fogadják be, amit tőlünk hallanak. Amikor nem értjük, hogy mi a célja, és mi az, ami hosszú távon fontos, fennáll a veszély, hogy a lényegtelen ügyekre pazaroljuk az időnket, és közben rongáljuk a gyerekeinkkel való kapcsolatunkat is. Az olyan fegyelmezésnek, amelynek hosszú távon értelme van és jó gyümölcsöt terem, nem a gyerek számos viselkedési hibájának módosítása a fő célja. Ha saját életünket a gyerekeink nevelésével együtt az életre vezető út hosszútávú perspektívájába helyezzük, akkor a fontos dolgokkal fogunk foglalkozni, miután eloszlik a hajnali homály. Nem a viselkedés befolyásolására kell törekednünk, hanem arra, hogy Jézus nyomában járva a gyerekeinket is Isten felé vezessük.

Az “igazak ösvénye” ugyanaz a keskeny út, amelyről Jézus tanított. A keskeny út az életre vezet:

13Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak.
14 Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”
– Máté 7:13-14

A fegyelmezés két oldala

A biblikus fegyelmezés egyik oldala pozitív, a másik negatív, és a kettő együtt alkot egészet.

POZITÍV: a nevelés állandó része; az a folyamat, amely során a szülő a gyermeket Isten útjára, az “igaz ösvényre” vezeti, és azon továbbvezeti (elől jár az úton, mint a jó pásztor, és a gyermek követi; ügyel, hogy le ne térjen róla). A kapcsolat közegében történik. Hosszútávú célja, hogy a gyermek érett, virágzó és gyümölcstermő felnőtté való felnövését segítse, és felkészítse őt az Istennek tetsző, gyümölcstermő életre.

NEGATÍV: az az “ár”, amit időnként fizetünk, mert nem az igazság útjának megfelelően cselekedtünk. Amikor a gyermek letér az Istennek tetsző útról, a szülő helyrehozza a rossz lépést, és visszaviszi őt az Istent követő kapcsolatba. Az “igaz ösvényről” való letérés következménye (a veszteség-élmény, amit felületesen büntetésnek élünk meg) segíthet abban, hogy a gyermek (vagy Isten felnőtt “gyermeke”) visszatérjen az “igaz ösvényre”.

Isten útján, az “igaz ösvényen” járni nem vallásos előírások betartását jelenti, hanem személyes kapcsolatot. Az út nem csupán életmód, hanem Jézus személyesen.

“Jézus így válaszolt: “Én vagyok az út, az igazság és az élet.”
– János 14:6

A gyerekeinket akkor tudjuk az “igazság ösvényén” vezetni, ha mi is azon járunk: bízunk Jézusban és követjük Őt.

A “KÉK” fegyelmezés

A kapcsolatra épülő következetes (KÉK) fegyelmezés nem engedékeny, de nem is büntető. Minden gyereknek szüksége van cselekvő vezetésre és egyértelmű korlátokra, de a gyerekek büntetés nélkül is tudnak tanulni. Félelemkeltő vagy megszégyenítő nevelőeszközöknek nincs helyük a gyengéd és határozott szülő eszköztárában, mert eltávolítják tőlünk a gyerekeket. Ha pedig már nem a miénk a szívük, hatni sem tudunk rájuk.

A szülő és a gyerek kapcsolatában a bibliai értelemben vett “fenyítés” szerepe a helyreigazítás, nem pedig a büntetés; célja és értelme pedig a “belső ember”, a “szív” Isten útmutatása szerinti formálása.

A fegyelmezés és a helyreigazítás indítéka nem a bűn megtorlása (büntetés), hanem a gyerek jövője iránti elkötelezettség. A szülő, aki Isten útján jár, és akit a gyermek követ, nemcsak a jóra tanítást, hanem a korlátok felállítását, és a határok kijelölését is vállalja Isten iránti engedelmességből. Nem azért, hogy saját hatalmát megerősítse, saját sérelmét orvosolja, hanem azért, hogy a gyerekét visszatartsa attól, hogy az “igaz ösvényről” letérve önmaga és mások kárára legyen.

korlátok-határok

Hogy neveljünk önfegyelemre?

Mutasd meg a gyerekednek, hogy fejezheti ki érzéseit és kívánságait őszintén, bizalommal, de ne tiszteletlenül (ne ellenszegülő, sértő, követelődző módon)! Ld.: Dühkitörés, hiszti, nyafogás

Tanítsd meg neki, hogy tud rád sikeresen hatni, és vedd észre, figyelj oda rá már akkor, amikor a rendes, normális saját hangján szól hozzád. Tanítsd meg neki lépésről lépésre… és járj előtte követhető példával!

Bánj te is tisztelettel a társaddal, a gyerekeiddel, a saját szüleiddel, és a többi emberrel! Beszélj róluk tisztelettel akkor is, amikor nincsenek ott… ha nehézségeid vannak e téren, kérd Istent, hogy tisztítsa meg a szívedet, és tegyen tisztelettudóvá. Ha kudarcot vallasz a gyerekeid szeme láttára, gondoskodj róla, hogy ne csak a bukásod, hanem a felállásod tanúi is legyenek: lássák, amikor bocsánatot kérsz Istentől, és azoktól, akiket megbántottál. Ne próbáld eljátszani, hogy tökéletes vagy! Mutasd az igazi arcodat, és támaszkodj Istenre.

Amikor gyermeked már elég érett ahhoz, hogy döntései természetes következményeit túlélje, adj neki nagyobb döntési szabadságot, és ne mentsd meg a következményektől!

Ellenáll? Elutasít? Nem hallgat rád?

A nem együttműködő, vagy egyenesen agresszív viselkedésű gyereknél sem a viselkedést célzom meg először (kivéve, ha valakit éppen bánt; olyankor először leállítom). A negatív viselkedés csak a külső jele annak, hogy valami nincs rendben belül.

Ne megtörni próbáld (keménységgel, büntetéssel, szigorral), de ne is maradj passzív abban a reményben, hogy majd kinövi! Azt vizsgáld meg: Tiéd-e még a szíve?

Még több a gyengéd és következetes fegyelmezésről:

Az EFEZUS 6:4 c. sorozat többi része