Megigazulás

A Mindennapok Teológiája » Mit hiszünk? » megigazulás

MEGIGAZULÁS – Igaznak, tisztának nyilvánítás. Isten a bűnbánó bűnösöknek Jézus feddhetetlenségét tulajdonítja: igaznak és tisztának fogadja el a Jézusban hívő bűnöst.

Isten megbocsátása és elfogadása azt is magában foglalja, hogy Jézusért igaznak nyilvánítja mindazokat, akik Krisztusban vannak. Igaznak nyilváníttatásunk, feddhetetlenségünk alapja nem saját jóságunk, hanem az, hogy Jézus megfizette a bűnünk árát a kereszten.

A bűnbe esett, megromlott ember jósága, erkölcsös élete, vallásossága ugyanolyan szánalmas igyekezet, mint a fügefalevél. Hiú kísérlet arra, hogy leplezzük szégyenletes állapotunkat, és megússzuk a következményeket. De hiába rejtőzünk jócselekedetek mögé. Az igazi megoldást az 1Mózes 3:21 szemlélteti:

“Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.”
– 1Mózes 3:21

Az ÚR szemében semmi olyasmi nem megfelelő öltözék, amit mi fércelünk össze magunknak. A megoldás az ÚR AJÁNDÉKA. És egy másik halála szükséges ahhoz, hogy bűnös állapotunkat valóban takarja a rajtunk lévő öltözék. “A bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23) – a megoldáshoz vérnek kell folynia. Egy állat, amely nem érdemelt halált, hal meg azok helyett, akik a halált megérdemelték.

Ezzel a történettel Isten az alkalmas öltözéket szemléltette.

Isten nem azt kívánja, hogy “kegyes vallásossággal”, erkölcsös élettel, jó tettekkel próbáljunk magunknak öltözéket varrni. Az ilyesmi annyit ér a szemében, mint a fügefalevél. Ő maga készített nekünk tökéletes és maradandó öltözéket:

“Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust!”
– Róma 3:14

Isten Jézus jóvátétele miatt fogadja el igaznak (tisztának) a hívő bűnöst.

A Biblia hangsúlyozza, hogy az elfogadáson kívül semmi mást nem tehetünk azért, hogy érvényes legyen ránk Jézus váltsághalála, és az, hogy Jézus miatt Isten felszabadít bennünket a bűnért járó ítélet alól. Bűnünk eltávolításának egyedüli alapja az áldozat, amit Krisztus vállalt és véghezvitt, amikor értünk a kereszten meghalt, majd a halált legyőzve feltámadt.

Jézus váltsághalála miatt nyilvánít Isten igaznak minket: “adósságunkat” elengedi, és újra közösségünk lesz Vele. Isten pontosan erre a közösségre (közvetlen, személyes kapcsolatra) teremtette az embert.

Ábrahám “hitt”, azaz ledöntötte a lábáról Isten elsöprő erejű ígérete:

“Abrám hitt az ÚRnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.”
– 1Mózes 15:6

Ez az egész Biblia egyik legfontosabb mondata. Innen tudhatjuk meg, minek alapján fogad el valakit igaznak Isten. Nem annak alapján, hogy nagy tetteket visz véghez, hanem azért, mert bízik Krisztusban. És égető szükségünk van arra, hogy Isten igaznak fogadjon el bennünket.

[Ábrahám] “Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. Ezért Isten ezt “be is számította neki igazságul”. De az, hogy “beszámította neki igazságul”, nem egyedül érte van megírva, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat; aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.”
– Róma 4:20-25

Így van megírva: “Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.”
– Galata 3:6

Ahogy bűnösségünk eltávolításának egyetlen alapja az, amit Krisztus a kereszten elvégzett, és amelyhez mi semmit nem tehetünk hozzá, úgy elfogadásának egyetlen, kizárólagos eszköze is a hit. Aki Krisztusban bízik, annak válasza van az ember ősi félelmére – az Isten ítéletétől való félelemre. Ha a bíró a saját igazságát nekem tulajdonítja, “kitől félnék”?

“Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?”
– Zsoltárok 27:1

Ahogy Ábrahám félelmeit, úgy a mienket is Isten kegyelme söpri el.