Az élet lehelete

007-elet-leheleteTEREMTÉS KÖNYVE · Kezdetben · 7. rész

“Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.”
– 1Mózes 2:7

Mi lehet közönségesebb a föld poránál? A történet arra ösztönöz, hogy az Úristent – hogy úgy mondjam – kosszal a körme alatt képzeljük el.

Ezúttal nem a Szó erejével teremt. Nem hangzik el: “Legyen ember!” Isten ez alkalommal saját kezűleg alkot. Ebből derül ki, hogy nem az Atyáról, hanem minden bizonnyal a Fiú Istenről van szó (az Atya nem, csak Jézus jelenik meg látható, tapintható formában: “Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” – János 1:18).

Az ÚR Jézus alkot porból, mielőtt maga is porrá lesz. Most tervezi el az emberi testet, amelyet később maga is viselni fog. Jézus a szobrász, Ádám az agyag.

Sőt, annyira sem méltóságteljes, mint az agyag, vagy a sár. Egyszerűen csak por. Olyan gyorsan széthullik és elszáll. Könnyen jött, könnyen megy. Sok van még ott, ahonnan ez jött.

Mert csak por. Sőt, a föld pora. Ádám nagyon földi. A föld porából készült. Nem az angyalok repítették ide, hogy segítsenek a Föld nevű új telephely beindításában. Az ember, aki uralkodni fog, nem csak a föld fölött áll, hanem földből is van. Még a neve is azt jelenti, hogy… nem, a nevéről majd később.

“Ültetett az ÚRisten egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az ÚRisten a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót…”
– 1Mózes 2:8-9

Itt van a porból lett ember, aki ugyanúgy a földből bújik elő, ahogy a fák fognak (1Mózes 2:3). Újabb jele annak, hogy az ember termő növény.

És kiderül, mi lesz ezzel a nagyon földi, mezei, tiszavirág életű porkupaccal. Jézus, az ÚR életet lehel az orrába.

A föld-alak mennyei áldásban részesül. Nincs más teremtmény, amelyet puszta kézzel formált volna, amelyikbe saját leheletét lehelte volna Isten. Nincs más teremtmény, amelynek földi és lelki-szellemi eredetét ennyire kiemelné a Biblia. Az ember a teremtés két nagy birodalmának áttörési pontja. A Teremtés könyve (1Mózes) első fejezete alatt a színpad berendezése folyt. Elkészült az ég és a föld. És most, a színpad közepén ott áll az ember – aki földből készült, de az ég csókolta életre.

Itt az ember, “színről színre” (1Korinthus 13:12) az őt keze munkájával alkotó Istennel, amint életet kap URától. Ez az ember bensőséges viszonyban van Istennel, és a teremtés csodája. Magában egyesíti a földet és az egész termő ember-gyümölcsöst.

Itt, ég és föld határán található a világegyetem teljes operációs rendszere. Bármi történik ennek az embernek az Istennel való kapcsolatában, az történik az egész világgal.

Amikor ez az ember elfordul az ÚRtól, széthullik és elszáll minden.

De bátorság. Amikor Jézus Krisztus magára veszi Ádám testét és az embert visszafordítja Istenhez… vele együtt az egész világ új életre kel.

“Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek”
– 1Korinthus 15:21-22

Folytatás: Elveszett paradicsom
Kezdetben… Ószövetség sorozat
Kicsoda az ember?
Kicsoda a NŐ?