Szabadulás a szerepjátszástól

álarcA SZEMLÉLETVÁLTÁS A LELKIGONDOZÁSBAN c. sorozat 10. része

Ha nem a szerepszemélyiség akarok lenni, hanem valódi önmagam, ha meg akarok szabadulni a szerepjátszásból kialakult álarctól, őszinte szembenézéssel fel kell tárnom történetem mindhárom rétegét…

Ha a gyökereim Krisztusba nyúlnak, ki merem nyitni a csapot, és önmagamat kiöntve merek szolgálni másoknak. A manipuláció alól Krisztus felszabadított a szolgálatra.

Persze a kapcsolatokkal járó fájdalom kockázatát is vállalom azzal, ha mindent beleadok. Nem biztonságos ez… de jó.

“Biztonságos? Ki beszélt biztonságról? Hát persze, hogy nem biztonságos. De jó.”
– C. S. Lewis, Az Oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című filmből. Aslanról van szó, az oroszlánról, aki Krisztus képe a filmben.

Amíg azonban saját biztonságomhoz, kapcsolataimban pedig a manipulációhoz ragaszkodom, nem tudok szolgálatot végezni. Elesett, Isten életét nélkülöző emberként nyakig benne vagyok mások manipulálásában. Ezért kell kilépnem az arculat, az álarc, az egész eddigi életem során felépült szerepszemélyiség mögül, amit önvédelemből hoztam létre.

Hogy szabaduljak meg a szerepjátszástól?

A felszín alá merülve tudom szerepszemélyiségem szerkezetét feltérképezni (felülről lefelé):

Jelen történetem 6. TÚLÉLŐ TERVEM “Így nagyobb biztonságban leszek.” Önérdek-érvényesítő viszonyulás
5. TÚL FOGOM ÉLNI “Megszerzem, amit akarok.” Kemény elszántság
Belső történetem 4. ÉN VAGYOK A HIBÁS “Valami nincs rendben velem, ezért hagynak cserben az emberek.” Alacsony önértékelés
3. TE VAGY A HIBÁS “Csalódtam benned, cserbenhagytál.” Kapcsolati konfliktus
2. SZÜKSÉGEM VAN RÁD “Be kell váltanod a hozzád fűzött reményeimet.” Követelődző függés
Legmélyebb történetem 1. NEM BÍZOM ISTENBEN
(kiinduló helyzet)
“Isten nem elég jó.” Félelem, csalódott düh, bálványimádás

A felső két emeleten (“Túlélő tervem” és “Túl fogom élni”) a másokhoz való szokásos viszonyulásom helyezkedik el. Így közelítem meg a kapcsolatokat. Évek alatt fejlesztettem ki a rám jellemző kapcsolati stílust, miközben manipulálni próbáltam másokat. Ezt a szintet a “Jelen történet” névvel illethetjük.

A középső három emelet (“Én vagyok a hibás”, “Te vagy a hibás”, és “Szükségem van rád”) a felszín alatti, belső világom fájdalomkezelési módszereinek helye. “Belső történet” lesz a neve.

A földszintet (“Nem bízom Istenben”) az Istenhez való viszonyulásom foglalja el. Ez személyiségem “Legmélyebb története”.

Ha nem a szerepszemélyiség akarok lenni, hanem valódi önmagam, ha meg akarok szabadulni a szerepjátszásból kialakult álarctól, őszinte szembenézéssel fel kell tárnom történetem mindhárom rétegét…

« vissza: A lélekgyógyítás alapjai Dr. Larry Crabb nyomán