Nincs tehát különbség a hívő és a nem hívő ember között?

« trinitárius teológia

trinitárius teológiaDe igen, van különbség.

Jézus személye és megváltó műve miatt az Atya minden embert – hívőt és nem hívőt egyaránt – kész befogadni a saját életébe Jézusban. Ebből az következik, hogy minden ember lehet kibékült (nem ellenséges) viszonyban Istennel; Ő mindenkit saját örökbefogadott és gyöngéden szeretett gyermekének tekint. Jézusban és az Ő megváltó műve miatt mindannyian meg vagyunk hívva Isten három Személyének (az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek) egymás iránti szeretetébe és közös életébe.

Ugyanakkor sokan nem tudják, kicsoda Krisztus, és hogy ők kicsodák Krisztusban. Őket nevezzük nem hívőknek. Krisztus megváltó műve mindenkire vonatkozik (általános értelemben), de csak a hívők vesznek részt (személyesen) Isten három Személyének szeretetében és életében.

Az Újszövetség ismételten különbséget tesz a hívők és a nem hívők között, tehát fontos, hogy van különbség. Ugyanakkor nem helyes, ha túl messze megyünk a különbség hangsúlyozásában, és azt gondoljuk, hogy a nem hívőket Isten kizárta a megváltásból, nem fogadja el és nem szereti őket. Az ilyen felfogás nincs tisztában azzal, hogy kicsoda Jézus Krisztus és mit tett értünk a kereszten. Az evangélium jó hírét sokak számára rossz hírré változtatja.

Amikor megértjük, hogy a megváltás ajándékát Isten kegyelemből az egész emberiségnek szánta, korábbi gondolkodásunk néhány kategóriája megszűnhet létezni. A nem hívőket többé nem kívülállóknak, hanem Isten elveszett gyermekeinek tekintjük, akiknek szükségük van arra, hogy hazataláljanak, és megértsék, mennyire szereti és akarja őket Isten. Testvérként közeledünk hozzájuk. Tudják, hogy kicsodák Krisztusban? Nem – és a mi kiváltságunk, hogy Isten szeretetéről beszéljünk nekik.