A társas Isten

A Mindennapok Teológiája » 1. Ki Isten? » 1.1 A társas Isten – és ennek jelentősége a lelkigondozásban

Három személy, mégis Egy

isten-kapcsolatA legtöbb hívő elfogadja, hogy az Egy Isten három Személy, de valahogy úgy, hogy ‘igaz, de nem értem, miért fontos’. A Szentháromság tanítása azért fontos, mert a kapcsolatot teszi minden alapjává.

“Ha komolyan vesszük, hogy az Egy Isten három Személy, azonnal a titkok világában találjuk magunkat. Van valami a dolgok végső rendjében, ami reménytelenül megmagyarázhatatlan.”
– Dr. Larry Crabb 

1. Isten három személye: az Atya Isten, a Fiú Isten, és a Szentlélek Isten.

Bővebben:
Isten HÁROM Személy, akik egyek szeretetben
Isten nem magányos, önközpontú egyeduralkodó, vagy visszavonultan elmélkedő, unatkozó remete, hanem szerető, odaadó, másik-központú társas lény: három személy kapcsolata.

“Az Atya és a Fiú egysége annyira élő valóság, hogy maga is Személy. Az Atya és a Fiú egységéből valódi Személy fakad, Aki Isten harmadik Személye.”
– C. S. Lewis

2. “Alkossunk…” (1Mózes 1:26)

Isten, az önfenntartó kapcsolat meg akarta osztani túlcsorduló kincsét: a szeretetét. Érdemes elolvasni Jézus imádságát a János Evangéliumában (János 17). Szavaiból mély vágy érződik, hogy az övéi is átéljék az Atyával való közösségét.

A Teremtő Isten ereje mindig kifelé áramlik. E tulajdonságából következik a 2. kérdés (Mit csinál Isten?) válasza. Isten mindig teljes, ezért kiönti magát ott, ahol hely van a számára.

Mivel Isten teremtményei vagyunk, mi is olyan kapcsolatokban érezzük magunkat jól, ahol Isten három Személyéhez hasonlóan, perikoretikusan viszonyulhatunk egymáshoz.

A perikorézis szó Isten természetének lényegét ragadja meg; Jelentése: körbeáramló áthatás. Saját egyéniségüket megtartó, egyenlő, és önmagukat egymással kölcsönösen megosztó személyek összehangolt szeretetkapcsolata.

3. Isten törvénye

A törvény több mint alapelvek sora, vagy jó tanácsok gyűjteménye. A Vele, és embertársainkkal való kapcsolathoz kapunk benne útbaigazítást Teremtőnktől, Aki minket a legjobban ismer; biztonságos közlekedésünket szolgálja, mint a közlekedési táblák.

Amikor Jézust megkérdezték, hogy melyik a legfontosabb törvény, ezt mondta:

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
– Máté 22:37-40

Magyarul: szeressétek Istent, és szeressétek egymást.

4. A hit olyan, mint egy utazás (ld. Hóseás 2:16)

Előbb elhagyom azt az elképzelést, hogy Isten valami munkafelügyelő; utamat folytatva pedig egyre közelebbről látom a személyes Istent: a szerető Atyát, a szerelmes Férjet.

Mit számít ez a mindennapokban, és hogy jelenik meg a lelkigondozásban?

1. Istent, magamat és másokat is akkor fogom jobban megérteni, ha kapcsolatokban kezdek gondolkodni. Nem elég, ha hermeneutikám (a Biblia szövegének értelmezése) kellően tájékozott; kapcsolatról is kell szólnia. Az egyház egyik gyakori hibája: gyakran fontosabb, hogy igazunk legyen, mint az, hogy milyen kapcsolatban vagyunk. Pedig a Biblia elsősorban történet: az emberek Istennel és egymással való kapcsolatának története.

Isten tulajdonságai is kapcsolatról szólnak:

  • Isten igaz. Igaznak (tisztának, őszintének, becsületesnek) lenni = jó kapcsolatban lenni (és Isten mindig jó kapcsolatban van).
  • Isten szent. “Másik-központú”) módon vesz részt a kapcsolataiban, ami éles ellentétben van az ember szokásos “én-központú” lelkületétől.

Az ember két meghatározó tulajdonsága:

  • Legmélyebb vágyunk, hogy a szeretet jelenlétében meztelenek (leplezetlen önmagunk) legyünk. Azt akarjuk, hogy ismerjenek, és mégis szeressenek.
  • Ennek hiányában élhetőbb életet próbálunk teremteni magunknak; kényszeres önszeretetünk leginkább a mások iránt kíméletlen önzésben nyilvánul meg.

A Biblia Isten szerelmes leveleinek gyűjteménye; történeteiben Isten kapcsolatra hív bennünket Önmagával. A benne megírt igazság akkor lesz a sajátunk, amikor az élünket és a mások iránti szeretetünket is áthatja.

2. A Krisztushoz hasonlóvá formálódás (Galata 4:19) azzal kezdődik, hogy szavaim és cselekedeteim mögött felismerem az én-központú indítékot.

  • Meglátom, mennyire deformált vagyok lelki-szellemi értelemben.
  • Észreveszem, mikor vagyok szeretetlen (kíméletlen, önző): másmilyen, mint Jézus (ld. Máté 7:5). Tőle tanulok szeretni.

Meghatározó, hogy ezt értsem. A “megszentelődés” folyamatát sokáig úgy képzeltem, hogy először felismerem a hibáimat, azután mindent elkövetek, hogy kiküszöböljem őket ima, Bibliaolvasás és hasonlók segítségével. Pedig az igazi megszentelődés a megtört szívvel kezdődik; igazán fáj, hogy olyan távol áll tőlem Isten kapcsolatokban megnyilvánuló dicsősége (ld. a 2. kérdést). A megtört szív indít arra, hogy együttműködjek Isten bennem végzett munkájával; így a változás, amire vágyom, erőlködés nélkül következik be.

Szeretnék mindig kapcsolatokban gondolkozni, akár valakinek a problémáit hallgatom, akár a Bibliát olvasom, akár a teendőimet tervezem. Lelkigondozói beszélgetésben olyan kérdéseket teszek fel, amelyekből számomra is, és a másik számára is kiderül, miként vesz részt legközelebbi kapcsolataiban, mikor bánik nem Krisztust tükröző módon a szeretteivel, hol árulkodik önhittségről a viselkedése, és milyen rejtett belső meggyőződések irányítják cselekedeteit.

Ha valaki arról panaszkodik, hogy fél, elsőként az a kérdés ugrik be, hogy “mitől”? De ha kapcsolatokban gondolkozom, figyelmem a másik belső világára irányul. Minden félelem gyökere kapcsolati félelem: nem fogok kelleni (nem fognak szeretni, tisztelni), ha kiderül, milyen vagyok. A bűn a kapcsolatok terén okozta a legnagyobb pusztítást az Édenkertben. Szakadék keletkezett Isten és ember, ember és ember között.

Azért gondolkozom kapcsolatokban, mert Isten nem magányos Isten. Lényének lényege a kapcsolat. Amikor Pál leveleiben azt olvasom, hogy a feleség rendelje alá magát a férjének, a férj pedig szeresse a feleségét (pl. Efezus 5:21-28), a Szentháromság fényében tudom csak elképzelni, miről ír Pál valójában. Nem a korabeli kultúrára reagál, hanem arra hív minden feleséget és férjet, hogy kapcsolatukkal Isten három Személyének egymás iránti önalárendelő, odaadó, egységbe forrasztó szeretetét tükrözze. Jézus alárendelte magát az Atya akaratának, közös, nagyobb tervüknek megfelelően. A trinitárius (Isten hármas egységét valló) szemlélet ugyanaz, mint a kapcsolatban való gondolkodás.

Kapcsolódó írások: Isten társas természete

________
Forrás:
– Dr. Larry Crabb’s School for Spiritual Direction (SSD 2012) – saját jegyzet
– Kent Denlinger: The Seven Questions of Spiritual Theology – jegyzet