Elveszett paradicsom

ÉdenkertTEREMTÉS KÖNYVE · Kezdetben · 8. rész

A neve hallatán is honvágy foghatna el bennünket. Éden azt jelenti: gyönyörűség. Az Édenkert görögül paradeiszosz – a latin paradisus közvetítésével lett belőle magyarul paradicsom.

Az emberiség létének hajnalán volt a csúcson. A Biblia ezt még térben is kifejezi: a folyók az Édenben erednek (1Mózes 2:10-14). A víz azért ömlik alá ebből a hegytetőre ültetett kertből, hogy megáldja a földet.

Ezékiel könyvében is szerepel, hogy az Éden Isten kertje és szent hegye:

“Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és nefrit, zafír, karbunkulus és smaragd. Aranyból készültek foglalataid, és a rajtad levő vésetek teremtésed napján elkészültek.
Fölkent kerúbot adtam melléd, hogy oltalmazzon, Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt járkáltál.”
– Ezékiel 28:13-14

Az emberiség a csúcsról indult. Amikor elbukott, a szó szoros értelmében megindult a lejtőn.

A kertet az Úr maga ültette

“Ültetett az ÚRisten egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.”
– 1Mózes 2:8

Megint az ÚR Jézusról van szó, mert az Atyát soha senki nem látta. Nem kimondott szóval hozza létre a kertet, hanem saját kezűleg ülteti. Az ÚRé a kert, mégis Ádámot bízza meg az uralkodással. Micsoda alázat és kegyelem!

A kertben történtek hallatán a korlátra szoktunk gondolni (tiltott gyümölcs), amit Isten szab, és elfelejtjük (pedig lenyűgöző), hogy az ember az egész kertet szabadon élvezheti! Pedig Isten fenntarthatta volna magának is; saját szentélyként is használhatta volna, ahova csak különleges alkalmakkor, és szigorú feltételek mellett léphet be az ember. De nem, az ember nemcsak bemehet, hanem azt csinál a kertben, ami jólesik neki. Isten hatalmat adott neki a kertje fölött.

Ez az Isten nem a korlátozásban leli örömét. Elképesztő szabadságot ad!

“A kert minden fájáról szabadon ehetsz.”
– 1Mózes 2:16

“Sarjasztott az ÚRisten a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót…”
– 1Mózes 2:9

Az Úr bőségesen megtölti a gyönyörűség kertjét gyümölccsel, és mindennel, ami “szemre kívánatos és eledelre jó”.

Minden teljesen jó. Miért szép a gyümölcs? Csak úgy. Miért jóízű? Csak úgy! Mert az ÚR ilyen. Nem szükségszerűségből teremt. Minden azért lett, mert Ő vágyott rá – Ő akarta.

Azért vagy, mert Ő akarta. Erről szól az Új Forrás zenekar Áldás c. száma is:


(dalszöveg ld. alant)

A Biblia következő fejezete azt is elárulja, hogy az ÚR Jézus “szellős alkonyatkor” eljön a kertjébe, hogy együtt sétáljon szeretett teremtményeivel (1Mózes 3:8).

Teret hoz létre, otthonossá teszi, megtölti szépséggel és jósággal, csak azért, hogy a barátainak adja. Csak azért, hogy saját szabad, teljes életébe, és a meghitt együttlétbe hívja az embert. Még mindig…

“…szívünk olthatatlan vágya – a virág illata, amit sohasem találtunk, a dallam visszhangja, amit nem hallottunk, hírek egy olyan országról, ahol még nem jártunk.”
– C. S. Lewis: A dicsőség súlya

Az elveszett paradicsom, ami után olyan kétségbeesetten vágyunk mi, mai emberek – Isten képmásának bukott hordozói.

De miért higgyünk benne? Annyira távol áll tőle véres, fájdalmas, és magányos életünk!
Azért, mert ÚR Jézus megint eljött, hogy velünk legyen; hogy úgy járjon közöttünk, mint aki egy közülünk. Azért született emberré, hogy visszavonzzon minket oda, ahonnan leestünk. A véres, fájdalmas, és magányos keresztet is értünk vállalta.

Ölelő karját széttárva halt meg, hogy elhordozza terheinket, bűnünket, szégyenünket. Urunk mindazt magára vette, ami kirekesztett minket a paradicsomból. És mielőtt meghalt, még mondott valamit a mellette függő meggyötört bűnösnek:

“Még ma velem leszel a paradicsomban.”
– Lukács 23:43

Az Éden nem az ősi mítoszok paradicsoma, hanem a haldokló bűnösöké a haldokló világban. Az Úr a legmélyebbre szállt le, hogy a magasságot újra felkínálja.

Folytatás: Ádám

Kezdetben… Ószövetség sorozat


Áldás
[Új forrás együttes; szerző: Pálhegyi Dávid]

Mielőtt a világ meglett,
Ő már téged eltervezett,
Téged Ő már akkor szeretett.
Testedet Ő alkotta, lelkedet Ő formálta,
Azért vagy, mert Ő akarta!

Refr.:
Áldjon meg téged az Úr
És őrizzen meg téged Ő
Világítsa meg rajtad
Arcának fényét,
és könyörüljön terajtad Ő!

Fordítsa tereád az Úr az Ő orcáját,
Adjon tenéked békességet és hozza el az Ő országát!

V:
Mikor elszakadtál tőle,
Ő utánad jött a földre.
Helyetted Ő ment keresztre.
A halálból kihozott,
sebeivel meggyógyított,
vérével tisztára mosott.

Refr.:
Áldjon meg téged…

V:
Megmentette a lelkedet,
Tőle kaptál új életet,
Mert Ő maga a szeretet.
Ő a te édesapád,
Országa a te hazád,
Míg odaérsz Ő vigyáz reád.

Refr.:
Áldjon meg téged…