Kegyelem a nevelésben – 3.

kegyelem-neveles-3A KEGYELEM A NEVELÉSBEN c. sorozat 3. része
Annak megfelelően bánunk a gyerekeinkkel, hogy jóval a felszín alatt milyen mélyebb meggyőződéseket rejtegetünk magunkban. Egy gondolat, ami gyökeresen megváltoztatta a neveléshez való hozzáállásomat…

Mielőtt gyerekeim születtek, és üzletekben járva néha tanúja voltam, hogy egy kis kétéves milyen rettenetes hangeffektusok kíséretében képes a földre vetni magát valahol egy édességpult közelében, szilárdan eltökéltem, hogy az én gyerekeim soha, de SOHA nem fognak így viselkedni! És tényleg nem is rendeztek ilyen cirkuszokat.

Nem bánom, ha mosolyogsz ezen.

Korábban már említettem, hogy meglehetős paradigmaváltás haszonélvezője lettem a kegyelem tekintetében, és ennek egyenes következményeképpen a neveléssel kapcsolatban is gyökeresen megváltozott jónéhány “nagy elvem”. A “helyes” nevelés iránti szenvedélyes elkötelezettségem egyik hátránya az volt, hogy a kevésbé fontos dolgokon dolgoztam olyan szorgalmasan.

Annak megfelelően bánsz ugyanis a gyerekeiddel, hogy jóval a felszín alatt milyen mély meggyőződéseket rejtegetsz magadban. Mami-szíved legmélyebb meggyőződései nagymértékben befolyásolják a nevelési stílusodat, és minden döntést, amit velük kapcsolatban (is) hozol.

Olyan ez, mint a filteres tea. A forró víz (a gyerekeid rosszalkodásának) hatására előjön a zacskó (rejtett belső világod, bibliai szóval a szíved) tartalma.

Nagy hatással van a gyerekeiddel való kapcsolatodra, és a fegyelmezési módszereidre is az, amilyennek őket látod, ahogy gondolkozol róluk, amilyen álmokat szövögetsz magadban velük kapcsolatban, és amekkora felelősséget érzel a tetteikért.

Számít, mit gondolsz, és számít, hogyan gondolkozol.

Rejtett belső világod mély meggyőződéseit rendszeresen napvilágra kell hoznod és felül kell bírálnod – meg kell vizsgálnod, hogy megállják-e a helyüket Isten beszédének a fényében!

És mi az a gondolat, ami a neveléshez való hozzáállásomat gyökeresen megváltoztatta?

Nem az a dolgom, hogy a gyerekemet engedelmességre KÉNYSZERÍTSEM, hanem az, hogy SEGÍTSEK nekik engedelmeskedni.

Első pillantásra talán nem is tűnik olyan nagy dolognak, de mindjárt megmagyarázom, miért olyan fontos a KÉK nevelésben. Legközelebb pedig megmutatom, hogy lehet a nevelés napi gyakorlatában alkalmazni.

kegyelem-a-nevelesben-3

Továbbra sincs bennem kétség afelől, hogy jó a gyereknek, ha engedelmes a szüleinek. Nem érzi magát biztonságban, nem tud felszabadult gyermeki életet élni az a gyerek, aki azt hiszi, hogy a családban tőle függenek a dolgok és rá hárul az irányítás. Ahhoz, hogy egy gyereknek legyen gyerekkora, kell, hogy legyen az életében olyan érett felnőtt, aki tanítja, vezeti, és felelősen gondolkozik helyette ott, ahol erre ő még nem képes, és aki az ő érdekében, az ő javára még korlátozza is, amikor szükséges.

Ugyanakkor most már azzal is tisztában vagyok, hogy nem muszáj minden csatát megnyernem a gyerekeimmel szemben… ugyanis nem állunk harcban! Számtalan keresztény nevelési könyvben olvastam, és sokmindenkitől hallottam, mennyire fontos, hogy a szülő mindig győzzön, amikor összeakad a bajusz, különben a csatával együtt a háborút is elveszíti. Ezzel a szemlélettel az a gond, hogy két külön, egymással SZEMBENÁLLÓ csónakba helyezi a szülőt és a gyereket ahelyett, hogy azt feltételezné, hogy egy csónakban eveznek.

Az az alapállás, hogy vagyunk mi szülők, és van a legyőzendő és kifilézendő ellenség, a gyerek. Résen kell lenni, észre kell venni és ki kell gyomlálni a rossz jellemvonások és az engedetlenség minden csíráját, mert muszáj megnyerni a HÁBORÚT a pici gyerek ellen. Ha ezzel van tele a fejünk, természetes, hogy a nevelési módszereink is szigorúbbak, keményebbek lesznek, az anyai szívünkből fakadó ösztönös megértést és együttérzést pedig felül fogja írni, el fogja nyomni a “helyes” meggyőződés. A Mami nem mer kegyelmet gyakorolni, mert a KEGYELEM biztos nem nyer háborút… vagy igen?

Alternatíva gyanánt gondold át újra ezt a drágakövet:

Nem az a dolgom, hogy a gyerekemet engedelmességre kényszerítsem, hanem az, hogy
segítsek nekik engedelmeskedni.

Mi lenne, ha nem azt tekintenéd elsődleges kötelességednek, hogy engedelmességre KÉNYSZERÍTSD a gyerekedet, hanem arra törekednél, hogy SEGÍTS neki engedelmeskedni?

egyéniség

KÉNYSZER:
– “Azonnal csináld meg… mert azt mondtam!”
– Egymás ellen harcolunk.
– Legyőzendő ellenfelek vagyunk.
– Amikor a kicsi nem engedelmeskedik, a szülő megbünteti.
– A Mami személyes sértésnek veszi a gyerek engedetlenségét.
– Az idősebb gyerek is szigorúskodik a kicsivel, ha az nem hallgat rá.
– A Mami fáradt és bántja a lelkiismeret, mire a csata véget ér.
SEGÍTSÉG:
– “Gyere, csináljuk meg együtt!”
– Egy csónakban evezünk.
– Mester-tanítvány kapcsolatban vagyunk.
– Amikor a kicsi nem engedelmeskedik, a szülő segít neki engedelmeskedni.
– A Mami meglátja a lehetőséget arra, hogy a gyerekét engedelmességre vezesse.
– Az idősebb gyerek is kedvesen, gyengéden és türelmesen bánik a kicsivel.
– A Mami és a gyerek továbbra is együttműködik.



Amikor a kényszerítésről és a segítségnyújtásról beszélek, főleg a 2-5 éves korosztályra gondolok. A legtöbb gyerek, mire iskolába kerül, már eljutott a kapcsolódásnak arra a szintjére, hogy akar, és képes is neked szót fogadni, és azt is tudja, kire hallgasson és kire ne. De még a nagyobb gyerekek esetében is a SEGÍTSÉGNYÚJTÁS a legjobb fegyelmezőeszköz… és akkor fogadja el tőled a segítséget, ha továbbra is téged fogad el a vezetőjének.

Legközelebb, amikor a picid nem hallgat a világos utasításodra, vegyél mély levegőt – lélegezni mindig érdemes – és, mialatt azon töröd a fejed, hogy mit csinálj vele, gondolj erre:

Nem az a dolgom, hogy a gyerekemet engedelmességre kényszerítsem, hanem az, hogy
segítsek nekik engedelmeskedni.

“A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”
– Galata 5:22-23

Amikor Mami szíved megtelik türelemmel, kedvességgel, szelídséggel, megbocsátással, és segítőkészséggel, akkor a gyerekeidet is sokkal könnyebben tudod engedelmességre tanítani… meghozod a kedvüket az együttműködésre, a saját példáddal!

1. rész2. rész3. rész
KEGYELEM A NEVELÉSBEN c. sorozat

Kapcsolódó:
Kegyelem és megbocsátás a KÉK nevelésben
Nem kellene mégis fenyíteni és büntetni a gyereket a Biblia szerint?

Kegyelem a nevelésben – 3.” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Azon már elgondolkoztam, hogy miért szól minden arról keresztény körökben, hogy a szülő legfőbb dolga, hogy az engedelmességet kiverje a gyerekéből. Hol is van ez a Bibliában? Én csak az Ef. 6,1-re emlékszem: ,,Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. ” Aztán a másik az volt, hogy velem hogy bánik Isten, amikor engedetlen vagyok? Még jó, hogy Ő nem a nevelési szakértők tanácsát követi. 🙂

Hozzászólások lezárva.