Bábel tornya, és a bábeli zűrzavar

Bábel tornyaTEREMTÉS KÖNYVE · Kezdetben · 33. rész

A legtöbb ember vallásos elképzelése szerint egy istenség odafentről jó erkölcsöt követel, és megveri a rosszalkodókat. A jót jutalmazza, a rosszat bünteti: répa és bot segítségével igyekszik rávenni az embert, hogy “jobb helyre” tornássza fel magát – “pokol” helyett a “mennyországba”.

Az emberi vallásosság620531k4433

Nemcsak a mai emberre jellemző ez a gondolkodás. Már a Bábel tornya is (amelynek építését Kr. e. 1700 körül hagyták abba) az emberi vallásosság gigantikus alkotása volt.

Az 1Mózes 11-ben erre bíztattak az akkori közösségszervezők:

“Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje [szó szerint: “feje”] az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.”
– 1Mózes 11:4

Együtt van a vallási alapon szerveződő összefogás minden közösségformáló eleme. Vannak emberek (az egy helyre telepedettek csoportja); megvan, hogy kik a mieink és kik a mások, azaz kik a bennfentesek és kik a kívülállók (“el ne széledjünk az egész föld színén”). Megvan a nagy, közös projekt (építsünk tornyot), és a közös cél is (“szerezzünk magunknak nevet” – tudja meg a világ, milyen nagyok vagyunk!).

Az élő Isten útja

A saját mennybemenetelét megszervező vallás azonban szöges ellentétben áll Isten útjával, amelyet a következő igevers remekül össze is foglal:

“Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot…”
– 1Mózes 11:5

Az ÚR leszállt. Ez az evangélium útja. Isten nem arra vár, hogy addig építkezzünk, amíg fel nem érünk hozzá. Ő jön el közénk, és Ő szerez nevet magának. De az a fajta név (hírnév) teljesen más természetű. Az Ő neve Bábel-ellenes név – annak a neve, aki “leszállt”, közénk jött, hogy teljesen más természetű közösséget hozzon létre.

Az ÚR ellenzi a bábeli vállalkozást. Nem hagyja, hogy befejezzék a tornyot. Kommunikációs akadályokat gördít eléjük, és szétszéleszti az építőket (ld. 9. vers). De nem a közösség ellen van. És nem is az ellen, hogy találkozzon a föld és az ég. Amikor eljön az ideje, egybe fogja gyűjteni az övéit; ez az esemény lesz Isten válasza a bábeli zűrzavarra.

Jézuson keresztül lehet Istenhez eljutni

Húsvétkor az ÚR egészen a keresztig leszállt értünk. Utána pedig felemelkedett, egészen Isten trónjáig. Nem az emberi becsvágy tornya, hanem Jézus az (ő a “Fej”), aki a földieket összeköti az égiekkel.

Húsvét után 50 nappal eljött a Pünkösd. Azon a napon Péter apostol egy sokféle nyelven beszélő tömeg előtt hirdette a jó hírt (ld. ApCsel 2): azt, hogy mindenki, bárki csatlakozhat Jézus Krisztushoz és lehet az Ő része, ahogy a testrészek a Fej részei. Így érhet a fejünk a felhők fölé! Nem saját erőfeszítéseinkért, hanem Krisztus megváltó művén keresztül.

Miközben az apostol a jó hírt mondta, minden nyelvi akadály elhárult. A különféle országokból odazarándokolt többnemzetiségű tömeg minden tagja a saját nyelvén hallotta Pétert (ld. ApCsel. 2:6), és újfajta közösség jött létre belőlük (ApCsel 2:41-47).

A Bábel ellentétes a bibliai örömhírrel

Hogy juthat valaki egy “jobb helyre”, a “mennybe”?

  • A vallás, a Bábel tornya azt mondja: szedd össze magad, és kapaszkodj fel!
  • A Biblia örömhíre pedig: Krisztus leszállt közénk, hogy felvigyen bennünket.

Hogy szerezhet valaki nevet magának?

  • A vallás, a Bábel tornya azt mondja: Magasztald fel magad! Szerezz magadnak hírnevet!
  • A Biblia örömhíre pedig: Krisztus megalázta magát.

Hogy hozhatunk létre közösséget?

  • A vallás, a Bábel tornya azt mondja: Gyűjts embereket magad köré! Tartsd őket össze valamivel, amiről úgy érzik, felemeli őket; mondjuk a vér és a szülőföld nemzetet teremtő erejének képzetével!
  • A Biblia örömhíre pedig: Legyetek egyek Krisztussal! Közösségeteknek Ő legyen a feje! Az Ő nevét hirdessétek!

Folytatás: Ábrahám

Kezdetben… Ószövetség sorozat

321 – ISTEN, a VILÁG… és TE