A másokért élő ember

másokért élőA SZEMLÉLETVÁLTÁS A LELKIGONDOZÁSBAN c. sorozat 9. része

Másik-központú módon, másokért élek: többé nem követelem, hogy mások oltsák a szomjamat. A manipuláció alól Krisztus felszabadított a szolgálatra.

Az élet lényeges kérdései ott dőlnek el, hogy bízom-e Krisztusban. Ha igen, akkor Őt fogom keresni, és egyetlen bálvány sem lesz annyira drága a számomra, hogy ne legyen szívem ledönteni.

Hogy találom meg a bálványaimat?

Talán elég, ha brutális őszinteséggel szembenézek a saját gondolataimmal:

“Boldog lennék, ha…”
“Az egyetlen dolog, amire igazán szükségem van…”
“Attól félek a legjobban, hogy elveszítem…”

Jól teszem, ha minden ilyen bálványtól könyörtelenül megszabadulok. Nem azért, mert akkor jobb ember leszek, hanem azért, mert minden más, amibe ennyire bele vagyok esve, amitől ennyire függök, amitől ennyit várok, ugyanúgy akadályozza a Krisztussal való kapcsolatomat, mint ahogy a férjemmel való kapcsolatomban is zavart okozna, ha mellette másokba is beleszeretnék. A bűn nem azért rossz, mert nem vagyok olyan erkölcsös, amilyennek hittem magam. Nem is azért, mert mások kevesebbre tartanak miatta. (Milyen gyakori, hogy ilyen okok miatt fog el bennünket a “bűnbánat”!)

A bűn azért rossz, mert azzal, hogy más dolgokat, vagy embereket teszek az első helyre, Krisztust csalom meg, az Ő kegyelmét teszem valami másnál kevésbé értékessé.

“Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.”
– Jónás 2:8

Poshadt vízzel próbálom eloltani a szomjamat, pedig élő vizet is ihatnék. Megkedvelem a méreg ízét, ami elveszi az étvágyamat az Élet Kenyerétől. Olyasmivel próbálkozom, ami nem lehetséges: egyszerre szolgálni Istennek és a Mammonnak, Krisztusnak és Beliálnak. Ez nem működik. El kell fordulnom a bálványoktól. Szakítanom kell velük.

Önmagában persze semmi erényes nincs abban, hogy elfordulok a bálványoktól és abbahagyom a bűnös viselkedésmintákat. Az egésznek akkor van értelme, ha azért teszem, hogy visszatérjek az ÚRhoz. Az az igazi cél. Noémi lányom írta legutóbbi levelében:

“Isten habfürdőt készített, csak bele kell merülnünk. Nincs megszabva, hogy kell fürödni. Túl koszosak vagyunk ahhoz, hogy magunkat tisztára mossuk; csak Krisztus tud megtisztítani, nekünk pedig hagynunk kell magunkat. EZUTÁN folytathatjuk az állhatatos futást az előttünk levő pályán (ld. Zsidók 12:1). De előbb el kell fogadnunk, hogy koszosan és büdösen is jó szagúak vagyunk Isten számára. A kereszten elvégeztetett. Jézus megtisztított. Ebben a tudatban futhatunk tovább, izzadtan és örömmel, Őérte…”

Még véletlenül sem azért találom meg Krisztust, mert már elég erkölcsös vagyok a számára. Azért találom meg, mert Ő rég megtalált engem.

Krisztus megragadott bennünket, amikor emberré lett; a mi életünket élte helyettünk, a mi halálunkat halta helyettünk, új életre támadt fel helyettünk, és most a mennyben az Atya jobbján ülve is bennünket képvisel, mint főpapunk és testvérünk. Ha csak egy kis, vacak, kételkedő oldalpillantást is vetek a fenséges Bárányra, a szerető Királyra, az értem mindent elvégzett Megváltóra, már akkor tudom, hogy biztonságban vagyok, szeretetben vagyok, mert az Atya a magáévá fogadott. És ezért van minden baj ellenére alapvetően minden rendben – sokkal több, mint rendben. Őmiatta. Aki ezt látja, az ismeri Krisztus igazi értékét.

És ha meglátod, hogy Ő milyen drága, akkor meglátod azoknak a bálványoknak az értéktelenségét is, amelyekben korábban bíztál. Egyik sem törölte el a bűneidet. Egyik sem tudja legyőzni a halált. Egyik sem támasztott fel és ültetett a Fenséges jobbjára. Ha meglátod Krisztust, akkor azt is meglátod, hogy Hozzá képest mennyire eltörpülnek olcsó kis isteneid.

Krisztust megtalálni tehát azt jelenti, hogy elfordulok dédelgetett bálványaimtól és áthelyezem a bizalmamat Krisztusba. lehet, hogy korábban mások véleményéből, vagy abból a bizonyos kapcsolatból cumiztam az életet, de amióta a szívem és az elmém az odafennvaló realitásra hangolódott, azóta ahol Krisztus van, ott van az életem forrása is.

“Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”
– Kolossé 3:1-4

A régi célomnak azt mondom: “Nem vagy az istenem”, Krisztusnak pedig azt mondom, “Te vagy az életem. Nélküled senki vagyok, senkim sincs, és semmi olyannal nem tudok foglalkozni, ami számít.”

“Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”
– János 15:5

És amikor végre nem én vagyok a világ közepe, hanem a nálam nagyobb és a rajtam túlmutató “örökkévaló perspektívában” zajlik az életem, Krisztus szándéka szerint élek. Az Isten iránti szeretet elválaszthatatlanul és kibogozhatatlanul összefonódik bennem az emberek iránti szeretettel (Máté 22:34-40). Másik-központú módon élek: többé nem követelem, hogy mások oltsák a szomjamat. Most, hogy a gyökereim Krisztusba nyúlnak, ki merem nyitni a csapot, és önmagamat kiöntve merek szolgálni másoknak. A manipuláció alól Krisztus felszabadított a szolgálatra.

« vissza: A lélekgyógyítás alapjai Dr. Larry Crabb nyomán