Túl fogom élni!

kontroll-tul-fogom-elniA SZEMLÉLETVÁLTÁS A LELKIGONDOZÁSBAN c. sorozat 5. része
A célok és tervek meglehetősen kifinomult rendszerére tehetünk szert, hogy a szomjunkat oltsuk e fájdalmas világban; de minden túlélő terv csak újabb repedező ciszterna…

Túlélő terveink

Túlélő terv nem más, mint akcióterv az életünk fölötti kontroll megszerzésére. A túlélő tervünket mindig mi választjuk – még akkor is, ha adott körülményeink között a lépésünk inkább reagálásnak tűnt, mint igazi választásnak.

6. TÚLÉLŐ TERVEM “Így nagyobb biztonságban leszek.” Önérdek-érvényesítő viszonyulás
5. TÚL FOGOM ÉLNI “Megszerzem, amit akarok.” Kemény elszántság
4. ÉN VAGYOK A HIBÁS “Valami nincs rendben velem, ezért hagynak cserben az emberek.” Alacsony önértékelés
3. TE VAGY A HIBÁS “Csalódtam benned, cserbenhagytál.” Kapcsolati konfliktus
2. SZÜKSÉGEM VAN RÁD “Be kell váltanod a hozzád fűzött reményeimet.” Követelődző függés
1. NEM BÍZOM ISTENBEN
(kiinduló helyzet)
“Isten nem elég jó.” Félelem, csalódott düh, bálványimádás

A “Túl fogom élni” üzemmódban arra törekszem, hogy másokból valamilyen manipulatív eszközzel kicsikarjam a megerősítést, ami után a levegőnél is jobban szomjazom. A “Túlélő tervem” szakaszban pedig felteszem a koronát kialakított arculatomra, azaz elesett, Isten életét nélkülöző szerepszemélyiségemre – amelyet kifejezetten arra a feltevésre építettem, hogy nem számíthatunk Isten gondoskodására. Repedező ciszternát ások magamnak, mert el akarom utasítani Krisztust és az Ő élő vizének forrását. Minden erőmet felemésztheti kitartó törekvésem egyéni túlélő tervem megvalósítására, melynek legfőbb jellemzője az irányítási kényszer (kontrollmánia): Nem számíthatok arra, hogy Isten gondoskodik a legmélyebb szükségleteimről – kénytelen vagyok magamról gondoskodni.

Az első olyan pillanattól kezdve, amikor (még pici gyerekként) az a benyomás ért, hogy a világ nem törődik velünk eléggé, és másokra nem lehet igazán számítani, a túlélő tervünkön dolgozunk, hogy elkerüljük az élet, a kapcsolatok fájdalmait. Idővel a terv hihetetlenül kidolgozottá és bonyolulttá válik.

Van, aki szégyenlős lesz és félénk, más pedig durva és erőszakos. Egyikünk anyáskodik mások fölött, másikunk cinikus humorral lép fel; egyesek kedvesek és barátságosak, mások tudálékoskodnak, visszavonulnak rejtélyes magányukba, vagy különféle önpusztító eszközökkel tartják irányításuk alatt saját testüket (és sakkban környezetüket).

Még a mindenkiről gondoskodó önfeláldozó lélek is lehet az irányítási vágy rabja, aki mindenkinek a kedvében akar járni – ő is uralni akarja a környezetét a maga módján. Arra törekszik, hogy fontos legyen másoknak, szükség legyen rá – ő is érvényesülni akar, mert ő sem mer megpihenni Krisztusban (Márta és Mária).

A célok és tervek meglehetősen kifinomult rendszerére tehetünk szert, hogy a szomjunkat oltsuk e fájdalmas világban. Mindannyian ugyanazt akarjuk elérni: legyen értelme az életünknek, és egyúttal minél messzebbről kerüljük el a kapcsolatokkal járó fájdalmat. Az emberi kapcsolatokhoz fűződik minden reményünk, de a kapcsolatok csalódásaink és fájdalmaink fő forrásai is. Ahány ember, annyiféle túlélő terv létezik.

DE – és amikor ez kiderül, akkor mindig nagy a DE: akármilyen kifinomult túlélő tervvel rendelkezünk, csak újabb repedező ciszternát ásunk vele, ami hosszú távon nem tartja meg a vizet, amire szomjazunk.

« vissza: A lélekgyógyítás alapjai Dr. Larry Crabb nyomán