Ki forog, ki körül? Isten szívügye

A Mindennapok Teológiája » 2. Mit akar Isten? » 2.1 Ki forog, ki körül? Isten szívügye

kozéppont

“Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak?
Nem adom másnak dicsőségemet!”
– Ézsaiás 48:11

Isten szívügye

1. Minden teremtett dolog oka és célja Krisztus.

“Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.” Jelenések 21:6
“Bizony, tőle, általa és érte van minden.” Róma 11:36
“Mindent rendeltetésének megfelelően készített az ÚR.” Példabeszédek 16:4
“…minden általa és reá nézve teremtetett.” Kolossé 1:16
“…akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség…” Zsidók 2:10

2. Isten nem érdemeiért választotta Izraelt…

Hanem miért?

Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett.
– 5Mózes 7:7-8

3. Isten egész alkotó, fenntartó és megváltó művét a saját dicsőségéért teszi

“Ezért mondd ezt Izráel házának, Így szól az én Uram, az ÚR:
Nem tiértetek cselekszem én, Izráel háza, hanem szent nevemért, amelyet gyalázatossá tettetek a népek között, amerre csak jártatok.
Megmutatom, hogy szent az én nagy nevem, amely gyalázatos lett a népek között, mert gyalázatossá tettétek közöttük. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR – így szól az én URam, az ÚR -, amikor szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok.
– Ezékiel 36:22-23

A folytatásból (Ezékiel 36:24-27) kiderül, hogy amiről Isten azt mondja, hogy “nem tiértetek cselekszem”, az az új szövetség. Ha ezt felfogjuk, teológiai szemléletünkben szemléletváltás, kopernikuszi fordulat történik.

4. Isten nem tőlem várja, hogy erős legyek

“…Ő ezt mondta nekem: ‘Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.’ Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”
– 2Korinthus 12:8-10

5. Az Atya, a Fiú és a Lélek szívügye: Isten dicsősége

Jézus imádsága a megfeszítése előtti éjszakán:
“Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, 2mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. 3Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. 4Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: 5és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.”
– János 17:1-5

Isten bennünket is hasonló kapcsolatra hív, mint amilyen az Atya és a Fiú kapcsolata.

  • A “dicsőség” fogalma a jelenlét súlyát fejezi ki (Isten sűrű felhőként jelent meg az Ószövetségben).
  • A dicsőség határtalan szépség is.
  • Jézus azt akarja, hogy lássuk meg az Atya Isten szépségét; az Atya azt akarja, hogy gyönyörködjünk Jézus szépségében.

Az önnön dicsősége körül forgó ember

1. Aki Isten helyét akarja elfoglalni

A Sátán azért bukott el, mert ő akart a középpontban lenni.

Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!
– Ézsaiás 14:13-14

Azzal kísértette meg az embert, hogy foglalja el az egyetlen helyet, amit Isten önmaga számára tartott fenn: az Édenkert közepét; és legyen is olyan, mint Isten… Tőle függetlenül.

“A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól:
– Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?
Az asszony így felelt a kígyónak:
– A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok.
De a kígyó ezt mondta az asszonynak:
– Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.”
– 1Mózes 3:1-5

2. Aki ostoba

Ádám és Éva gyorsan rájött, hogy képtelen az élet irányítására. Miután Istentől elszakadtak, vákuum maradt a helyén a lelkünkben.

Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte:
– Hol vagy?
Az ember így felelt:
– Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.
– 1Mózes 3:7-10

Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!
– 1Mózes 3:19

Az elbukott ember legnagyobb tévedése az, hogy Isten helyére képzeli magát, és azt hiszi, ő dönti el, mi igaz, mi hamis, mi jó és mi rossz. “Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten” (Zsoltárok 14:1). Isten helyére lép és elkezd istenkedni.

Az ostobaság szenvedélyes meggyőződés, hogy amire a leginkább szükségem van, az nem Isten, és nem az, amit Ő ad. Az “ostoba” ember azt hiszi, hogy Isten nem oltja szíve legmélyebb szomjúságát.

Így gondolkozik:

Örülök Istennek. Jó, hogy megváltott és mehetek a mennybe. Jól jártam. De én tudom, mire van szükségem ahhoz, hogy boldog legyek: jobb házasságra, jobb munkára, biztosabb anyagi helyzetre, jobb szolgálatra, jobb önértékelésre, nagyobb lelki egyensúlyra, jobb testi egészségre. Erre van szükségem: Isten áldásaira.

Maga Isten nem annyira érdekel. Örülök, ha segít, de nem ő az, akit imádok, akinek élvezem a jelenlétét, akivel kapcsolatban akarok lenni. Azért van, hogy segítsen; hasznos és hatalmas istenség, akinek az a szerepe, hogy mindenem meglegyen.

Isten sokféle áldását, amit arra kaptunk, hogy élvezzük (egészségünket, képességeinket, a társunkat, a szexet), most arra használjuk, hogy a bennünk tátongó űrt (amit Pascal Isten alakú vákuumnak nevezett) betömködjük vele.

3. Akinek más programja van

Az Isten nélküli ember programja az önzés. Kapni akarunk, mert meg kell töltenünk a bennünk tátongó űrt. Kitartóan űzzük, ami a legfontosabb számunkra: saját kényelmünket és boldogságunkat.

vizeses

Isten programja önmaga kiöntése. Saját képmására teremtett, és most Krisztushoz hasonlóvá akarja formálni övéit. Az, hogy szentek legyünk, mint Ő (ld. 3Mózes 19:2; 1Péter 1:15-16), még a boldogságunknál is fontosabb számára.

Aki nem “ostoba”, hanem “szent”, az a kapcsolataiban úgy vesz részt, ahogy Jézus, és nem úgy, mint a “világ”. Adni fog, nem elvenni. Isten programja az önzés ellentéte:

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből,
és szeresd felebarátodat, mint [ahogy] magadat.”
– Lukács 10:27

__________
Források:
– Dr. Larry Crabb’s School for Spiritual Direction (SSD 2012) – saját jegyzet
– Kent Denlinger: The Seven Questions of Spiritual Theology – jegyzet