Kezdetben volt az Ige

jezus-ige-isten-tancolAZ ÚJSZÖVETSÉG 4 EVANGÉLIUMA · 1. rész

János 1:1-2

Létezésünk nem zavaró elemként hat Isten dicsőségére. Ez a dicsőség hozott létre bennünket. Önmagát kiöntő dicsőség: abban leli örömét, hogy megerősít és felemel másokat.

Az imádsággal kapcsolatban a leggyakoribb kérdés valahogy így hangzik: “Érdemes-e ezért, meg ezért imádkoznom?” Sok keresztény gondolja, hogy nem rendes dolog Istent életének apró dolgaival zavarni – túl földhözragadt téma ez a Magasságosnak. Mintha Isten élete valahol odafönt zajlana, ahol magasztos gondolataiba mélyed fenséges magányában. Én pedig idelenn volnék, a saját kis magányomban. Ha egyáltalán megszólítom Istent, akkor sem az idegesítő apró kéréseimmel zaklassam! Imádattal és dicső tettekkel kellene inkább megörvendeztetnem, és nem a nyavalyáimmal nyúznom.

Ha ilyesmi jut az eszünkbe, az csak annak a jele, hogy szükségünk van János Apostol forradalmi gondolataira! Evangéliumának legelső mondata is elég ahhoz, hogy megforduljon velünk a világ:

“Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt.”
– János 1:1-2

János az evangéliumát (ld. János 1) azzal kezdi, hogy a teremtésre emlékeztet bennünket. Isten már a kezdet kezdetén sem volt szótlan. Megszólalt, és a Szava volt az Ige (LOGOSZ). Isten Szava, a Logosz hozott létre mindent (ez derül ki a János evangéliumából, és a Teremtés könyvéből (1Mózes) is. De János fontosnak tartja, hogy értsük: Isten és az Ige már régóta összetartoznak. Egyek voltak a teremtés előtti öröklétben is. Nem lehet az idő kerekét olyan időpontig visszaforgatni, amikor Isten az Ige (Logosz) nélkül volt. Isten mellett mindig ott volt az a másik Valaki is.

Ez a másik Valaki Istennél volt (1. vers), sőt, “az Atya kebelén” (18. vers). A 17. vers pedig világosan meg is nevezi Őt: “Jézus Krisztus”. De három másik néven is nevezi Krisztust ez a fejezet, ami nagyon érdekes. Jézus az Ige (1. vers), a Világosság (4. vers) és az egyszülött Fiú (18. vers).

Éveket tölthetnénk azzal, hogy Jézus különböző neveinek legmélyebb értelmét megértsük. Most csak arra vessünk egy pillantást, mit árul el ez Istenről, akinek Jézus mindig a “kebelén” volt.

Isten öröktől fogva Szó, Világosság, és Atya. Már az örök múlt mélyén ott van a Szó (LOGOSZ), Aki örök Igéjét közli, a Világosság, Aki öröktől fogva világít, és az Atya, aki öröktől fogva adja örökkévaló Fiát (Jézus Krisztust, a Logoszt).

jezus-ige-isten-tancol

Ez nagyon jó hír számunkra, mert Istennek mindhárom minősége kifelé irányuló tulajdonság. Isten nem elsősorban Isten (az Ő teljes Istenségében) és csak másodsorban Szó, Világosság, és Atya. Nem, Isten soha nem volt más, mint Szó, Világosság, és Atya. Isten örökkévaló Lényének egész valója másokért él: mindig másik-központú, mindig kifelé irányuló volt.

A puritán Richard Sibbes (1577–1635) felfogta, mit jelent ez a pásztori szolgálatban. Így írt:

“Isten jósága önmagát megosztó jóság. … Ha Isten jósága nem önmagát kifejező, szétosztó jóság volna, soha nem teremtette volna meg a világot. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek mindig boldogok voltak egymással. Mielőtt a világ meglett, ők már élvezték egymás társaságát. És ha a mi Istenünk nem abban lelné örömét, hogy az örök Logosz kifejezi, Krisztus szétosztja jóságát, nem lett volna se teremtés, se megváltás. Isten nem azért hozta létre teremtményeit, hogy legyen kin uralkodnia, hanem azért, hogy legyen kit megajándékoznia önmagával.”

Isten a Szó (Jézus Krisztus), a Világosság (Szentlélek), és az Atya; az élet Forrása, önmagát szétosztó Jóság. NEM magára gondol először, és NEM csak ezután ereszkedik le mások gondjaihoz. Egész lénye másik-központú önátadás.

Gondolj erre, amikor legközelebb imádkozol. Isten életének iránya mindig kifelé irányul. Létezésünk nem zavaró elemként hat Isten dicsőségére. Ez a dicsőség hozott létre bennünket – kifelé tartó dicsőség, amely abban leli örömét, hogy megerősít és felemel másokat.

Istennek fontosabb hogy odafigyeljen ránk, mint amennyire nekünk fontos, hogy imádkozzunk. Jobban vágyik arra, hogy segítsen, mint amennyire mi vágyunk a segítségére. Mert “Isten jósága önmagát megosztó jóság.”