Alkossunk embert a képmásunkra!

003-alkossunk-embertTEREMTÉS KÖNYVE · Kezdetben · 3. rész

El tudunk képzelni valakit, aki Istenhez hasonlít? Hogy nézne ki? Milyen lenne?

Nos, a Biblia legtöbbet emlegetett verse “Isten képmásáról” szól:

Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék…”
– 1Mózes 1:26

Mit kell azalatt értenünk, hogy Isten képmása? Sokan vitatkoztak ezen évszázadokon át.
Úgy tűnik, Isten képmása maga az emberiség. Úgy tűnik, más teremtmény nem részese e méltóságnak. Óriási. De mi az?

Nem mindegy, mert az Isten képmásával kapcsolatos téves elképzelések Isten Személyével kapcsolatos téves elképzelésekhez vezetnek.

Az első tévhit a Hatalmas Isten. E szerint Istent elsősorban mindent meghaladó ereje, korlátlan hatalma, mindenhatósága fejezi ki.

A Hatalmas Isten kedvelői éppen a fent idézett igeversre hivatkoznak.

– Itt van megírva, – mondják – az istenképűség uralkodást jelent. Az hasonlít Istenre, akinek hatalma van.

Az uralkodás valóban a képmás része. De úgy tűnik, nem maga a képmás. Inkább a folyománya.

A másik említésre méltó tévhit a Bölcs Isten. E szerint Istent elsősorban végtelen bölcsessége jellemzi: mindent tud, ami tudható. Ő a végtelen, mindentudó elme. Az istenképűség pedig nem más, mint sajátos értelmi képesség, a tudatos gondolkodás képessége. Ennek alapján így következtethetünk:

  • Az istenképűség kizárólag az ember kiváltsága.
  • A tudatos gondolkodás is kizárólag az ember sajátja.
  • Az istenképűség tehát a tudatos gondolkodás képessége.

Hajszálon függő, de meglepően elterjedt nézet. Még az emberi fajt is a homo sapiens (értelmes ember) névvel különböztetjük meg rokonainktól. Számos filozófus szerint az ember tudatosan gondolkodó állat. “Gondolkodom, tehát vagyok.”

A tudatos gondolkodás valóban az Istenhez való hasonlóság folyománya, de mégsem ez istenképűségünk lényege.

A Biblia képmás és hasonlóság szava egyszerűen hasonmást, azaz másolatot jelent. A londoni Madame Tussaud viaszmúzeumban használnánk ilyen szavakat. Isten nem hangyát teremt, hogy bármikor eltaposson, nem is programszerűen működő lényeket. De azért se lettünk, hogy Isten állatkertjét gyarapítsuk. Alkotása olyan teremtmény, akivel önmagát oszthatja meg. Akit az asztalához hívhat, és akivel “színről színre” (1Korinthus 13:12) kapcsolatban lehet. Szinte szentségtörésnek tűnik ilyesmit leírni, de a Biblia újra meg újra ilyen szavakat használ. Istenképűségünk mibenléte határozza meg, mit jelent a Vele való kapcsolat.

Alkossunk…” – áll a 26. vers elején. Nem egy egyedülálló istenség szava ez. Több Személy között zajlik a beszélgetés.

A bürokráciával kapcsolatban mondta valaki, hogy “a teve testületileg tervezett ló”. A Biblia szerint viszont a a testületileg tervezett ló. A teremtett világot három isteni Személy tervezőtestülete alkotta; az ember az Atya, a Fiú és a Lélek közös alkotása. “Alkossunk…”

Isten három Személye a közös célért összefogva együtt hozta létre e különleges fajt. A történet folytatódik:

“Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”
– 1Mózes 1:27

A többes számú Isten képmását nem jól tükrözné, ha a földön csupa pasi futkározna. A szeretetkapcsolatban élő három különböző Személy együtt olyan embert teremt, aki maga is különböző: férfi és . Az 1Mózes 2 vége később hírül adja, hogy férfi és nő “eggyé” lesznek majd a szerelem kötelékében.

Amilyen az ember társas természete, olyan volt mindig Isten társas természete.

Isten mindigis “másik-központú” szeretetkapcsolatban élt. Az Atya, a Fiú, és a Lélek mindig szerette Istent, és mindig szerette a “felebarátját” (ld. Lukács 10:27). Már mielőtt a világegyetem létezett!

Ez az Isten, a Szeretet Isten hozta létre a világot, és helyezte az embert annak csúcsára. Ezzel a teremtménnyel különös módon akarja megosztani az életét, ezért alkotja őt Önmagához hasonlóvá – társas lénnyé, akit bevon az Önmagával való kapcsolatba.

Az istenképűségnek csak következménye, és nem a lényege az ember kivételes uralkodó szerepe. És az Istennel való kapcsolatra teremtettség miatt kivételes értelmi képességre is szüksége van. De az ember Istenhez való hasonlósága elsősorban a társas természetről, a szeretetre való képességről szól. Arra vagyunk teremtve, hogy Istennel és egymással személyes kapcsolatban, kölcsönös szeretetkapcsolatban legyünk.

Miben hasonlít tehát Istenre az ember? Korlátlan hatalmában? Mindentudásában? Azt hiszem, inkább abban, hogy Istenhez hasonlóan az ember is olyan személy, aki szeretetkapcsolatra képes.

Ennek fényében megfoghatóbbá válik Jézus nagy parancsa:

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”
– Lukács 10:27

Hogy festene egy virágzó emberiség? Milyen lenne a világ, ha az ember eredeti természete szerint tükrözné vissza Isten képmását?

Talán nem is a homo sapiens volna a megfelelő jelző. A homo adorans (szerető ember) jobban illene ránk!

Folytatás: Szaporodjatok és sokasodjatok!
Kezdetben… Ószövetség sorozat
Kicsoda az ember?
Kicsoda a NŐ?