A gyermek Isten ajándéka

baba-figyelMi jut eszedbe, amikor meglátod az arcocskáját? Jézus szemével nézed? Olyan valakit látsz benne, akit kordában tartani és faragni kell, vagy olyat, akit szeretni, szolgálni, ismerni, védeni és tanítani lehet?

Anyukám, aki öt gyereket szült és nevelt, sokszor hangoztatta: “A gyerekeinkkel nem tehetünk csak úgy akármit, mert nem a tulajdonaink. Istentől kaptuk őket: kölcsön, megőrzésre… ajándékba.”

Minden gyerek Isten ajándéka

A bibliai Éva már a kezdet kezdetén tudta, kitől kapta a gyerekeit:

“Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az ÚRtól.”
– 1Mózes 4:1

“Ádám újból a feleségével hált, és az fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Isten más utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain.”
– 1Mózes 4:25

A Biblia szerint a gyerek Isten ajándéka: áldás, gyümölcs, jutalom.

“Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.
Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.
Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét…”
– Zsoltárok 127:3-5

Hogy látta Jézus a gyerekeket?

Amikor a tanítványainak nem tetszett, hogy gyerekeket is visznek Jézushoz, ezt mondta nekik:

“Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.”
– Lukács 18:16

Nemcsak emberi lénynek tekintette a gyerekeket, hanem emberi méltóságra kiemelten jogosultnak tartotta őket:

“Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.” (Lukács 18:17).

“Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.” (Máté 18:4)

“És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.” (Máté 18:5)

Ezzel szemben:
“Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.” (Máté 18:6)

Ez utóbbi elég keményen bírálja azokat, akik nem teljesítik kötelességüket a gyerekekkel szemben.

Következtetések:

  1. Jézusnak az Újszövetségről szóló tanításában fontos szerep jutott a gyerekeknek.
  2. Amit Jézus a gyerekekről mondott, és ahogy velük bánt, élesen eltért a korszellem felfogásától: a gyerekkel a felnőttek Jézus korában is tulajdonukként bántak, uralkodtak rajtuk és kihasználták őket.
  3. Jézus személyes példája és tanítása a gyerekekről és Isten országáról nem elhanyagolható a nevelési módszereink szempontjából sem.
  4. Jézus a kapcsolat fontosságát egyértelműen és következetesen a szabályok elé helyezte.

A fegyelmezésnek csak a tanítványság közegében van értelme. Tragikus, hogy amikor a gyerekek fegyelmezéséről szó esik, a téma a testi fenyítés és a túlzott engedékenység végletekig leegyszerűsített vitájára szűkül, mintha nem is létezne más. A fegyelmezés eredeti fogalma (gör. paideia) tanítványozást jelent: minden bölcsességünk átadását természetes úton, a közös életünk során. Ebbe nemcsak a közös élményszerzés és az élményeken keresztüli tanítás, hanem a vezetés, a korlátozás és a gyakorlás is beletartozik, de a büntetés nem. A kicsik és az éretlenek életében a felnőtt tart rendet, mert ők még nem tudják saját magukat szabályozni, ez is a fegyelmezés része. Fenyegetőzni és büntetni viszont csak az a felnőtt kényszerül, akinek a gyermek nem adta oda a szívét. A gyerekek utánzással tanulnak, függetlenül attól, hogy szülők vagy pedagógusok milyen tanítási vagy fegyelmezési módszereket vetnek be nevelésük során. Azt utánozzák, akihez személyes kapcsolat fűzi őket. Arra hallgatnak, és annak próbálnak engedelmeskedni is, akihez személyes kapcsolat fűzi őket.

A nevelés tanítványság, a tanítványság pedig (és erre is példa Jézus és a tanítványai) elsősorban modellezést és utánzást jelent. A tanítvány a mesterét másolja. Krisztus “példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21). Hiába mondja a nem hiteles szülő: “Azt csináld, amit mondok, ne azt, amit csinálok!” – és az ellenkezőjét is (ahogy Orbán miniszterelnökünk fogalmazott): “Nem azt kell nézni mit mondok, hanem, hogy mit csinálok!”

A gyerek úgyis abból, és csakis abból tanul, amit lát.

gyermek-isten-ajandeka

A gyerek: fejlődésben lévő ember, akinek feltétel nélküli szeretetre, gyengéd vezetésre és átgondolt korlátokra van szüksége (és aki bizalmi kapcsolatban büntetés nélkül is tanul).

A gyerekét jól ismerő szülő a legjobb szándékot feltételezi róla. Amikor rosszul viselkedik, nem a viselkedés a legfőbb gondja, hanem az, hogy megértse és helyreigazítsa a gyerek lelkületét. Azt gondolja, hogy aki jól van, az jól is viselkedik, tehát valami bántja a gyereket, ha indulatos, vagy türelmetlen.

Mint minden nagyszerű hivatás, a nevelés is rengeteg időt, erőfeszítést, munkát, helytállást, bizakodást és türelmet igényel. De a gyerekek nevelése a világ egyik legmagasabb hivatása. Mégis túl gyakran fordul elő, hogy Isten ajándéka nem az öröm, hanem a szívfájdalom és kétségbeesés forrásává válik.

Te milyennek látod a gyerekeidet?

Mi jut eszedbe, amikor meglátod az arcocskájukat? Jézus szemével nézed őket? Olyan valakit látsz bennük, akit kordában tartani és faragni kell, vagy olyan valakit, akit szeretni, szolgálni, ismerni, védeni és tanítani lehet?

  • Ajándéknak tekinted őket?
  • Valóban jutalom számodra az “anyaméh gyümölcse”?
  • Hogy bánsz az ajándékkal?

A legkisebbek neveléséről – totyogók (1-3 évesek)
A gyerekek fegyelmezéséről