Bűnbánat és szabadság

bűnbánat, szabadságMENJ KERESZTÜL A FALON c. sorozat 6. rész

Dávid zsákutcába került, körül volt zárva. Körülfogták a lelki sérülései, a bűnei, és a feddés, amit Istentől kapott. Nátán próféta jól kiosztotta, miután az arcvonalba, a biztos halálba küldte egyik hűséges katonáját, hogy megkaparinthassa kívánatos feleségét. Sikerült is neki. Szörnyű tette következtében akkora fal volt előtte, amit nem tudott megmászni, se megkerülni. Nem volt más ötlete, nem tudott mit csinálni…

És akkor felnézett Istenre.

51. Zsoltár – Dávid bűnbánó zsoltára, miután elrontotta a dolgot Betsabéval

Készen állt, hogy újrakezdje az életét Istennel, tisztán.

“Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.”
– Zsoltárok 51:3-5

A bűnét is képes volt a megfelelő szemszögből látni. Megérintette Isten kegyelme, és igazi bűnbánat fogta el: megváltozott a gondolkodásmódja és lelkülete. Istennek mondta, nem másnak:

“Egyedül ellened vétkeztem.”
– Zsoltárok 51:6

Rájött, hogy nem az volt a legszörnyűbb, amit csinált, hanem az, ami rejtett belső világában történt: levette a tekintetét Istenről. Tette ebből az önközpontú lelkiállapotból fakadt. Az emberekben (ezúttal Betsabéban), és saját befolyásában kereste a biztonságot és önmaga jelentőségének tudatát – önértékelése tartóoszlopait.

“Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem.”
– Zsoltárok 51:12

Azaz: szabadítsd meg a gondolatvilágomat azoktól a megszokott sémáktól, amiken a sebzett természetem miatt ma is elindul, és körbe-körbe jár az agyam. A szokásos érzelmi csapdáktól; a kőtől, amiben újra és újra megbotlom.

Nem igaz, hogy valami nincs velem rendben. Megszoktam a régi utakat, kiutakat, mókuskerekeket. De szabad, új teremtmény vagyok. Nem vagyok bezárva a mókuskerékbe. Nem vagyok kényszerpályán. Nem kötözhetnek meg, és nem uralkodhatnak rajtam a gyöngeségeim.

Mély szomjúsággal születtünk valami után, ami nagyobb, mint mi vagyunk. Dávid fia, bölcs Salamon szerint Isten “az örökkévalóságot is az emberek szívébe helyezte” (Prédikátor 3:11, REV). Szeretet és cél (kapcsolat és befolyás) után vágyakozunk. De romlott, Isten-ellenes vírussal fertőzött természetünk boldogságot követel bárkitől és bármitől, ami nem Isten. Pedig Ő az egyetlen forrás, aki égető szomjúságunkat oltani tudja.

“Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.”
– Zsoltárok 73:25

Isten nélkül minden más szánalmasan kevesebb, mint Isten minden más nélkül.

“Ha tiéd Isten, és rajta kívül minden más, ugyanannyira vagy gazdag, mint akié Isten, és rajta kívül semmi más.”
– C. S. Lewis

Amikor teljes sötétség borul reám…

Előadja: Pálhegyi Dávid és az Új Forrás. Zene és szöveg: Pálhegyi Dávid

Amikor teljes sötétség borul reám
És mikor kialszik minden fény
Amikor éjszaka lesz a világosság
És mikor elhagy minden remény.

A sötétség nem borít el előled
Az éjszaka úgy fénylik, mint a nappal énnekem
A sötétség olyan, mint a világosság
Mert Te Jézus eljöttél hozzám.

Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet
Sem démonok, sem semmilyen hatalmasság
Sem amik most vannak, sem amik jönni fognak
Sem magasság, sem mélység többé már.

Soha semmi, semmi nem választhat el
Örökké tartó szerelmedtől Istenem,
Amit adtál a te egyetlen fiadban,
A mi Urunk Jézus Krisztusban.