Szükségem van rád!

friss vizA SZEMLÉLETVÁLTÁS A LELKIGONDOZÁSBAN c. sorozat 2. része

Elutasítom Krisztust, az élő víz forrását, és helyette megásom a saját ciszternáimat – de a repedezett falú ciszternák nem tartják meg a vizet.

Repedezett falú ciszternák az élő víz forrása helyett

Születésemtől kezdve rettegve üvöltök: Mi lesz, ha nem elégülnek ki az igényeim? Mi van, ha nem kapom meg a szeretetet, amire szükségem van? Senkiben nem bízom… mégis biztonságot, szeretetet és elfogadást követelek minden kapcsolatomban, mert így vagyok megalkotva.

Elutasítom Krisztust, az “élő víz forrását”, és helyette megásom a saját ciszternáimat – de repedezett falú ciszternák nem tartják meg a vizet.

“Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak, engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.”
– Jeremiás 2:13 (SzIT)

Ha sikerül valaki más ciszternájából vizet szereznem, ő pedig az enyémből mereget, akkor egy ideig talán mindketten úgy érezzük, hogy megtaláltuk a forrást, ami oltja a szomjunkat.

Szükségem van rád!

2. SZÜKSÉGEM VAN RÁD “Be kell váltanod a hozzád fűzött reményeimet.” Követelődző függés
1. NEM BÍZOM ISTENBEN
(kiinduló helyzet)
“Isten nem elég jó.” Félelem, csalódott düh, bálványimádás

Az emberek azonban mindig csalódást okoznak. Végtelen szeretetre van szükségem, valódi szeretetre, ami nem feltételekhez kötött, aminek a megszerzéséért és megtartásáért nem kell folytonosan küzdenem… ezért van az, hogy az emberi szeretet soha nem lesz elég. Az élő víz forrására van szükségem, így a saját repedezett ciszternáim nem oltják a szomjamat. Befektetek az emberi kapcsolatokba, és azt a szeretetet követelem tőlük, amire Krisztustól nem tartok igényt. Az emberek pedig szükségszerűen csalódást okoznak.
620531k4433
Ez a folyamat többnyire már a kora gyermekkorban lejátszódik. Még a legjobban igyekvő legjobb szülő is csalódást okoz gyermekeiknek; közvetlen kiváltói annak a kétségbeejtő érzésnek, hogy talán soha nem találjuk meg azt a szeretetet, amire pedig mindennél jobban vágyunk.

Egy idő után belátom, hogy repedezettek a ciszternáim; az ennek nyomán érzett elhagyatottság, félelem és csalódott düh mélységes fájdalommal jár. Ez a remény nélküli élet borzalma, egy Isten nélküli világban (ld. Efezus 2). Egyedül vagyok egy hideg, közömbös univerzumban, és egyedül csak magamra számíthatok. Az pedig inkább átok, mint áldás, hogy szükségem van emberekre. Szükségem van rájuk, igen, de folyton cserbenhagynak, tehát haragudnom kell rájuk, és meg is kell magam védenem tőlük. Végső soron pedig Istenre haragszom, aki nyilván nem megbízható, különben nem volnék ilyen elesett, leesett, kiesett helyzetben.

« vissza: A lélekgyógyítás alapjai Dr. Larry Crabb nyomán