Fogyasztói értékrend: a semmit meg nem tagadás világa

fogyasztoi-mentalitasA fogyasztói értékrend azt sugallja, hogy lehetőleg semmire ne mondjunk nemet. Szülők büszkén vallják, hogy semmit nem tagadnak meg a gyerekeiktől. A tiltást, a korlátozást sokszor a gonoszsággal azonosítja a közvélemény…

Amikor a világot olyan gondolkodásmód hatja át, ahol mindent a kellemes élet hajszolása és az önmegvalósítás (siker) utáni vágy határoz meg, akkor nehéz azzal szembesülnünk, hogy a keresztény élet lemondással is jár.

Mi a lemondás? Az, hogy nemet tudunk mondani arra, ami fontos a számunkra.

A fogyasztói értékrend azt sugallja, hogy lehetőleg semmire ne mondjunk nemet. Szülők büszkén vallják, hogy semmit nem tagadnak meg a gyerekeiktől. A tiltást, a korlátozást sokszor a gonoszsággal azonosítja a közvélemény. A fogyasztói társadalom semmit nem tagad meg a tagjaitól, hacsak nem azért, hogy máshol még többet nyerjen. Az igazi, cserealap nélküli “nem” lehetőség szerint minden formájában kerülendő.

Haszon- és élvezetközpontú a mai ember értékrendje. Létrehoztuk a mennyiségen alapuló, önérdek-vezérelt gondolkodásmódot, ahol mindent az alapján ítélünk meg, vajon hoz-e hasznot nekünk. Minden más a jólétnek, az egyén kényelmének és nyugalmának van alárendelve.

A semmit meg nem tagadás világa tökéletesen egybecseng természetes hajlamunkkal, hiszen (a bűnbeesés óta) nem is akarjuk megtagadni magunkat. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a világegyetem középpontjába önmagunkat helyezzük.

A bűnbeeséskor éppen ez volt a központi kérdés. 620531k4433

A Sátán azt mondta Évának:

“Dehogy haltok meg… olyanok lesztek, mint Isten!”
– 1Mózes (Teremtés) 3:4-5

És Éva tényleg olyan akart lenni, mint Isten. A “szemnek kívánatos” gyümölcsre nem akart nemet mondani, bár Isten megparancsolta neki, hogy mondjon rá nemet, sőt, az engedetlenség következményeire is figyelmeztette. Éva a “világ közepébe” helyezte önmagát azzal, hogy olyan akart lenni, mint Isten.

Őszintén szembe kell néznünk saját késztetéseinkkel, és felül kell vizsgálnunk, milyen értékrendnek megfelelően hozzuk mindennapi döntéseinket. Még a keresztény emberben is megszólal egy hang, ami folyton azt súgja: én vagyok a legfontosabb! A sikereim, a hasznom, és minden, ami az enyém.

Ha a megszokott emberi szemszögből nézzük mindezt, akkor tényleg nagyon nehéz túljutni ezen. Ha viszont nézőpontot váltunk, az egész módosul.

“Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával,
hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata,
mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
-Róma 12:2

_______________________
Felhasznált irodalom:
Frances A. Schaeffer: Igaz lelkiség – II. fejezet: A halál központi szerepe