Ember

A Mindennapok Teológiája » Mit hiszünk? » 3. Kicsoda az ember? » Ember

ember-antropologia-3

Az embert Isten teremtette önmagához hasonlóvá, saját “képmására”, férfivá és nővé.

Az ember megbízatása

Isten megáldotta az általa teremtett emberpárt, és azzal bízta meg, hogy szaporodjanak, töltsék meg a földet, és jó gazdaként műveljék, gondozzák a természetet. Isten szeretetből adta az ember gondozásába az egész földet a rajta lévő teremtményekkel együtt.

Az emberi romlottság

Ádám és Éva történetéből ismerjük, miért és hogyan bukott el, esett bűnbe az ember. A bűnbeesés története tehát az emberi természet megromlásának, az ember halandóságának története is. Azóta a Teremtőjével ellenséges viszonyban élő emberiség szenvedést és halált terjeszt a földön.

Az emberi méltóság

Bűnössége ellenére az ember továbbra is Isten képmásának hordozója: Isten torz képmása. Az istenképűség az ember méltósága, amely az emberiséget minden más élőlénytől megkülönbözteti. Minden ember Isten képmásának hordozója, tehát minden ember szeretetet és tiszteletet érdemel pusztán azért, mert ember.

A tökéletes ember

Isten tökéletes képmása az ÚR Jézus Krisztus, akit a Biblia “utolsó Ádám”-nak nevez. Isten Jézus Krisztusban megteremti az újfajta embert, aki fölött a bűnnek és a halálnak már nincs hatalma. Krisztusban az ember újra tökéletesen hordozza Isten képmását. Aki tehát “Krisztusban van”, az Isten örökbefogadott gyermeke, és részese Krisztus és az Atya bensőséges kapcsolatának.

(ld. 1Mózes 1:26-28; Róma 5:12-21; Kolossé 1:15; 2Korinthus 5:17; 3:18; Róma 8:29; 1Korinthus 15:21-22; 47-49; 1János 3:2; Kolossé 3:3-4)

ember-antropologia-3

Az ember Isten képmása – bibliai szavak

Isten az embert “a képmásunkra” [bö-calménú], “hozzánk hasonlóvá” [ki-dmúténú] teremtette (1Mózes 1:26), illetve “a maga képmására” [bö-calmó], “Isten képmására” [bö-celem elohim] (1:27, 9:6), Istenhez “hasonlóvá” [bi-dmút elohim] (5:1). A szövegben használt héber fogalmak többjelentésűek: celem = képmás, kép, azaz elképzelés, eszménykép; dmút = hasonlóság, vagy inkább minta, modell, terv.

Az ember azzal, hogy Isten képmása (celem) – azaz bizonyos tulajdonságait és képességeit hordozza, és ezekben hozzá hasonló (dmút) – Istent képviseli a teremtett világban; ez az emberi méltóság alapja.

Ádám a már meglevő modell után (bi-dmútó; talán a gének) és a saját képmására [kö-calmó] hozza létre utódait (1Mózes 5:3; itt is celem és dmút van, de az 1:26-hoz képest az elöljárók [b- és k-] fordítva szerepelnek), akik ezért hasonlítanak rá (1Mózes 5:3 vö. 1Korinthus 15:47-49).

Az ember még a bűnbeesés utáni megromlott állapotában is Isten képmását hordozza (1Mózes 9:6, Jakab 3:9), de ez a képmás már sérült. Amikor a hívő ember Krisztusban “Isten képmását” [görög eikón] ismeri fel (2Korinthus 4:4), Őt megismerve maga is egyre jobban átformálódik (metamorfoó) “teremtője képmására”. Istenképűsége elkezd helyreállni (Kolossé 3:10, 2Korinthus 3:18, 2Péter 1:3-4), és a megdicsőülésekor ismét tökéletes lesz (1János 3:2).

Kapcsolódó anyagok:
Kicsoda az ember?