Éva, az “élet”

Éva, az áldás forrásaTEREMTÉS KÖNYVE · Kezdetben · 20. rész

Éva először az életét kapja Ádámtól, utána pedig a nevét. De e két esemény között darabjaira hullik a világ.

Éva teremtése és elnevezése között az emberpár fellázad, elszabadul a halál és az átok, és az ÚR félelmetes ítéletet hirdet (ld. 1Mózes 3:14-19). Ezután viszont valami nagyon reményteljes dolog következik:

“Ádám pedig Évának nevezte feleségét, mivelhogy ő lett az anyja minden élőnek.”
– 1Mózes 3:20 (REV)

Az “Éva” (héber Chává) név jelentése “élet”. Ádám Életnek nevezi Évát! Azok után, hogy hallgatott a kísértőre, és Ádámnak is adott a tiltott gyümölcsből. Elnevezhette volna úgy is, hogy “Balsors”, “Halál”, vagy “Szenvedés”! A bűnbeesés fájdalma kapcsán biztos, hogy ezek a szavak is ott kavarognak benne. De mégis Életnek nevezi a feleségét.

Nem sokkal ezelőtt még Évát vádolta az egész szörnyűségért:

“Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, azért ettem.”
– 1Mózes 3:12 (REV)

De most már nem vádaskodik. Sőt, áldást lát benne. Áldást az egész eljövendő emberiségnek! Hogy lehet ez?

Élete utolsó évtizedében Luther a Mózes első könyvéről adott elő a Wittenbergi Egyetemen. A 16. századi reformátor így ír az 1Mózes 3:20-ról:

“Ádám meglátta Évában minden élő anyját – túl tudott látni a rettenetes helyzeten, amikor körülötte minden a halál martaléka lett. Meglátta az életet.”
– Luther

Ez a figyelemre méltó tény magyarázatot igényel. És Luther az egyetlen lehetséges magyarázat irányába mutat. Valaminek történnie kellett a 12. vers vádló hangneme, és a 20. vers reményteljes névadása között.

Ez a valami pedig a 15. versben olvasható. Luther szerint “ez az első vigasztalás, minden kegyelem forrása és minden ígéret kútfeje.”

“Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között,
a te magod között és az ő magva között:
ő a fejedre tapos,
te pedig a sarkát mardosod.”
– 1Mózes 3:15 (REV)

Az ÚR itt arról beszél, hogy az “asszony magva” (utóda, leszármazottja) eltapossa a kígyó fejét. Összezúzza elnyomóját, és visszafordítja az átkot. Ő maga is halálos sebet kap, miközben beszakítja a kígyó koponyáját.

Ádám hozzáállását ennek az ígéretnek a reménysége változtatta meg. Lesz majd egy csodálatos születés. A születendő gyermek nagy árat fizet ugyan, de halálos csapást mér a Sátánra. Összezúzza a kígyó fejét, miközben ő maga is megsérül.

Itt kapunk először ígéretet a Messiás-gyermek születésére, és ez mindent megváltoztat. Ádám, miközben a szörnyű ítélettől szenved, tudja, hogy az ÚR a történtek ellenére sem fordult ellenünk, hanem még mindig értünk van. És nemsokára velünk is lesz.

Ezért volt lehetséges, hogy Ádám már nem a korábbi vádló tekintettel nézett Évára: “Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról…” (1Mózes 3:12). Végre annak látja őt, aki valójában. Az áldás forrása, nem az átoké…

Ádám, akit a halál sötét valósága vett körül, Krisztus miatt mégis megláthatta az élet reménységét.