Mi az örök kárhozat és pusztulás?

« trinitárius teológia

trinitárius teológia

“Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.”
– Daniel 12:2 (SzIT)

“Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától”
– 2Thesszalonika 1:6-9

Mindkét szakasz az utolsó ítéletre utal, amikor Jézus megjelenik (az eseményt Jézus második eljövetelének, vagy dicsőséges visszatérésének is nevezzük). Ekkor minden ember világosan fogja látni, hogy kicsoda Jézus, és azt is, hogy ki ő maga a Jézushoz való viszonyában. A nyilvánvaló kijelentés mindenkit választás elé állít – mindenki vagy igent, vagy nemet mond a Krisztus szeretetében és életében való részvételre.

Nem az ember egyéni, személyes választása hozza létre, ezért az egyéni elutasítás nem is szűnteti meg Krisztus értük elvégzett megváltó művét. Ádámban mindenki elveszett, Krisztusban pedig Isten mindenkit visszafogadott és bevont a szeretetébe. Saját hozzáállásunk azt határozza meg, hogy elfogadjuk-e Isten szeretetét és belépünk-e az ÚR örömébe, vagy kívül maradunk: elidegenedett és frusztrált (kielégületlen, keserű, csalódott) állapotban – és ennek folytán szégyenben, örök kárhozatban és pusztulásban. A végső kárhozat önpusztítás, mert annak lesz benne része, aki elutasítja életének értelmét, amire Isten teremtette, és a megváltást, amit Isten ajándékba adott neki.

Az ítéletben mindenki szemtől szembe kerül Jézussal, az “igaz bíróval”. Az ítélőbíró ugyanaz a Jézus Krisztus lesz, aki a kereszten minden bűnösért meghalt! Mindenkinek azt kell eldöntenie, hogy megbízik-e benne, elfogadja-e a magáé helyett Krisztus engedelmes életét, halálát, feltámadását és mennybemenetelét. Aki hisz (megbízik) Megváltójában, az részesül abban az örömteli, feltámadott és örök életben, ami Isten ajándéka Krisztusban. Kiérdemelni ezt nem lehet. Aki elutasítja, az Istennel ellenséges viszonyban él tovább, a pokolban, ami az Isten elleni lázadás természetes következménye.