Kegyelem a nevelésben – 2.

kegyelem-neveles-2A KEGYELEM A NEVELÉSBEN c. sorozat 2. része
Ha te is olyan tekintélyre támaszkodó és engedelmességet követelő édesanya vagy, amilyen én voltam, akkor talán azt is sejted, hogy a jóra való igyekezeted mögött milyen sok FÉLELEM rejtőzik.

Mit mond a Biblia a kegyelemről? Milyen félelmek késztetik szigorúságra a tekintélyelvű édesanyát?

Előző alkalommal háromféle anyáról, azaz háromféle nevelési stílusról írtam, és megkezdtük az ismerkedést a KÉK neveléssel.

Most elsősorban azokkal az édesanyákhoz (és édesapákhoz) szeretnék szólni, akik inkább a szigorúbb, tekintélyelvű nevelés felé hajlanak. Később a túlzott engedékenységről is lesz még szó, mert a gyerekek számára mindkét véglet ártalmas; a kiegyensúlyozott, gyengéd és határozott nevelés a legegészségesebb.

Ha nem tartozol a tekintély-alapon nevelő szülők táborába, talán nem is egészen világos, miről beszélek most. De azt hiszem, hogy sokunkra ráragadt ez a szigorú, magas követelményeket támasztó, és a hibák kigyomlálására fókuszáló megközelítés… vagy a saját gyerekkori családunkból hoztuk magunkkal, vagy egyházi berkekben szedtük össze.

Ha nagyonis érted, mire gondolok, akkor ez az írás most neked szól.

tekintelyelvu-neveles-01

Pál apostol írta az egyik gyülekezetének:

“…olyan SZELÍDEN léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit.”
– 1Thesszalonika 2:7

Pál számára úgy látszik, magától értetőtő a példa: szelíden dajkálja gyermekeit egy anya. Képzelj el egy szoptatós édesanyát, aki meghallja, hogy sír a picije. Természetes, hogy fölveszi, és magához öleli a tehetetlen csöppséget.

Ugyanilyen szelíd, dajkáló lelkülettel bánsz a hároméveseddel? Vagy a nyolcéveseddel? És a kamaszoddal?

Abból, ahogy velük bánsz és hozzájuk szólsz, azt az üzenetet olvassák ki, hogy Isten különleges ajándéka vagy, és drágának tekintek minden ölelést, minden engedetlenséget, minden győzelmet és minden hibát, mert DRÁGA VAGY NEKEM, és Istennek is!

A szülői szótáradból milyen szavakat húzol elő a leggyakrabban? A gyengéd, megbocsátó, helyreállító, kedves és meleg-hangulatú szavakat? Vagy többnyire az erőt demonstráló, szigorú, elégedetlen, ideges, és helyreutasító szavak jönnek elő belőled?

A fenti szavakat Pál apostol nem a gyerekekkel kapcsolatban mondta, hanem azt emlegette, hogy ő maga így bánt a Thesszalonika-beli gyülekezet (felnőtt) tagjaival! “Mi vezetők, a tekintély hordozói szelíden léptünk fel közöttetek!” Ha még a vezetőknek is szelíden kellene bánniuk a többi felnőttel, akiket vezetnek, mennyivel inkább így kellene bánnia minden édesanyának és édesapának a kicsinyeivel, akiket Isten bízott rá?

Szintén Pál apostol tollából származik az az idézet, amelyből kiderül, milyen a SZERETET a Biblia radikális szemlélete szerint:

“A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.”
– 1Korinthus 13:4-7

Be kell vallanom, hogy anyaságom első éveiben az 1Korintus 13 szeretet-elveit a felnőttekkel való kapcsolataimban próbáltam megvalósítani, és nem a gyerekekkel.

Megbocsátás, második esély, türelem, a jóra való odafigyelés, az elrontott kapcsolat helyreállítása… hát nemcsak felnőtteknek való?

Talán nem az a gyerekek dolga, hogy engedelmeskedjenek első szóra, akár esik, akár fúj, ráadásul készséges lelkülettel? Mert különben…!?

Minden porcikámmal szerettem a gyerekeimet. Élveztem, hogy anya lehetek, odaadóan tanítgattam őket és gondoskodtam róluk. De azt gondoltam, hogy azzal teszem értük a legtöbbet, ha szinte bármi áron megtanítom őket azonnal és készségesen engedelmeskedni. Erre törekedtem tehát őszinte jóakarattal… és szívem minden túlcsorduló szeretete ellenére hiányzott a kegyelem a következetes és igazságos fegyelemre nevelésemből. Akaratlanul is arra tanítottam őket, hogy a “törvény alatt” éljenek, a “cselekedetek” szerint ítélő közegben. A gyerekeim azt kapták, amit megérdemeltek. Akkor voltam velük elégedett és kedves, amikor megtartották a “parancsolataimat”.

Az 1Korinthus 13-ban az olvasható az is, hogy “Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat” (11. vers).

A Biblia szerint is normális tehát, ha egy gyerek gyerekes módon viselkedik! Egyszerű dolog, tudom. De nagyon, nagyon fontos.

Mert Jézus kegyelem-alapú értékrendje a mienknek teljesen a fordítottja. Mi a gyerekeinktől is azt várjuk, hogy felnőttesen viselkedjenek; Ő pedig azt mondta, hogy a felnőttek legyenek olyanok, mint a gyerekek.

A gyerek viselkedése akkor normális, ha gyerekes. Úgy van jól, ha egy gyereknek gyerekes a gondolkodása, a felfogóképessége, és a magatartása. Ha szeretetteljes, szelíd, és következetes nevelésben részesül, akkor több, mint valószínű, hogy végül, lassan és fokozatosan megérik és elhagyja a “gyermeki dolgokat”, azaz amikor eljön az ideje, érett felnőtt lesz belőle. De ma már értem, hogy az Isten iránt engedelmes lelkületre nem úgy lehet elvezetni egy gyereket, hogy szigorú módszerekkel rákényszerítjük, hogy mindent azonnal megtegyen, amit mi mondunk neki.

Ha te is olyan tekintélyre támaszkodó és engedelmességet követelő édesanya vagy, amilyen én voltam anyaságom kezdetén, akkor talán azt is érzed, hogy a jóra való igyekezeted mögött milyen sok FÉLELEM rejtőzik. Azt is tudod, hogy mit értek félelem alatt – attól tartasz, hogy ha a gyereked most nem tudja neked készségesen alávetni az akaratát, akkor felnőve majd Isten ellen is lázadni fog. És nem akarsz egy elkényeztetett kölyköt nevelni. És attól is tartasz, hogy ha változtatnál a nevelési elveiden, akkor a gyereked is másképp viselkedne, és akkor mit fognak gondolni rólad azok, akik eddig idomítási képességeid csodájára jártak. De leginkább talán attól félsz, hogy ha kiengeded egy kicsit a gyeplőt, és nem gyomlálod ki azonnal a gyerekességeket, a gyereked jellemét és az életét fogod felelőtlenül tönkretenni. Engem legalábbis annak idején ilyesféle félelmek vezéreltek.

Akkor persze nem így láttam, de nem normális mértékben, hanem szélsőségesen volt következetes a nevelési stílusom. Annyira igyekeztem mindent jól csinálni!

De tudod mi az, ami még ebben is vigasztaló?

A kegyelem az édesanyákra is vonatkozik!

Jézus lábánál találtam bocsánatot mindenre, amit rosszul csináltam, és Tőle kaptam erőt arra is, hogy változtassak. Lassan, ahogy a szemléletem a “törvénynek” való engedelmességtől egyre inkább a kegyelem felé fordult, a nevelési stílusom is megváltozott. És – érdekes módon – a gyengéd bánásmód és a bizalmas kapcsolat hatására a gyerekeimben végre kezdtek megmutatkozni azok a jellemvonások, amelyeket addig olyan nagyon igyekeztem beléjük nevelni.

A gyerek is olyan, mint egy virág. A virágnak nemcsak napsütésre, hanem esőre is szüksége van, de egy heves zivatar keménysége tönkre is teheti, el is hervaszthatja. A gyereknek gondos fegyelmezésre is szüksége van, de a kemény szülői bánásmód alatt tönkre is mehet, el is hervadhat.

Minden gyerek erőre kap és kivirágzik viszont, ha szeretett szülei a számára is érzékelhető gyengéd szeretettel gondoskodnak róla.

Ha ismered az írásaimat, vagy ha a való életben már ismersz, akkor tudhatod, hogy nem az olyan családot tekintem jónak, ahol mindenki a gyerek kívánságát lesi, és ahol a káosz és a bizonytalanság uralkodik. Ma is azt mondom, hogy sok mindenre kell tanítgatni a kicsi gyerekeket, biztonságos korlátozásra is szüksége van, és ehhez az a természetes hierarchia is hozzátartozik: te vagy a felnőtt, ő pedig a gyerek. Később szeretnék még azzal kapcsolatban is néhány ötletet adni, hogy mindez hogy ölthet testet a gyakorlatban.

1. rész2. rész3. rész
KEGYELEM A NEVELÉSBEN c. sorozat
További cikkek a KÉK nevelésről