Szaporodjatok és sokasodjatok!

004-szaporodjatok-sokasodjatokTEREMTÉS KÖNYVE · Kezdetben · 4. rész

A teremtés negyedik napján mérföldkőhöz érünk. Itt említ először olyasmit a Biblia, amiből később káromkodás lett:

“Szaporodjatok, sokasodjatok…”
– 1Mózes 1:28

Bepillantást nyerünk

1. Isten személyiségébe;
2. az igazi, virágzó jólétbe; és
3. az Evangélium szívébe
(evangélium = Isten jó híre a világ számára).

1. Isten személyisége

Az 1Mózes 1:28-ban Isten azzal bízza meg az emberiséget, hogy töltse be és hódítsa meg a földet; és az utat is megmutatja hozzá. Amikor teremt, nem azt mondja, hogy “Legyen emberi faj!” Nem szór szét egy egész sereg embert a föld színén. Egyetlen emberrel kezdi. Társat is ad hozzá – a saját testéből (nemsokára erről is szó lesz). Szerelmi egyesülésükből pedig létrejön az emberi faj.

Az eljárás sokat elárul Isten jelleméről.

Isten, Aki három Személy társas kapcsolata, olyan embert teremt, aki szintén személyek társas kapcsolata. Erről volt szó tegnap: az ember Isten képmása.

Az emberiség tehát feladatot kapott: “töltsétek be és hódítsátok meg a földet”. De hogyan? Gyártsanak valamit? Futószalagon?? Klónozzanak? Nem.

Isten módszerével: mélységesen kapcsolati módon. A föld betöltése a teremtés hasonmása. Szerelmi egyesülés. “Színről színre” (ld. 1Korinthus 13:12) kapcsolat, amely, bár nagyon intim, gyümölcstermő alkotóereje kifelé irányul. Az emberi család, mint az egész világ – szerelemben fogant.

Ebből megsejthetjük, mi Isten szemében az igazi, jólétben virágzó élet.

2. A virágzó jólét titka

Azt hisszük, ha eredményt akarunk elérni, akkor összeszorított foggal kell nekiveselkednünk. A sikert egyénileg képzeljük – valaki a cég élére kerül, páratlan előadóművész lesz, vagy győztes sportoló. Pedig tartós és valódi értéket mindig kapcsolat hoz létre. Nemcsak a “gyerekcsinálásra” gondolok, hanem arra, amiről ez a bibliai rész is szól: a föld “betöltésére”, “meghódítására”, és a teremtett világ feletti “uralkodásra”. Nemcsak számszerű szaporodásról van szó. A “szaporodjatok és sokasodjatok” megbízatás ennél többre vonatkozik.

Isten világában a siker nem a nagyipari termelés modellje: egyéni erőfeszítés, személytelen feladat, egyik tégla a másikra. Ezen a világon, ami virágzik és szaporodik, az igazi siker a természetes, organikus gyümölcstermés modelljét követi: szeretető összefogás a közös cél érdekében.

A föld betöltése és meghódítása kicsiben kezdődik. Azzal, hogy szeretem azt az embert, akit Isten mellém helyezett. Az ilyen ember nem néz keresztül és nem gázol át a másokon nagy célok érdekében. Ehelyett kiönti önmagát a másikba, elkötelezett szeretetben. Ebben rejlik a “szaporodás és sokasodás” ereje. Uralkodása nem fosztja ki a földet, hanem gondoskodik róla.

3. Az evangélium szíve

A “szaporodjatok, sokasodjatok” parancsa értékes evangéliumi igazságot is hordoz. Mert – furcsa módon – úgy kezeli Ádámot, mint egy növényt. Az emberiség gyümölcsös. Ádám növény. Magról szaporodik, és a “fajtájának megfelelő” gyümölcsöt hoz.

Ez a Mózes első könyve első fejezetének nagy témája. A teremtés harmadik napja termő növényekről és magvakról szólt, és arról, ahogy mindegyik a “fajtájának megfelelő” módon fog szaporodni (ld. 11-12. vers). Leírása az emberiség megjelenésére készíti fel az olvasót. Ádám gyümölcstermő növény lesz. A gyümölcs pedig mindig olyan lesz, mint az elődje.

Ádám és Éva (aki maga is Ádám testéből készült) gyümölcsözőnek bizonyult. Szaporodtak, de az emberiség beteg törzsét szaporították. Ugyanis a “szaporodjatok, sokasodjatok” elhangzása és megvalósítása “Ádám a feleségével, Évával hált” (1Mózes 4:1) közötti időben megfertőződött a mag. Elszakították életadó forrásától, az Úrtól. Mondhatnánk, hogy módosult az örökítő anyag. A bűn következtében Ádám magjából már hiányzott Isten élete. Ezután csak egyetlen olyan ember született, akiben megvolt: Jézus, aki isteni magból fogant Mária méhében [ld. Jézus: Isten, aki egy lett közülünk!].

Jézus így fogalmaz az ember szaporodásáról:

“Ami testtől született, test az,
és ami Lélektől született, lélek az.”
– János 3:6

Mi már úgy születünk, hogy nincs meg bennünk a Lélek élete – az az élet, ami összeköttetésben van Istennel. Megszakadt köztünk az összeköttetés, nincs saját csatornánk az igazi Élethez. Isten életét keresni Ádám leszármazottai között olyan, mint tüskés bokorról szőlőt szedni, vagy bogáncsról fügét (ld. Máté 7:16).

Újfajta növényre van szükség. Újfajta emberbe kell minket átoltani. Jézus, a Fiú Isten ezért lett hús-vér emberré, és járt a mi földünkön valódi Ádámként, igazi emberként. Ő az új, az igazi ember, “az igazi szőlőtő” (ld. János 15:1), Aki magához hív minket.

“Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők:
aki énbennem marad (lakik), és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt…”
– János 15:5

“Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk:
én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”
– János 17:22-23

Hogy lehet “szaporodni és sokasodni”?

Úgy, hogy válaszolunk Isten hívására és Krisztushoz megyünk. Isten átolt minket Belé, és így válunk gyümölcsöző, új emberré. Krisztusban leszünk otthon. Belénk költözik, és elkezdünk gyümölcsöt teremni. Az Ő fajtájából.

Nem összeszorított foggal erőlködve. Ez a gyümölcs a Jézussal való egyesülésünk, a szerelmünk gyümölcse lesz. Az Ő népe – az új ember – szereti Őt, élvezi a társaságát, és természetesen, fokozatosan terem egyre több gyümölcsöt: így tölti be a földet.

Folytatás: Amit alkotott, igen jó!

Kezdetben… Ószövetség sorozat