Noé bárkája – “Kettő-kettő ment be…”

Noé bárkájaTEREMTÉS KÖNYVE · Kezdetben · 29. rész

Sok-sok gyerekkönyvben szerepel Noé bárkája. Jól ismert a játékhajóra zsúfolt állatsereg képe, amin Noé és családja legtöbbször nem is szerepel. Annak sincs nyoma az aranyos képeken, hogy ez egy világkatasztrófa története.

Az előzményeket az 1Mózes 6-ból ismerhetjük meg: “az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik” (1Mózes 6:4). A Bibliában az “istenfiak” kifejezés angyali teremtményekre vonatkozik. A földi és égi teremtmények már megint Isten ellen fogtak össze (mint először a bűnbeeséskor, amikor a kígyó megkísértette az embert).

Kezdettől fogva egyetlen megengedett szövetség létezik ég és föld között. Az 1Mózes 3:15 ígérete szerint Isten Fia porból való földi Emberré lesz. Csak ezzel az Isten-Emberrel összefogva találunk a remélt szövetségre.

Emlékszünk még, mit mondott Pál apostol a házasságról és az egyházról, amikor az 1Mózes 2:24-et idézte?

“A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.
Nagy titok [rejtély, misztérium] ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.”
– Efezus 5:31-32

Krisztushoz tartozni azt jelenti, hogy mi Benne vagyunk, Ő pedig mibennünk… egy test vagyunk Vele. Ezért mondják azt, hogy az egyház Krisztus követőinek közössége, “Krisztus teste”. Egy testté lenni pedig a Biblia szerint szövetséges hűség. A kettő egy egészet alkot – ez maga a házassági kapcsolat. A szövetséges hűség megszegése pedig házasságtörés.

És az ember újra meg újra pontosan ezt tette: megcsalta azt, akihez szövetség kötötte. Meg nem engedett, szövetségen kívüli szövetkezéssel próbálkozott.

A bűnbeesés alkalmával a Sátán az angyalok és az emberek első Isten-ellenes összefogására buzdított. Ilyen puccs, ilyen megcsalás történik jelent történetünkben, az 1Mózes 6-ban, majd később az 1Mózes 11-ben is; a Krisztusnak teremtett ember ismételten megkísérli az idegen égiekkel való “házasságtörő” összefogást, saját zászlaja alatt és saját feltételei szerint.

A hűséges és féltőn szerető Isten azonban ellenáll minden olyan kísérletnek, ami eltorzítja azt a világot, amelyet Krisztus által és Krisztusért teremtett.

A megcsalásnak szörnyű következményei lettek. Az 1Mózes 6:5-ben olvasható Isten véleménye a hűtlensége miatt megromlott világról:

“Látta az ÚR, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.”
– 1Mózes 6:5 (REV)

Gonosz – nemcsak az ember szíve, annak gondolata, hanem szíve gondolatának minden alkotása. Mindegyik. Nemcsak gyakran gonosz, hanem szüntelenül. Nem nagyrészt gonosz, hanem csak gonosz.

A gonoszság azzal kezdődött, hogy az ember hűtlenül elhagyta és megcsalta a szerető Istent. Először a szívet fertőzte meg, és onnan terjedt tovább. Később azt olvassuk, hogy az egész föld “megtelt erőszakossággal” (11. és 13. vers). Valahol a gonosz szív és az ökölbeszorított kéz között “megromlott” a föld (11. és 12. vers) – elferdült, beszennyeződött, tönkrement nemcsak az ember, hanem az élővilág is.

Az ember, Isten szeretetének alkotása, aki azért lett, mert Ő akarta, gonosszá és erőszakossá vált. Na igen, Isten persze majd jól megbünteti. Tuti, hogy negatív lesz. Világos, hogy túlreagál. Úgy látjuk Isten haragját, mint a szorongó kamasz, aki szigorú tanárára panaszkodik: “persze, mert utál engem!”

Pedig az ÚR nem utál. Szereti a világot, amit szépséggel és jósággal töltött meg, csak azért, hogy örömünket leljük benne. Amikor befejezte a teremtést, végignézett művén, és tekintete megpihent az emberen, boldogan ujjongott a teremtő Isten: “Nagyon jó!” Ez az, amit mindig is akart!

Isten lételeme a kapcsolat. Ezért helyezte teremtő műve csúcsára az embert. A világot Krisztus alá vonta, az embert pedig Krisztusba. Igen, az Ő számára teremtett minket, örök kapcsolatra, a szövetséges szeretet kötelékében. De most nem szívmelengető a véleménye. Az ÚR haragszik – éktelenül dühös – a világra, amelyet szeret.

Már bánja, hogy megalkotta.

“Megbánta az ÚR, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében.
Ezt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az embert, az állatot, a csúszó-mászó állatokat és az ég madarait. Mert bánom, hogy megteremtettem.”
– 1Mózes 6:6-7

Isten bánja, hogy megteremtett minket! És a haragja elpusztítja a földi életet. A kép nagyon távol áll a Noé bárkáját ábrázoló aranyos képektől. Kozmikus méretű ítélet kezdődik a teremtett világ fölött, élén az emberrel.

Úgy tűnik, Isten visszacsinál mindent, amit elkezdett. Mintha az egész teremtés-projekt menne a kukába… De akkor feltűnik a “kettő-kettő”.

Van egy védett hely a pusztulásban: a bárka. Azok az emberek, akik Noéval együtt oda menekülnek, mind túlélik. Noé, a felesége, és három fia a feleségével. Kettő-kettő. Azok az állatok is megmenekülnek, akik Noéval együtt a bárkába menekülnek. És nem egyedül; párban! Minden fajtából egy hím és egy nőstény, hogy a föld benépesítését újrakezdhessék.

Noé nem mintapéldányokat helyez biztonságba a bárkán, hanem párokat. A bárkába mindenből “kettő-kettő ment be” (1Mózes 7:9, 15). Az ítélet nem végítélet, hanem az ítélet utáni új élet kezdete. A világ vége után új világ kezdődik.

A Biblia ismételten úgy mutat az özönvízre, mint a világ feletti utolsó ítélet előképére; Noé bárkája pedig Krisztus megváltó művének előképe. Mit tudunk meg az utolsó ítéletről Noé bárkájának történetéből?

Nem az menekül meg, aki elkerüli az ítéletet. A teremtett világot Isten elkerülhetetlenül tisztára mossa. Az menekül meg, aki védett helyen lesz annál, akinek a neve Nyugalom. Aki Őhozzá jön, arra gyümölcsöző jövő vár a halál és a harag után.

Folytatás: Noé bárkája – 40 nap

Kezdetben… Ószövetség sorozat

2013-11-17 – Talán érdemes lesz majd megnézni ezt a filmet 2014 tavaszán:

Noé (Russel Crow) utolsó mondata a trailerben: “Nem vagyok egyedül.”

_________
kép: Edward Hicks: Noé bárkája (1846) – részlet
A Noé bárkája történettel kapcsolatos állandó nyelvi fordulat: “Utánam a vízözön” azt jelenti: Noé beszállt bárkájába, nincs visszaút.