Keresztség, Keresztelés

A Mindennapok Teológiája » Mit hiszünk? » keresztelés, keresztség

Krisztusba “megkeresztelkedni” azt jelenti, hogy részt veszünk Krisztus halálában és feltámadásában. Ezt jelképezi az egyházi keresztelő vagy bemerítés szertartása is:

  • alámerültünk (Krisztus kereszthalálával Őbenne a mi régi, bűn alá vetett “Ádám” énünk is meghalt), megszabadultunk a múlt rabságából; és
  • új életre keltünk (Krisztus feltámadásával Őbenne mi is “újfajta” emberré születtünk újjá).

“Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra…”
– Galata 3:26-27

A keresztség jó híre, hogy Krisztus a sajátjaivá tett bennünket, és hogy Őbenne nekünk is új életünk van, amelyre a hit (Jézus hite) és az Istennek való engedelmesség (Jézus engedelmessége) jellemző. Elfogadjuk, hogy meghaltunk Ővele, és fel is támadtunk Ővele az új életre. Vele együtt tehát Isten családjának tagjai vagyunk: Isten örökbefogadott gyermekei. A keresztség (vízbe merítés) szertartása ezt a szellemi-lelki történést fejezi ki jelképes formában. Arról szól, hogy egyedül Krisztus által van üdvösségünk, és nem saját bűnbánatunk, hitünk, vagy erkölcsös életünk vált meg minket.

(ld. Róma 6:3-6; Galata 3:26; Kolossé 2:12; ApCsel 2:38)

A keresztség illetve bemerítés szó újszövetségi eredete:

  • görög baptizein ige – szokásos magyar fordítása: (meg)keresztel, bemerít
  • görög baptein ige – jelentése: bemerít, alámerít (ld. Lukács 16:24; János 13:26; Jelenések 19:13)
  • görög baptiszmosz főnév – jelentése: alámerítés (ld. Márk 7:8; Zsidók 6:2, 9:10)
  • görög Baptisztész – A „Keresztelő” János nevében előforduló szóalkotás.

A keresztelő szertartást az ősegyházban alámerítéssel végezték, ezt a Pál apostol által feljegyzett szimbólum is megerősíti (alászállás a sírba Krisztussal, Róma 6:4). Az új hívőket Jézus nevére v. nevébe keresztelték (ApCsel 2:38; 4:12), és ehhez hozzátartozott Jézusnak, mint Úrnak és Messiásnak a megvallása.