Pokol – Miért nem fogad el Isten mindenkit? 3

A kereszt azt mutatja, amilyen Isten MINDIG.

kitárt karú Isten

“Egész nap kitártam karjaimat…”


Hogy maradhat bárki a királyi menyegzőn kívül?

Nézzük meg újra az 1Timóteus 2-t!

“Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes Istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.”
– 1Timóteus 2:1-6

A mi üdvözítő Istenünk azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére!

Milyen Isten? Üdvözítő. Magyarul: szabadító, megmentő. Olyan, mint az a pásztor, aki az elveszett juh keresésére indul (ld. Lukács 15:3-10).

És kit akar megmenteni? A rendes keresztényeket, akik templomba járnak? Még őket is, mert annyira elfogadó, hogy még a templomba járókat is meg akarja menteni – pedig rettentő unalmas alakok vagyunk. De a mi üdvözítő Istenünk meg akarja menteni a rendes muszlimokat is! Sőt, a rosszhírű muszlimokat is… meg a buddhistákat, meg a hindukat, meg az ateistákat, a szkeptikusokat, a brutális sorozatgyilkosokat, és az ártalmatlan értelmi fogyatékosokat is… feketéket és fehéreket, vörösöket és sárgákat, nőket és férfiakat, fiatalokat és öregeket, cigányokat, magyarokat, zsidókat, amerikaiakat, románokat, tanárokat, bankárokat – minden embert. Itt áll a Bibliában, ennél nem lehetne egyértelműbb: “azt akarja, hogy MINDEN EMBER üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére”.


És nemcsak azt akarta, hanem tett is érte! Itt áll ez is szép tisztán:

“egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.”
– 1Timóteus 2:5-6

Isten és az emberek között egy közbenjáró van: Jézus Krisztus. Mi a közbenjáró dolga? Kibékíti a szembenálló feleket. Ha egy házaspár kapcsolata kátyúba kerül, bármit mondanak egymásnak, csak ront a helyzeten. Szükségük van közbenjáróra, közvetítőre, békéltetőre, aki segít megoldani a köztük feszülő ellentéteket.

Az emberiség elfordult Istentől és elfelejtette. Elidegenedett tőle. Menekülünk tőle, bujkálunk előle, vagy már nem is gondolunk rá… reménytelen állapotba jutott a kapcsolat. De Isten, az Atya nem hagyta annyiban. Közbenjárót, békéltetőt, mediátort hívott. A Fiát, Jézus Krisztust. Felmerül a kérdés, hogy Isten Fia biztos nem pártatlan. Öröktől fogva Isten oldalán áll. És tényleg. Jézus időtlen idők óta ott van az Atya jobbján.

És mégis jó békéltető. Átállt a mi oldalunkra. Teljesen. Úgy közvetít, hogy Ő “az EMBER Krisztus Jézus”. Az Atya Isten Jézust emberként küldi el. Nem azért jött, hogy ítélkezzen fölöttünk, hogy perbe szálljon velünk és vádoljon, hanem azért, hogy megvédjen. Ő a szószólónk, a védőügyvédünk, a közbenjárónk. A mi oldalunkat képviseli, és… döbbenetes dolgot tett:

“váltságul adta önmagát mindenkiért”
– 1Timóteus 2:6

Ez a pár szó a keresztre utal. Jézus azért lett emberré, azért született meg tehetetlen kisbabaként, azért élt romlandó, fájó és kísértésekkel küzdő emberi testben, hogy felvállalja az ügyünket, a mi oldalunkra álljon, velünk azonosuljon. De a mi oldalunkat sok bűn, nagy sötétség, és rengeteg szégyen terheli. Sok olyan dolog, amit a sötétben követtünk el, és ami a szent és igaz Isten számára ELFOGADHATATLAN. Csak a saját történetemet ismerem, de egy dologban biztos vagyok mindenki mással kapcsolatban is, aki ezt olvassa: van olyan dolog az életedben, ami Isten számára elfogadhatatlan.


Miért nem fogad el mindenkit Isten?

Dehát hogy fogadhatna el bárkit is!? Hiszen tudja, milyenek vagyunk!

Ha beengedne a királyi menyegzőre, rögtön elrontanám. Ha ott lennék, rögtön nem lenne olyan mennyei. Tele vagyok büszkeséggel és kicsinyességgel, haraggal és függőségekkel, kívánságokkal és hazugsággal… és ezeket mindenhová cipelem magammal. Elrontanám az ünneplés légkörét. Hogy engedhetne be Isten?

Megmondom, hogyan. A Közbenjáró átállt az én oldalamra. És magára vette a bűnömet. Magára vette a következményét is – a kereszten elszenvedte helyettem a külső sötétséget. Ő maga rekedt kívül a mennyen; a néma és magányos külső sötétségben Ő kiáltotta helyettem: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Máté 27:46)

Őt érte az Atya ítélete: “vessétek ki a külső sötétségre”, és Ő pusztult el “sírás és fogcsikorgatás” közepette (ld. Máté 22:13).

Ilyen messzire ment a mi üdvözítő Istenünk, aki “azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére”. A kereszten Krisztus megfizetett MINDENT MINDENKI HELYETT, hogy MINDENKI részt vehessen a királyi menyegzőn.


Ennek fényében tegyük fel újra a kérdést: Miért nem fogad el mindenkit Isten?

Érzed, miért rossz kérdés ez? Az igazi kérdés:

Miért nem fogadja el mindenki Istent?

Ez a Biblia kérdése! Ez Isten kérdése:

“Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?
– Ezékiel 33:11

Jézus pedig ezt mondta:

“Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!”
– Máté 23:37

“Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.”
– 2Péter 3:9

“Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé.”
– Róma 10:21

Így viszonyul hozzánk az Úr: kitárt karokkal!

Meddig tudsz kitárt a karral fordulni olyanok felé, akik elutasítanak és gyűlölnek? 10 másodpercig? Ha valaki nem fogadja el a barátságodat, meddig nyújtod felé akárcsak az egyik kezedet is? 30 másodpercig? Kis idő múlva rettentő butának, kiszolgáltatottnak, becsapottnak, felsültnek, és megszégyenültnek érezzük magunkat. De Isten azt mondja: “Egész nap kitártam karjaimat.” Napról napra, évről évre hogy fordul felénk Isten? Nemcsak a kereszten függött kitárt karokkal. A kereszt azt mutatja, amilyen Isten MINDIG! Ő a kitárt karú Isten.

Nem az tehát a kérdés, hogy miért nem fogad el mindenkit Isten! A valódi kérdés az, hogy miért nem fogadja el mindenki Istent?

Őszintén kérdezi, és gyötrődve:

“Miért akarsz elveszni? Miért nem bújsz elő? Miért maradsz a sötétben? Miért?”

“Hol vagy? Feléd tártam a karjaimat. Kitárt karokkal voltam a kereszten.
Hol vagy?”

1. rész2. rész – 3. rész – 4. rész