Mi a helyzet az ember szabad akaratával?

« trinitárius teológia

trinitárius teológiaHa Jézus Krisztus élete, hite és engedelmessége vált meg bennünket, mi a mi szerepünk az egészben? Mielőtt rátérnénk az ember válaszának jelentőségére, elevenítsük fel újra a következő igei igazságokat:

Jézus megtestesülése – az emberiséggel való egyesülése – révén Isten szándéka felől nézve minden emberre vonatkozik, hogy

  • Kibékült (nem ellenséges) viszonyban van az Atyával;
  • Az Atya kedveli, szereti és akarja;
  • Az Atya elfogadta őt “szeretett Fiában” (Efezus 1:6); és
  • Bűnbocsánatot nyert: nincsenek feljegyezve a bűnei, és nincs ellene semmi kárhoztató ítélet (Róma 8).

Az evangélium ezeknek a dolgoknak nemcsak a lehetőségét kínálja, hanem a valóságát, és e valóság elfogadását sürgeti. A Szentlélek által szabadon elfogadhatjuk az igazságot, és élhetünk annak megfelelően, de Isten nem kényszerít senkit az igazság elfogadására. Isten ragaszkodik ahhoz, hogy a szeretet csak feltétel nélkül adható és fogadható el; kényszerrel nem lehet rávenni senkit, mert akkor már nem szeretet.

Istentől kapott emberi szabadságunkat értékként kell őrizni, de azt is tudomásul kell venni, hogy az emberi lények nem semleges pontról indulnak, ahol egyenlően és szabadon választhatják, hogy szeretik, vagy elvetik Istent. Mivel minden emberrel kapcsolatban az az igazság, hogy Ádám bűne miatt eredendően bűnös, és ezen állapot természetes következménye a “bűn zsoldja” a halál, Jézus megváltó műve miatt pedig Jézus Krisztusban Isten más a gyermekévé fogadta, Isten elvetése igazságellenes lépés, tehát szabadságellenes is. Az igazság és a szabadság mindig együtt jár. Karl Barth is erre emlékeztet:

Az ember igazi szabadsága már eldőlt azzal a ténnyel, hogy Isten az ő Istene. Szabadon csak azt választhatja, hogy ő is Isten embere lesz-e, azaz életéért hálát ad-e Istennek. Minden ettől eltérő döntéssel a semmit ragadja meg: saját emberi mivoltát árulja el és teszi tönkre. A szabadság helyett azt választja, hogy szolgaságra adja magát. (Church Dogmatics IV.1, p. 43)

Mi tehát a mi szerepünk? Szabadon választhatjuk, hogy hálás és reménykedő lelkülettel válaszolunk az evangéliumra, Krisztus Testében bátorítva és erősítve egymást. Ha a kegyelem valóságát ünnepeljük Istent tisztelő közösségünkben, az életünk is valóságosan átformálódik.

Mi az eredendő bűn?
Az ember bűnössége
Jézus a helyünkbe lép
Jézussal együtt mi is Isten gyermekei lehetünk
Ádám és Jézus: A világ története KÉT ember története