Mi hiányzik a gyerekeknek?

Mire van szüksége?A SZERESSÜK ŐKET MÁSKÉPP! c. sorozat 4. része

Gondoltál-e már arra, hogy a dacos, agresszív, engedetlen, kiabáló, szemtelen, féktelen, rosszul viselkedő, vagy éppen túlzottan szégyenlős, visszahúzódó gyereked is igazi szükségletet jelez a kellemetlen megnyilvánulásaival?

Gyerekeink legmélyebb szükségletei

Egy gyermek arca mindent elárul
– különösen az arcának az a része, ahol a szája található.

Mi jut eszedbe, amikor meghallod a kisbaba sírását?

baba üvölt

A csecsemő üvöltését kellemetlen hallgatni. De mindenki tudja, hogy azért üvölt, mert hiányzik neki valami. Vagy éhes, vagy fáj a hasa, vagy túl fáradt, vagy a Mama közelségére vágyik. Vagy mindez egyszerre.

Van, aki már a csecsemő kitartó ordítását is rosszaságnak minősíti, a vele született bűnös természet, önzés első jelének, és igyekszik a babát leszoktatni a sírásról. Az ilyen szülő azt hiszi, az a legfőbb dolga, hogy kontrollálja, szabályozza, irányítsa a gyerekét, nehogy elhatalmasodjon benne az önzés. Megszabja az etetési időket, csak indokolt esetben veszi fel a babát, és gondosan odafigyel, nehogy elkényeztesse. De azért a legtöbb anyának megsúgja az Istentől kapott józan esze, vagy ha az nem, akkor az anyai ösztönei, hogy a baba nem rossz, amikor üvölt, hanem csecsemő. Az anya dolga pedig nem az, hogy móresre tanítsa, hanem, hogy gondoskodjon róla, hogy elégedett és jóllakott legyen, szeretetben és biztonságban érezze magát.

Amikor a csecsemő sír, a legtöbb anyának természetes, hogy a mellére teszi és megszoptatja.

De mi van a nagyobb gyerekekkel?

Előfordul, hogy “rossz” a gyereked? Mi jár a fejedben olyankor? Szoktál arra is gondolni, hogy vajon mi hiányzik neki?

Gondoltál-e már arra, hogy a dacos, agresszív, engedetlen, kiabáló, szemtelen, féktelen, rosszul viselkedő gyereked is igazi szükségletet jelez a kellemetlen megnyilvánulásaival… csak épp nem a legjobb eszközökkel?

Gondolsz-e arra, hogy vajon melyik szükséglete miatt borult fel a lelki egyensúlya? Mi hiányzik neki?

Ha felteszed magadnak ezt a fontos kérdést, akkor olyan szülő leszel, aki azzal is foglalkozik, mi zajlik a gyerek belsejében, nem pedig olyan, aki pusztán a külsőleg megnyilvánuló viselkedést igyekszik megváltoztatni vagy szabályozni. A gyereked kellemetlen megnyilvánulásai jó lehetőséget adhatnak arra, hogy mélyebb szükségleteit is észrevedd és válaszolj rájuk. És ha ez sikerül, talán okafogyottá is válik, és meg is szűnik a kellemetlen viselkedés.

félelem

A levakarhatatlanul csimpaszkodó gyerek viselkedése talán azt jelzi:

  • Biztos, hogy szeretsz? Igazán törődsz velem? Biztonságban vagyok?
  • Méltó vagyok rá, hogy szeress és tisztelj? Értékes, szeretetre és megbecsülésre méltó vagyok?
  • Tudok rád hatni? Elég erős vagyok? Képes vagyok elérni, megváltoztatni dolgokat?

Igazi szükségletei, amelyek sokszor indulatok formájában jelentkeznek, ki nem mondott kérdéseket hordozhatnak.

A viselkedéséből kitalálhatod, mit kell töltögetned a “lyukas vödörbe”. Ahelyett, hogy legfőbb gondod a viselkedés megváltoztatása lenne, elkezdhetsz azzal foglalkozni, hogy válaszolj legégetőbb kérdéseire:

érzelmi szükségletek

  • Biztonságban lehetsz a szeretetemben, úgy szeretlek, ahogy vagy;
  • Értékes és megbecsülni való vagy;
  • Hatással tudsz lenni rám – képes vagyok miattad mást csinálni, mint amit akartam.

Ez az a 3 hamuban sült pogácsa, amit, ha Isten szeretetét közvetíti a nevelésünk, útravalóul be tudunk csomagolni a gyerekeinknek, mielőtt kirepülnek az életbe.

Amikor a csecsemő éhes, sírni kezd.
A 2-3 éves már tud szólni, hogy éhes vagyok.

Amikor a csecsemőnek fáj a hasa, sírni kezd.
A 2-3 éves már szól, hogy fáj a hasam.

Az egyéves a ruhádat huzigálja és nyafog, hogy vedd föl.
A 2-3 éves már tud szólni, hogy mami, vegyél föl!

Miért? Mert már elég érett hozzá, és mert menet közben megtanítottad. Jobb eszközöket adtál a kezébe.

A kevésbé kézzelfogható szükségletek is lehetnek éppen olyan fontosak, mint az evés, vagy a hasfájás. Lassan, fokozatosan azt is meg tudja tanulni a gyereked, hogy saját érzéseit, indulatait, szükségleteit felismerje, és a csecsemőkre, vagy az ősemberekre jellemző zsigeri viselkedés helyett, szavakkal kérje, ami hiányzik nekik. Ha folyamatosan tanítgatod, mire elég érett lesz hozzá, meg is fogja tanulni.

Például, amikor a kicsi undok és agresszív, üt, rúg, vagy harap, rossz eszközökkel talán azt akarja mondani:
– Nem szeretem, ahogy bánsz velem! Úgy érzem, levegőnek nézel!

Talán nem viselkedne ilyen bántóan, ha jobb eszközöket is ismerne indulatai kifejezésére; pl. ha már szavakkal, emberi hangon is el tudná ugyanezt mondani.

A gyereked három legfőbb érzelmi szükséglete, hogy
érzelmi szükségletek

  1. biztonságban érezze magát legalább egy bizalmas felnőtt-gyerek kapcsolatban,
  2. tudja, hogy méltó a szeretetedre és megbecsülésedre, és
  3. tudja, hogy érdemes új dolgokkal próbálkoznia, mert szerinted, aki jól ismeri, ő is képes jó dolgokat csinálni.

Érzelmi egyensúlyunkra, lelki teherbíró képességünkre óriási hatással van, hogy belül milyennek látjuk magunkat.

Az tud magán uralkodni és mások számára nem bántó módon viselkedni, aki érzelmileg kiegyensúlyozott, annak a belső világa rendben van. Meggyűlik a baja az önuralom-gyakorlással és a közösségbe való beilleszkedéssel minden gyereknek, vagy felnőttnek, aki átmenetileg, vagy tartósan elveszítette lelki egyensúlyát. Az indulatos, figyelmetlen, ellenséges, közönyös, türelmetlen, keserű vagy cinikus viselkedés a belső egyensúlyvesztés jele. Aki jól van, az jól viselkedik. Aki rosszul viselkedik, az nincs jól. Valamiben, amire szüksége van, hiányt szenved.

Következő rész: Biztonság, méltóság és erő

SZERESSÜK ŐKET MÁSKÉPP! c. sorozat