Mi is a biblikus fegyelmezés?

A biblikus fegyelmezés még a nyafogás és dühkitörések esetén sem büntetést és visszabántást, hanem önfegyelemre nevelést, következetes határkijelölést, jó szokások közös gyakorlását, és türelmes segítségnyújtást jelent. 

Meghitt, bizalmas kapcsolatban, a határok átlátható és következetes kijelölésével, és amikor szükséges, türelmes és határozott segítségnyújtással tudod a rendet fenntartani és a káoszt megszűntetni kisgyermeked életében. Az indulatait felismerni és kezelni még nem képes, viszont biztonságos kapcsolatban és kiszámítható korlátok között élő kisgyerek kiegyensúlyozottabb, és jobban is viselkedik, mint az, akinek a nevelése kiszámíthatatlan és félelemkeltő szülői reakciókból áll. A meghitt kapcsolatban és a kiszámítható korlátokon belül szabadon mozgó gyerekkel együttélni is kellemesebb.

A biblikus fegyelmezés nem büntetés és nem idomítás. Mennyei Édesapánknak a szívünk szándéka a fontos, nem az, hogy az iránta való szeretetből fakadó engedelmességünk mennyire tökéletes. Isten irányadó mértéke (törvénye) tökéletes, nem tudjuk betartani. Jézus tartotta be helyettünk. És ő már elviselte Isten igazságos büntetését is helyettünk, minden engedetlenségünkért. A gyerekeink büntetésére ezért nem kaptunk felhatalmazást. Gondoskodni a fejlődéséhez szükséges feltételekről, vele lenni, szeretni, táplálni, vezetni, védeni, sőt még fegyelmezni is… ezek tartoznak a feladataink közé.

Feltétel nélküli szeretetünk biztonságában készülhet az életre… amihez, amint egy picit idősebb lesz, a következmények vállalása is hozzátartozik. Ahogy a gyerekeink egyre érettebbek lesznek, egyre inkább engedjük, hogy a döntéseik természetes következményével is szembesüljenek, azaz nem mindig védjük meg őket a stressztől és a fájdalomtól. A büntetés joga azonban Istené marad.

biblikus-fegyelmezes

A biblikus fegyelmezés még a nyafogás és dühkitörések esetén sem büntetést és visszabántást, hanem (elsősorban az érzelmi érés feltételeinek megteremtése révén) önfegyelemre nevelést, következetes határkijelölést, jó szokások közös gyakorlását, és türelmes segítségnyújtást jelent.

Hol lennénk, ha Istentől azt kapnánk, amit igazságos törvénye, házirendje szerint jogosan megérdemelnénk?

“Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
– Róma 3:23

Jézus éppen azért lett emberré, hogy Ő legyen engedelmes helyettünk: Ő élje azt a tökéletes, Isten mércéjének megfelelő életet, amit mi nem tudunk.

Biblikus fegyelmezés = önfegyelemre nevelés.

Az önfegyelemre való képesség az idegrendszer érettségétől függ. A fegyelmezett viselkedés szándéka pedig a jó kapcsolat függvénye. A gyerek akkor akar jó lenni a kedvedért, ha jó kapcsolatban van veled – ahogy mi, felnőttek akkor akarunk Istennek engedelmeskedni, ha jó kapcsolatban vagyunk Vele. A “jó” magatartás, a jó élet gyökerei abból táplálkoznak, hogy jó kapcsolatban vagyunk azzal, aki gondoskodik rólunk.

Az érett ember, aki Istent szereti és tekintettel van az embertérsaira, igyekszik önfegyelmet gyakorolni. Az éretlen kisgyerek, aki a szüleit szereti és tiszteli, igyekszik “jó” lenni a kedvükért. Közel akar lenni hozzájuk, utánozza őket, meg akar felelni az elvárásaiknak, és nem akar semmit titokban tartani előttük. Az éretlen kisgyerekre viszont még nem lehet rábízni, hogy uralkodjon az indulatain, és mindig az alkalomhoz illően, civilizáltan viselkedjen. A mi szülői felelősségünk, hogy (a bizalmas kapcsolat közegében) rendet tartsunk az életében, amíg erre ő maga nem képes – ezt jelenti a fegyelmezés. És azt, hogy folyamatosan gondoskodunk a fejlődéséhez szükséges feltételekről, mert minél érettebb lesz, annál inkább képes lesz a rendet a saját életében fenntartani, azaz önfegyelmet gyakorolni.

A biblikus fegyelmezés tehát nem az, hogy a gyereknek fájdalmat okozunk, hogy megtanulja, hogy bizonyos cselekedetektől tartózkodjon, és máskor jobban viselkedjen (hogy elkerülje a kellemetlenséget). Ezzel olyasmiért hárítanánk rá a felelősséget, amire még nem képes, ráadásul jellemes viselkedés helyett fájdalomkerülő magatartásra és sunákságra nevelnénk. A gyerekünk jellemét meghitt kapcsolatban tudjuk formálni, és ez kell ahhoz is, hogy a lelke Isten iránti szeretetre ébredjen. A jó viselkedés egészségtelen forrásból is fakadhat. Az egészséges és természetes jó viselkedés forrása a meghitt kapcsolat és a tiszta szívből fakadó jószándék..

Aki tudja, hogy nem saját érdemeinek, hanem Isten kegyelmének köszönheti az életét, az nem képzeli, hogy azt tehet a gyerekével, amit csak akar; Isten megbízásából, Istent képviselve, szeretettel és alázattal gyakorolja szülői (és minden más vezetői) tekintélyét. Nem él vele vissza, nem zsarnokoskodik senki felett, hanem önmagát Isten tekintélye (és korlátozása) alá helyezi. Olyan módon bánik a gyerekeivel (és mindenki mással is), ahogy Isten ővele bánik: igazságosan és kegyelemmel.

“Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel…”
– Efezus 6:4

A gyengéd és következetes fegyelmezés gyakorlati oldaláról:

MIT TEGYEK?

A kapcsolatra épülő fegyelmezés BIZTONSÁGOS alapelemei:

  1. Jó akar lenni a kedvedért? Őrizd és tápláld a szándékát!
  2. Akarsz tőle valamit? Előbb vedd fel a kapcsolatot, csak utána térj a tárgyra!
  3. Hidalj át minden szakadékot!
  4. Tudd, hol van a természetes hatalmad határa!
  5. Ne a viharban próbálj haladni!

A kapcsolatra épülő fegyelmezés EGÉSZSÉGES mesterfogásai:

  1. Hívd elő a saját jó szándékát!
  2. Hívd elő a saját ellentmondásos indítékait!
  3. Hívd elő az elengedés könnyeit!

Az éretlenek fegyelmezése – tartalék elemek:

  1. Vállald a felelősséget!
  2. Rendszer és jó szokások segítségével tartsd fenn a rendet!
  3. Azt kormányozd, ami a gyerekedet kormányozza!
  4. Egyszerű forgatókönyvekkel javítsd a viselkedését!