Miért mondja Péter, hogy “az igaz is alig menekül meg”?

« trinitárius teológia

trinitárius teológia

“Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában? És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös?”
– 1Péter 4:17-18

E két vers értelmezésének kulcsa a rögtön a folytatásban található:

“Akik tehát az Isten akaratából szenvednek, azok is – jót cselekedve – ajánlják lelküket a hű Teremtőnek.”
– 1Péter 4:19

Péter az üldözéstől szenvedő hívőket bátorította, hogy Isten gyermekeihez méltóan éljenek, és ne vegyenek részt kicsapongásokban és bálványimádásokban (ld. a fejezet elejét: 1Péter 4:1-5).

Péter rámutat, hogy az üldöztetés a Krisztus szenvedéseiben való részvétel, tehát, ha már a hívők szenvedni kényszerülnek, akkor jobb, ha a hitük és a krisztusi életmódjuk miatti üldöztetésektől szenvednek, mintha a kicsapongó életmódjuktól. Azoknak, akik ismerik Jézust, a Megváltót, aki az emberiség irgalmas bírója, nem kellene ugyanolyan közönséges módon élniük, mint akik Krisztust nem ismerik, vagy ellene vannak.

Senki nem menekülhetne meg, ha Krisztus nem váltott volna meg bennünket. Krisztus azt tette értünk, amit mi nem tudtunk megtenni magunkért, de akik elvetik Krisztust, azok nem vesznek részt a szenvedéseiben sem; a saját szenvedésükben vesznek részt, miközben azt aratják, amit vetettek.