A felelősségtudat formálása

felelosseg-gyerek-kutyaFelelősségteljes gyerekeket akarunk nevelni. Olyan világban szeretnénk élni, ahol másokat is felelősségtudatra neveltek, és amelyben a felnőttek sem másokat hibáztatnak saját tévedéseikért.

Ahogy egy éleslátású hároméves a piszkos utcát nézve megjegyezte:
− A felnőttek nem tudják, hogy mindenki felelős a saját szemetéért?

Hogy neveljünk olyan gyerekeket, akik felelősséget vállalnak a döntéseikért?

A gyerekek nem szeretik, ha puszta majomszeretettel csüngenek rajtuk, és értük kel fel a nap. Azt akarják érezni, hogy számítanak a világban, és értelmes az életük.

Szükségük van arra az érzésre, hogy van felelősségük – van némi hatalmuk az őket érintő dolgok felett, és képesek elvégezni a feladataikat. Az önértékelésük miatt is szükségük van erre, és azért is, hogy érezzék: van értelme az életüknek, és érdemes felelősséggel létezni a világban, és lehet hatást gyakorolni rá.

A gyereknek olyan mértékben lesz felelősségérzete, amilyen mértékben támogatjuk ebben.

Mivel erősíthető a felelősségtudat?

1. Légy hiteles minta: Vállalj felelősséget a saját szemetedért. Konkrétan is, és átvitt értelemben is.

2. Várd el gyermekedtől, hogy felelősséget vállaljon a saját szemetéért. Kedvesen és támogatólag bánj vele, de az ő dolga akkor is az ő dolga legyen, ha könnyebb volna elvégezni helyette (majdnem mindig könnyebb elvégezni helyette).

Amikor a kétéves kiönti a tejet:
− Semmi baj, feltakarítjuk – és már adod is a kezébe a szivacsot, miközben te is megragadsz egyet.

Amikor az ötéves széthagyja a cipőjét az előszobában, add a kezébe, és kérd meg, hogy tegye a helyére, miközben a normális (nem szemrehányó) hangodon azt mondod:
− Mindig elpakolunk magunk után.

Ezt egészen addig kell csinálnod, amíg a gyerekeid el nem költöznek otthonról. De ha idejekorán megtanulják, hogy “mindenki felelős a maga szemetéért”, akkor nemcsak könnyebb lesz együttélni velük, de még jobb polgárai is lesznek országnak, világnak.

3. A világ javán a gyerek is szeret munkálkodni, ha van rá lehetősége. Minden gyerek hatással van a környezetében élők életére, így vagy úgy. Amikor jó hatást gyakorol, vedd észre és tedd szóvá, akár a kistestvérével kedves, akár öröm hallgatni az énekét. Növekedni fog az a viselkedés, amelyet ily módon erősítesz.

Ahogy nőnek a gyerekeid, egyre több hozzájárulást várhatsz tőlük otthon is, és házon kívül is. Két területen kell először is felelősségre ébredniük:

  • A saját magukról való gondoskodás, és
  • a család életéhez való hozzájárulás terén.

Az a gyerek, aki számára az élet természetes része, hogy otthon segít, máshol is szívesebben segít, mint az, aki csak a saját magáról való gondoskodásban vesz részt.

Nem várhatod persze, hogy egyik napról a másikra segítőkésszé válik. Érdemes a korának megfelelő mértékben növelni szabadságának és felelősségének mértékét. A kétéves szalvétát tud tenni a tányérok mellé, a hároméves ki tudja készíteni mindenkinek a tányérját és evőeszközét. A négyéves kiválóan alkalmas a zoknik párosítására, az ötéves segíthet kifésülni a kutya szőrét. A hatéves leszedheti az asztalt, a hétéves megöntözheti a növényeket, a nyolcéves össze tudja hajtogatni a tiszta ruhát.

A fő cél nem az, hogy minél hatékonyabban végezd el ezeket a munkákat. Gyorsabban végeznél velük, ha elhessegetnéd a gyerekeidet. A gyereked jellemének formálása viszont fontosabb, mint a házimunka gyors és zavartalan elvégzése. A gyereked pedig örömöt találhat abban, hogy segít, és önálló felelősséggel rendelkezik. A munkát lehet élvezni. Segíts a munka megtervezésében, ajánld fel akár a fizikai segítséget is, ha úgy látod, hogy jól jönne… ülj le mellé, és csináld vele végig, segíts neki az első harminc alkalommal, ha szükséges. Sokkal nehezebb lesz így, mintha magad csinálnád, de tedd világossá, hogy az ő dolga a munka elvégzése. Te csak segítesz. Egy szép napon egyedül fogja megcsinálni.

4. Szoktasd rá, hogy gondolkozzon ahelyett, hogy mindig megmondanád neki, mit kell csinálni.

Ha a reggeli készülődés idején tétován téblábol, ahelyett, hogy morogva utasítgatnád:
− Fogat mostál? Be van pakolva a táskád? Megcsináltad a tízórait?

…kérdést is tehetsz föl:
− Mit kell még megcsinálnod, hogy elindulhass?

Azt akarod elérni, hogy megtanulja fejben tartani teendői listáját, minden reggel, amíg természetessé nem válik a számára, és a te odafigyelésed nélkül is el tud készülni.

5. Gondoskodj rutinról és rendszerről. Sok okból lényegesek ezek a dolgok a gyerek életében. Azért is, mert ismételt lehetőséget nyújtanak arra, hogy gyermeked igazgatni tudja saját életét egy sor nem különösebben vonzó tennivalón keresztül. Először elsajátítja a lefekvés előtti teendőket, a játékok összeszedésének fortélyait, és a reggeli elkészülést. Utána sikeres tanulási és testápolási szokásokat alakít ki. Végül megtanulja az önálló életvezetéshez szükséges alapkészségeket házi munkákon keresztül (mosás, egyszerű ételek elkészítése).

6. Tanítsd felelősségre a másokkal való kapcsolattartásban. Amikor a lányod megbántja a kisöccsét, ne erőltesd, hogy kérdjen bocsánatot. Nem fogja szívből úgy is gondolni, és az erőltetett bocsánatkérés nem fog semmit jelenteni az öccsének. Inkább kérdezd meg, mivel tudná jóvátenni, amit tett. Olvashat neki egy kicsit… vagy segíthet neki megteríteni az asztalt… esetleg megölelheti és megvigasztalhatja. Ez a szemlélet arra tanítja, hogy ára van annak, hogy hogy bánunk másokkal, és hogy aki kárt okozott, az felelős a kár helyrehozásáért is.

7. Tanítsd felelősséget vállalni az általa okozott károkért. Ha a gyerek a saját zsebpénzéből fizeti ki az elveszített könyvtári könyvet, mobiltelefont, a labdájával betört ablakot, vagy a biciklijét, ami azért rozsdásodott el, mert kint hagyta az esőben, drasztikusan csökken a hanyagság ismételt előfordulása.

8. Ne siess megmenteni a nehéz helyzetekből. Légy elérhető a problémamegoldásra, segíts feldolgozni érzelmeit és félelmeit, de segíts megértenie, hogy nem szaladunk el a nehézségek elől. Segíts neki kezelni a problémát, akár arról van szó, hogy bocsánatot kell kérni valakitől, akár arról, hogy sokkal konkrétabb módon kell helyrehoznia valamit, amit rosszul csinált.

9. Modellezd a felelősségvállalást.
− Nem kellemes ezt a szemetet az autóig cipelnem, de sehol egy szemetes.
− Ez a tábla azt jelenti, hogy itt csak mozgássérültek parkolhatnak, tehát itt nem állhatunk meg.
Tartsd be az ígéreteidet, és ne találj ki mindenféléket a mentségedre. Ha megígérted neki, hogy játszani fogsz vele szombaton, és aztán mégsem érsz rá, ő miért tartsa be, amiben megállapodtatok?

10. Soha ne mondd neki azt, hogy felelőtlen! Ahogy a gyerekeinket látjuk, és amiket mondunk nekik, önbeteljesítő jóslattá válhat. Inkább tanítsd meg, hogy lehet felelősségteljes. Ha például sokszor elveszít dolgokat, szoktasd hozzá, hogy mielőtt bárhonnan elindul (ismerősöktől, iskolából, edzésről), gondolja végig, mi mindent kell hazavinnie (kulcs, bérlet, telefon, táska, stb.)

11. Szoktasd hozzá, hogy vezessen heti órarendet (nemcsak az iskolai órákról, hanem az egész napjáról (lehet az asztala fölé akasztott naptár, lehet olyan, amit magával hurcol, vagy ha mindig használja a netet, lehet online google naptár is, ami a gmail fiókkal együtt ingyenes – okostelefonnal, számítógéppel ezt is mindenhonnan eléri).

Talán túlzásnak tűnik, de a mai rohanó tempó mellett fontos, hogy még serdülőkora előtt minden gyerek hozzászokjon ehhez, különben nem fogja tudni minden feladatát elvégezni.

A hozzászoktatást a hétvégi beosztással érdemes kezdeni: készítsetek és nyomtassatok egy üres órarendet, amely a nap óráit felkeléstől lefekvésig óránként vagy félóránként listázza a bal oldalon. Kérdezd meg a gyerekedet, mi mindent kell elvégeznie ezen a hétvégén. Beszéljétek meg, mit mikor érdemes elvégezni, és írjatok be mindent az órarendbe: a családi étkezések idejét, a szombati meccs idejét indulástól hazaérkezésig, a gyülekezetben töltött időt indulástól hazaérkezésig, a zongoragyakorlásokat, a vendégségben töltött időt, a házi feladatként elvégzendő kísérlet minden lépését az anyagok megvásárlásától a kísérlet elvégzésén keresztül a dolgozat megírásáig és kinyomtatásáig. Adjátok hozzá a kikapcsolódásra szánt időt: fagyizás Apával, döglés, olvasás, zenehallgatás. A gyerekek többsége jó néven veszi, ha segítünk neki megtervezni és órarendbe foglalni a tennivalóit, mert amikor átlátja, mit mikor és hogy fog elvégezni, máris alacsonyabb rajta a nyomás. Az egésznek az a lényege, hogy ezzel megtanulja, hogy oszthatja be az idejét, és felelősséggel kezelje, amit elvállal (esetleg azt is megérti, hogy talán érdemesebb kicsit kevesebb dolgot bevállalnia).

12. Hasznos, ha tapasztalatot szerez a pénzért való munkavégzés területén is. Felelősségre tanítja az igazi világban. Kezdd azzal, hogy a nyolcévesednek lehetőséget kínálsz fel arra, hogy olyan munkákat végezzen pénzért, ami különben nem az ő dolga. (autómosás, gyomlálás, vagy krumplibogárgyűjtés a kertben). Később, ha úgy látod, hogy van rá lehetőség (megbízhatóak a szomszédok és elég jóban vagytok velük), bíztasd, hogy vállaljon el másoknál is nemszeretem házimunkát, aminek a minőségi elvégzéséhez elég érett (pl. kutyasétáltatás, hólapátolás, kisbevásárlás). Ha elég idős és felelősségteljes, vállalhat bébicsőszködést, kisebb gyerekek korrepetálását; ha már jól beszél egy idegen nyelvet, társalgási nyelvórákat is adhat a nála kisebbeknek (nálunk ez vált be leginkább), vagy besegíthet valamelyik környékbeli kis üzlet kora reggeli árufeltöltésébe, újságot hordhat ki, takaríthatja a társasház lépcsőházát, elvégezheti egy-egy idős ember heti bevásárlását, leviheti náluk a szemetet, felporszívózhatja a lakásukat, családi házas környéken rendszeres fűnyírást vállalhat… Kevés dolog tanít felelősségre olyan nagyszerűen, mint a családon kívüli világban igazi fizetségért végzett igazi munka.

13. Szoktasd hozzá a családot, hogy senki ne hibáztasson másokat. Szinte automatikus, hogy amikor valami nem jól megy, valaki mást szeretnénk okolni érte. Mintha a “hibás” kijelölése megelőzné a probléma ismétlődését, vagy felmentene a felelősség alól. A valóságban viszont a hibáztató légkörben mindenki védekezésre rendezkedik be, és a családtagok többet foglalkoznak a védekezéssel és a támadással, mint a rossz jóvátételével és a jó kapcsolattal.

A hibáztató légkör a fő oka annak, hogy a gyerekek hazudnak a szüleiknek.

Ami még rosszabb: amikor hibáztatjuk, a gyerek rászokik, hogy felmentse magát a felelősség alól. Mindenféle okot ki fog találni, hogy megmagyarázza, mért nem felelős a galibáért. A hibáztatás tehát lenevel a felelősségvállalásról. A feltétel nélküli szeretet ellentéte.

Miért hibáztatjuk folyton egymást mégis? Azért, hogy nyeregben érezzük magunkat, ne veszítsük el a kontroll érzését, és mert nem tudjuk elviselni a gyanút, hogy talán egy picit tehetünk arról, ami történt. Legközelebb, ha azt veszed észre, hogy beindul benned az automatikus másra mutogatás, állítsd le magad. Helyette vegyél magadra minden felelősséget, ami lehetséges az üggyel kapcsolatban – jó gyakorlat inkább eltúlozni a saját felelősségedet – anélkül persze, hogy a sárba taposnád magad. (Modellezel ugyebár.) Azután egyszerűen fogadd el a kész helyzetet. Elfogadó hozzáállással jobb megoldások kitalálására van esélyed, mintha másokra mutogatnál.

14. Legyenek mások, mint a többiek! Bátorítsd a gyerekeidet, hogy egyéniség is lehet, hiszen Isten egyszeri és megismételhetetlen alkotása! A felelősségteljes ember egyúttal olyan ember is, aki nem fél kilógni a sorból. Ki kényszerítheti arra, hogy meghúzza magát, vagy pont olyan legyen, mint körülötte mindenki más?

Kapcsolódó írások: