Ítélőképesség – Tanítsd meg jó döntéseket hozni!

ítélőképességSenki nem születik fejlett ítélőképességgel; mindenkinek tanulnia kell dönteni. A jó ítélőképesség, és a jó döntés képessége is az érettség, a tapasztalat, a gondolkodás és a gyakorlás eredménye.

Azt akarod, hogy gyermeked jó véleménnyel lehessen magáról, és élvezhesse, hogy jó döntéseket tud hozni, ne kelljen rendszeresen azon bánkódnia, hogy már megint elszúrt valamit? Juttasd az érettségének megfelelő döntési tapasztalatokhoz! Adj neki alkalmat arra is, hogy gondolkozhasson a döntésein és tanulhasson belőlük.

Érdekes, de még az is hozzájárul gyermeked döntési képességeihez, hogy mennyire bánsz vele kedvesen és tisztelettel! Azok a gyerekek, akiket sokat szidnak, akik megszokták, hogy tiszteletlenül és lekezelően bánnak velük, magukról is rosszabb véleménnyel vannak, és rosszabbat is várnak maguktól. Kamasz- és felnőttkorukban hajlamosabbak olyan döntéseket hozni, amelyek miatt továbbra is rosszul vélekedhetnek magukról − éppen úgy, ahogy megszokták.

A helyes ítélet a tapasztalat szülötte. A tapasztalat pedig a helytelen ítéleté.

Hogy segíthetsz gyermekednek abban, hogy jó döntéseket hozzon?

1. Gyakorlat teszi a mestert. Adj neki korának és érettségének megfelelő döntési lehetőségeket. Kit zavar, ha a csíkok és virágok nem illenek egymáshoz? Ugye nem azoknak a véleményére adsz, akik arra sem képesek rájönni, hogy azért néz ki úgy a gyereked, mert ő maga válogatta össze a ruháit nagy élvezettel?

2. Tedd világossá, meddig terjed a hatásköre! Magyarázd el neki úgy, hogy értse is, milyen dolgokban dönthet ő, és miben tartod fenn magadnak a döntés jogát.

A 2-3 éves hatásköre:
− Igen, megint felveheted a Szupermen öltözékedet, bár egész héten az volt rajtad. De te döntöd el, mit veszel fel. Viszont át kell öltöznöd, mielőtt elindulunk a gyülekezetbe, mert oda tiszteletből másik ruhát veszünk fel. És fogat kell mosnod. Most mosol fogat, vagy mielőtt elindulunk?

A kamasz hatásköre:
− Péntek este szokás szerint együtt vacsorázik a család, de meghívhatod a barátaidat is. Ha moziba akartok menni, vagy vacsora után mehettek, vagy halasszátok szombatra!

Gyakorlat teszi a mestert!

Gyakorlat teszi a mestert!

3. Tudatosan segíts a gyerekednek a jó ítélőképesség gyakorlásában. Sokakban sohasem alakul ki jó ítélőképesség, mert nem gondolkoznak el a tapasztalataikon. Késztesd arra, hogy gondolja végig a döntéseit:
− Hogy fogod kiválasztani, melyik darabot játszod a meghallgatáson?

Szoktasd hozzá, hogy végiggondolja a különböző választási lehetőségek ellen és mellett szóló érveket, mielőtt dönt:
− Nem lesz túl nehéz megcsinálnod a házi feladataidat, ha bevállalsz mégegy különórát?

Ahhoz is szoktasd hozzá, hogy utólag értékelje a döntéseit:
− Tudom, hogy aggódtál, milyen lesz, ha két barátodat is meghívod délután játszani. Szerinted jó ötlet volt, hogy nemcsak Emma, de még Klári is itt volt?

4. Modellezd a döntéshozatalt! Egész kicsi kortól mondd el a gyerekeidnek, mi mindent mérlegelsz, mielőtt eldöntesz valamit!
− Hozok esernyőt. Úgy tűnik, esni fog.
− Vegyünk egy kis brokkolit! Nagyon egészséges, és itt nem olyan drága, mint másutt!
− Mi is részt veszünk a tanszergyűjtő akcióban. Sok család nem tudja megvenni ezeket, és így mi is besegíthetünk egy kicsit.

5. Fogadd el, hogy a gyereked néha nem a legjobb döntéseket fogja hozni. Hagyd hibázni! A család nem az előadás, hanem a gyakorlás helye. A gyereked saját magával is, és az élet törvényszerűségeivel is most ismerkedik. Amikor a döntését utólag megbeszéled vele, ne vedd el a kedvét olyasmivel, hogy “ugye most már látod, nem így kellett volna, én megmondtam, de te nem hallgattál rám…”!

A döntést nem azért bíztad rá, hogy vizsgáztasd, hanem azért, hogy gyakoroljon. Legközelebb egy kicsivel előrelátóbb és okosabb lesz, ha fejmosás nélkül, nem ellene, hanem mellette állva vezeted rá, hogy másképp sülhettek volna el a dolgok, ha másféle döntést hozott volna. De a legtöbb gyereknek még ennyi szülői “rávezetésre” sincs szüksége, többnyire elég egy megértő ölelés, vagy egy bíztató szó.

A tizenévesek nagyobb döntési szabadsággal rendelkeznek, tehát többet is fognak hibázni, mint a kisebbek. Ne mondogasd, hogy “én megmondtam”… és akkor remélheted, hogy fog is tanulni a hibáiból.

6. Adj neki az őt érintő kérdésekben egyre több döntési lehetőséget! Mindig annyit, amennyihez már elég idős és elég érett. És ne felejtsd el, hogy a gyerekek önálló döntése lehetőség, nem kényszer. Ha valamiben még nem akar önálló lenni, engedd, hogy gyereknek érezze magát; így nagyobb kedve lesz ahhoz, hogy felnőjön, mintha taszigálnád az önállóság felé!

lehetőség-felelősség

Kapcsolódó írások: