Büntetés, kiállítós bünti… ha ne büntessem, mit csináljak?

« KÉK fegyelmezés

A büntetés (mindegy, hogy fenekes, vagy kiállítós bünti) szembeállítja a gyerekkel a szülőt. Pedig a gyerek nem az ellenfelünk…
620531k4433

Kiállítós bünti

Nevelési “szakértők” és gyerekes fórumok levelezői gyakran javasolják, hogy amikor a kisgyermek “rosszul” viselkedik, a szülő kis időre tegye vagy küldje büntetésbe, amíg jobban nem fog viselkedni. A büntit a gyerek egy kijelölt helyen: járókában, sarokban, a lépcsőn, egy széken, vagy a lakás valamely más unalmas pontján kénytelen tölteni. Nemrég átfutottam egy cikket, ami eme kiállítós bünti módját és előnyeit taglalta. Először is, a dolgot azzal kellene kezdeni, hogy a helyváltoztatásra képes mászó-totyogó babát járókába szoktatjuk, így megszokja, hogy ott marad, ahova teszik. Amikor üvölt, vagy más módon tiltakozik a fogság ellen, levegőnek kell nézni. Ez nehéz lehet, de a módszer hívei szerint nem túl kegyetlen, mert a bünti javasolt időtartama mindössze egy perc életévenként (az egyéves mindössze egy, a négyéves rendbontó 4 percen keresztül raboskodik)!

Hogy is van ez? Ha a kétéves Balázs megharapja a kis Katát, anyukája felnyalábolja, és beleteszi a járókába a valószínűleg rugdosva-visítva tiltakozó csemetét. (Mielőtt azonban ezt tenné, kedves szavakkal biztosítja róla, hogy megérti, milyen nehéz nem harapni, de a harapás nem szép dolog, és ne csináljon ilyet többé.) A büntetés ideje alatt a gyerek akár elhagyatottan sír, akár dühöng, akár némaságba burkolódzik, az anya nem vesz róla tudomást. Vajon mi zajlik le benne belül? Két perccel később viszont Balázs mehet vissza Katával játszani. Vajon mit tanult az esetből?

Olvasói Kérdés: Miután fenekest kap kedvenc kétévesem, pár percre a szobájába küldöm. Néha csöndben üldögél az ágyán, amíg ki nem hívom. De máskor dühösen a földre dobálja a párnáját és a takaróját. Amikor a kisbabával foglalkozom, nem tudok azonnal reagálni a viselkedésére. Ha kihívom a szobájából, hogy megbeszéljük, miért kapott ki és bocsánatot kérjen, nem néz a szemembe. Megkérem, hogy nézzen rám, amikor hozzá beszélek. Lenéz a padlóra, fölnéz a plafonra, nézeget minden irányba, csak rám nem.

Válasz: Ha a kicsi gyerekedet elfenekeled, azután negatív lelkiállapotban (büntetésben) még magára is hagyod valahol, szeparációs szorongást él át, Ezen kívül alkalmat nyújtasz neki arra, hogy sajnálja magát és ellenségnek érezzen téged. A büntetés (mindegy, hogy fenekes, vagy kiállítós bünti) szembeállítja a gyerekkel a szülőt. Pedig a gyerek nem az ellenfelünk.

Minden büntetés lényege, hogy rossz érzést keltsen a gyerekben. Az a célja, hogy a gyerek legközelebb ne kövessen el olyasmit, ami a rossz érzést okozta. A behaviorista tanuláselmélet szerint az elszakadástól, a fájdalomtól és a szégyentől való félelem jó tanítómester.

Ha pusztán a külső viselkedés szabályozása (idomítás) a célunk, akkor ez így is van. De ha arra törekszünk, hogy a gyermekünk érett emberé nőjön fel, akit majd belülről is a jószándék vezérel, és aki önmaga szabályozására valódi értékek alapján lesz képes, akkor a felszín alatti dolgokkal: a gyermek szívével  kell foglalkoznunk.

sarokba állítás - büntetés

Gyerekeink egy csomó jó dolgot kellemetlen ösztönzés nélkül tanulnak meg, pl. járni, beszélni, és leírni a nevüket. Nem igaz tehát, hogy csak akkor tanulnak, ha rosszul érzik magukat. Sőt, aki jó lelkiállapotban van, az önmagához képest gyorsabban és szívesebben tanul, és jobban is viselkedik; aki pedig szorong, az rosszabbul. Tehát amikor egy gyerek rosszul viselkedik, nem logikus azt gondolni, hogy ha valami olyasmit teszünk, amitől még rosszabbul érzi magát, akkor jobb lesz.

A büntetéssel elért jobb viselkedés nem belülről, a megváltozott lelkületből fakad, hanem a büntetéstől való félelemből, és addig tart, amíg a “lebukás” veszélye fennáll. Ha a gyerekünk pl. el akar venni valamit, de mégsem teszi meg, mert fél a büntetéstől, akkor a nevelés nem a belső lelkületére hatott sikeresen, mert az igazi bűn a szándéka, hogy el akarja venni azt, ami nem az övé. A büntetés csak azt éri el, hogy a bűn ne jöjjön a felszínre, ne váljék láthatóvá… A gyerek lelkületére, morális állapotára, belső hozzáállására nem hat. A büntetés csak a viselkedést tudja befolyásolni, és azt is csak átmenetileg, amíg a gyerek meg nem tanulja, hogy járjon túl az eszünkön; a jellemére nincs hatással.

Az elkülönítő, magárahagyó büntetés üzenete

A hagyományos bünti általában valamilyen száműzetés. A dolog úgy működik, hogy az emberi társaságra méltatlanul viselkedő gyerek szűrét egy rövid időre kiteszik a családból és a büntetés idejére levegőnek nézik (szeparáció, szeretetmegvonás). A gyereknek megmondják, hogy rossz volt, és a szülő majd szól neki, amikor letelt a bünti ideje. Azt is hozzá szokták tenni, hogy amíg egyedül van, gondolkozzon azon, amit tett. Van, ahol azt is elvárják, hogy a kis bűnös szabadulás előtt kérjen bocsánatot.

A bünti kíméletesebbnek tűnik, mint a verés, mert nem okoz kék foltokat. Legalábbis testileg nem. A lélekben azonban okozhat.

Az elkülönítés azt az üzenetet közvetíti, hogy az elfogadottság, a szeretet feltétele a jó viselkedés. Ha elfogadhatatlanul viselkedsz, ki vagy közösítve; ha jó vagy, akkor szeretünk. Ez a feltételekhez kötött szeretet üzenete! Mi lenne, ha Isten így bánna velünk? Sajnos sokan azt hiszik, hogy így bánik.

sarokba állítás - büntetés

A másik gond az, hogy míg az introvertált (befelé forduló) gyereknek pár perc száműzetés szinte meg se kottyan, néhány extrovertált (kifelé forduló) számára traumatikus élményt jelenthet. Az életévenként 1 perc bünti hasraütésszerűen megállapított időmennyiség. Nem minden gyerek csillapodik le ennyi idő alatt, és van, akinek sokkal kevesebb idő is elég lenne.

Amikor a végén még bocsánatot is kell kérnie ahhoz, hogy elhagyhassa a büntetés helyét, kényszer eredménye a bocsánatkérés. Nem teszi a gyereket igazán szomorúvá amiatt, amit csinált. Képmutatást tanul, de azt nem, hogy másokra is tekintettel legyen, vagy együttérezzen azzal, akit megbántott. Nem születik meg benne sem az őszinte bűnbánat, sem az őszinte vágy arra, hogy helyrehozza a dolgot. Helyette azt tanulja meg, hogy a bocsánatkérés tárgyalástechnikai eszköz.

Ha nem bünti, akkor mi? 620531k4433

Olyan korrekciós eszközökre van szükség, ami a felszín helyett a mélyebb rétegekben állítja helyre a rendet: a viselkedés helyett a gyerek lelkületére irányul.

A Bibliát kutatva teljes szemléletváltás történt bennem a nevelésről is. Isten Igéje szerint az emberi természet megromlott a bűn miatt, mégsem tekintette a gyerekeket rossz kölöknek Jézus.

Szülő és gyerek között nem hatalmi harc folyik, amit muszáj megnyerni. Mivel aki jó lelkiállapotban van, az jobban is tud magán uralkodni, arra törekszünk, hogy lehetőleg mindannyian jó lelkiállapotban legyünk a családban. Ez nem azt jelenti, hogy mindig vidámnak kell látszani. Gyerekeink úgy tudnak jó lelkiállapotban maradni, ha megismertetünk velük olyan eszközöket, amelyek segítségével nehéz helyzetekben is meg tudnak nyugodni, és (amikor már érettek rá) tudnak magukon uralkodni. Ennek egyik lehetséges módja, ha tartunk egy kis szünetet.

Mi lenne, ha berendeznél egy Pihenőkuckót?

együtt a pihenőkuckóban

A Pihenőkuckó olyan hely, ahova gyerek, felnőtt pár percre elvonulhat megnyugodni, kiengedni a gőzt, lecsillapodni és összeszedni magát. Olyan dolgok találhatók itt, amelyek a megnyugvást szolgálják: puha maci, párna, takaró, könyvek. Lehet egyetlen fotel a nappaliban, de kuckósíthatod a lakás bármely erre alkalmas zugát. A pihenőkuckó nem börtöncella. A megnyugvást szolgálja, tehát, amikor odamentek, ne kezdd el magyarázni, miért kellett rövid időre kivonnod csemetédet a forgalomból! Nyújts neki segítséget a megnyugváshoz: pihenj meg vele te is egy kicsit. A pihenőkuckó a legjobb hely arra is, hogy a kicsi hozzád bújva elsírja az elengedés könnyeit. És bármikor kijöhet, ha lecsillapodott, és újra képes együttműködően csatlakozni a családhoz.

Nem abszurd ötlet a rossz viselkedést ilyen kellemes dologgal “jutalmazni”?

Próbálj elrugaszkodni a jutalmazó-büntető felfogástól! Ha kifejezetten nem dicséred meg a gyerekedet a rossz viselkedéséért, akkor nem is bíztatod fel rá! A rossz viselkedést pedig akkor jutalmazod, ha fagyit ígérsz neki, csak hagyja abba a hisztizést.

Képzeld el, hogy egy nehéz napod délutánján váratlanul meglátogatlak. Felfordulás van az egész lakásban, és épp kiabálsz a gyerekeiddel. Erre én hűvös hangon azt mondom:

– Kiábrándító, ami itt folyik. Nem ezt érdemlik a gyerekeid. Miféle anya az ilyen? Menj a szobádba, és fél órán keresztül (évente 1 perc) szállj magadba. Fél óra múlva szólok, hogy kijöhetsz, és kedves leszek hozzád.

Vagy így is beszélhetek veled:

– Látom, hogy nincs valami jó napod. Vigyázok egy kicsit a gyerekeidre, te addig nyugodtan igyál meg valahol egy kávét és fújd ki magad. Gyere vissza, ha jobban vagy… azután szívesen meghallgatom, mi van veled mostanában.

Mivel segítenék jobban?

« KÉK fegyelmezés

_______________________
Felhasznált irodalom:

  • Crystal Lutton: Biblical Parenting