Pokol – Miért nem fogad el Isten mindenkit? 2

vilagossag-sotetseg

Örök élet, üdvözülés, menny és pokol


Jézus azt mondja, hogy Ő olyan világosság, amely a sötétben világít. Mi visszahúzódunk előle a sötétbe, mert azt jobban szeretjük (ld. János 3:19). De Jézus világossága a sötéten is áthatol.

Azt kérdezi tőlünk:

– Hol vagy?

Ez a döntő kérdés. Nem, mintha nem tudná… de nekünk kellene tudnunk. Hol is vagyunk? E kérdés fényében térjünk vissza eredeti kérdésünkhöz:

Hogy lehet az, hogy egy szerető Isten nem fogad el mindenkit?

Ha Isten tényleg keres bennünket, miért nem talál meg MINDENKIT? Hogy lehetséges, hogy egyesek mégis elvesznek? Talán Isten nem elég jó a keresésben? A mindentudó Istennek tudnia kell mindenkiről, hogy hol van. Akkor is, ha kitartóan bujkálunk.

Márpedig a Biblia azt mondja, hogy lesznek, akiket Isten megtalál, és lesznek, akik elvesznek. Lesznek, akik elfogadják a hívását és belépnek az Istennel való kapcsolatba, és lesznek, akik kívül maradnak ezen a kapcsolaton. Egyesek bent, mások kint.

De miért nem lesz mindenki bent? Miért nem fogad el mindenkit Isten? A kérdés azért nagyon komoly, mert az forog kockán, hogy ki hogy tölti az örökkévalóságot.

Mi az örök élet?

A Biblia szerint az örök élet ugyanaz, mint az Istennel való kapcsolat.

örök élet = Istennel való kapcsolat

Jézus mondta:

Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”
– János 17:3

Az az örök élet, hogy ismerjük Istent, az Atyát, azon keresztül, hogy megismerjük Jézus Krisztust, Isten Fiát. A Biblia így határozza meg az örök élet fogalmát. Nem azt mondta Jézus, hogy “Az pedig az örök élet, hogy valahogy, valahol, valamikor a jövőben esetleg tapasztalhatsz valamilyen örök paradicsomi állapotot a halál után.”

Jézus szerint az örök élet: Megismerni Istent Őrajta keresztül. Az örök élet MOST kezdődik – akkor, amikor valaki belép a kapcsolatba Istennel. És a halál után is folytatódik, mert senkinek az élete nem ér véget azzal, hogy e testben földi pályafutását befejezi.

Az örök élet tehát az, hogy ismerjük Istent. Nem úgy, hogy sok-sok ismeretünk van róla, hanem úgy, ahogy a hozzád legközelebb állókat ismered. Ismered őket, és ők is ismernek téged. Jézus szerint az az örök élet, hogy ismerjük Istent – közvetlenül, személyesen: intim, “jada” módon.

Ugyanerről a megismerésről írt Pál Timóteusnak:

“Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes Istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.”
– 1Timóteus 2:1-6

A mi üdvözítő Istenünk azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére.

Mi az üdvözülés?

A Biblia szerint az üdvözülés ugyanaz, mint eljutni az igazság megismerésére.

üdvözülés = az igazság megismerése

Az örök élet tehát arról szól, hogy ismerjük Istent. Most kezdődik, a halálunk után pedig folytatódik – mert senkinek az élete nem ér véget azzal, hogy e testben földi pályafutását befejezi.

Az ellenkezője is igaz! Az Istennel való kapcsolat nélkül maradni pokol. Pokoli élet.

Mi a pokol?

Idegennek lenni Istentől, aki szeret, és aki a maga számára teremtett minket – pokoli élet. Olyan pokol, amely most kezdődik, a halálunk után pedig folytatódik – mert a Biblia szerint az emberi élet nem ér véget a halállal. Minden ember tovább él – van, aki úgy, hogy ismeri Istent, és van, aki úgy, hogy nem.

Próbáljunk erről úgy gondolkozni, ahogy Jézus beszél róla:

“Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk:
Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt:
– Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!
De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak:
– A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!
A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, és így szólt hozzá:
– Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
Akkor a király ezt mondta szolgáinak:
– Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.
– Máté 22:1-14

Lesznek, akik örökre részt vesznek a királyi menyegzőn. Jézus a halál utáni életet, a Vele való örök kapcsolatot királyi menyegzőhöz hasonlítja – világraszóló kozmikus lakodalomhoz. Egyesek a lakodalomban lehetnek örökre. Mások pedig kinn rekednek a “külső sötétségben”. Jézus erről a valóságról is beszél. Jézus szerint, aki minden idők legszeretetteljesebb embere volt, létezik külső sötétség. A világ Megváltója szerint egyesek számára “lesz majd sírás és fogcsikorgatás”, amikor Ő visszatér.

Isten Fia szerint ez a valóság. Minden ember élete vagy menny, vagy pokol lesz a halál után. Az a kérdés, hogy hol vagy? Kint, vagy bent?

1. rész – 2. rész – 3. rész4. rész