Kegyelem és megbocsátás a KÉK nevelésben

Jézus véreA SZERESSÜK ŐKET MÁSKÉPP! c. sorozat 11. része

Mi a bűn következménye? Megbüntet Isten a bűneinkért? Mit tegyünk, amikor vétkezik a gyerekünk? Megbüntessük? Hogy tükrözheti nevelési gyakorlatunk az Evangélium tanítását?

“Isten nem azért szeret minket, mert olyan értékesek vagyunk.
Attól vagyunk értékesek, hogy szeret minket.
– Martin Luther

Légy kész megbocsátani korlátlanul és feltétel nélkül, akárhányszor szegi meg az irányadó mértéket, akárhányszor viselkedik elfogadhatatlanul, akárhányszor szembesülsz azzal, hogy nem olyan, mint szeretnéd. Ha a gyereked úgy érzi, jónak kell lennie ahhoz, hogy örülj neki, vagy rossznak ahhoz, hogy észrevedd, akkor nem feltétel nélkül elfogadó szeretetet él át.

De várjunk csak… ez olyan szabados szemléletnek tűnik, mintha a bűnnek nem lennének következményei.

Pedig a bűnnek komoly következménye van a Bibliában. Nem lehet megúszni. Mit is olvasunk? Megvan: a bűn zsoldja komoly betegség. Ugye?

Jaj, lehet, hogy rosszul emlékszem… a bűn zsoldja a szegénység. A bűn zsoldja a rossz házasság. A bűn zsoldja a depresszió. A bűn zsoldja, hogy sose leszünk boldogok ebben az életben. A bűn zsoldja egy jó nagy, kijózanító atyai pofon Istentől. Megver az Isten… nem? És aztán, ha elszenvedtük, amit érdemeltünk, és jó útra tértünk, akkor majd jól megbocsát. Így van?

Nem! A Biblia szerint a bűnt nem lehet ennyivel megúszni.

A bűn következménye

“Mert a bűn zsoldja a halál…”
– Róma 6:23

Isten törvénye szerint halálbüntetést érdemel mindenki, aki követett már el bűnt. Annyira el vagyunk adósodva, hogy azt képtelenség törleszteni. Az életünket követeli. Súlyos dolog a bűn a Bibliában, nem lehet könnyen kezelni.

Mégis azt mondom, hogy a jézusi módon gondolkodó szülő tanítja és fegyelmezi, de nem bünteti meg a gyerekeit, amikor rosszak. Akármit is csinálnak, megbocsát nekik. Korlátlanul és feltétel nélkül. Akárhányszor. Nem várja el, hogy először megjavuljanak. Miért?

Jézus azt tanítja a Hegyi Beszédben:

“…és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!”
– Máté 6:12

Pontosabb fordításban ugyanez így hangzik:

“…és engedd el a tartozásainkat, ahogyan mi is elengedtük a nekünk tartozóknak!”
– Máté 6:12, SzPA

Éppen ezt tette Jézus! Magára vette, nekünk pedig elengedte a megfizethetetlen adósságot. Nemcsak prédikált és jót cselekedett, hanem a keresztre ment és meghalt értünk.

Mi is az Evangélium lényege? Ha elfogadjuk Krisztust, akkor elfogadjuk, hogy a kereszten a mi bűneinkért is meghalt. A bűn halálbüntetéssel jár… de a bűnös kegyelmet kap:

“Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
– Róma 6:23

“Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.”
– Róma 8:1-2

Nem tartozunk tehát semmivel lelki-szellemi értelemben, mert Krisztus, azzal, hogy helyettünk meghalt, megfizette a bűneink miatt keletkezett tartozásunkat Istennek. Szabadok vagyunk – Isten azért lett emberré, és azért hagyta, hogy kínozzák és megöljék, hogy elengedhesse a tartozásainkat. Nem várta meg, hogy megjavuljunk.

Ezért tartjuk Jézust a szabadítónknak. Ténylegesen szabadok, tartozásmentesek vagyunk Isten előtt; nem kell bűntudattal, szégyenkezve állnunk előtte, vagy elbújnunk előle, mint Ádám és Éva. Az Úr Jézus a kereszten megszabadított minket a bűneink miatti eladósodott állapotunkból. Nem vagyunk adósok. Szabadok vagyunk. Mintha soha nem tartoztunk volna!

Még mindig megvan a bűnre hajlamos természetünk, amivel küzdünk, és földi életünk végén egy nap elér bennünket is a bűn “zsoldja”, a halál. De ez a halál nem az, amibe mindenestül belepusztulunk. Jézus nem maradt a sírban, hanem feltámadt, és ezzel biztosította számunkra az örök életet. Jézus halála és feltámadása miatt tisztán és feddhetetlenül mehetünk az Atyához (Róma 6).

Isten gyermekei számára ez világos, mert a Szentírás egyértelműen tanítja. A szülő-gyerek kapcsolatban pedig nem kérdéses, hogy a szülőnek, akik idősebb, nagyobb élettapasztalattal rendelkezik, és jobban érti a jó és a rossz közötti különbséget, az elengedett tartozása is nagyobb Isten felé.

A szívtelen szolga és a megbocsátás

A szívtelen szolgáról szóló példázat három szereplője úgy viszonyul egymáshoz, mint Isten, a szülő, és a gyerek. [Itt olvashatod el: Máté 18:23-35]

A szülő ahhoz a szolgához hasonlít, aki tízezer talentummal tartozott. De ennek a nagyon eladósodott embernek is megvannak a saját adósai, akik pedig vele szemben halmoztak fel némi tartozást: a gyerekei!

A történetben van egy nagyhatalmú király, és van egy szolgája, aki nagyon sok pénzzel tartozik neki. A szolgára valószínűleg valami nagy felelősséggel járó dolgot bízott a király, hogy ennyire el tudott adósodni. Mondjuk rábízta a vagyona kezelését, és 300 millió Ft-ot bukott a tőzsdén egy rossz húzással. Aztán megismerünk egy másik szolgát, aki az előző szolga alattvalója. Ő, bérből és fizetésből él, és egy kisebb összeggel, mondjuk 30 ezerrel tartozik annak, aki 300 millióval tartozik a királynak.

Valójában mindketten Istennek tartoznak. De a nagyobb adós (a szülő) az, akinek a nagyobb irgalmat kellene gyakorolnia a kisebb adós (a gyerek) felé. A hétköznapokban viszont könnyű erről elfeledkezni. Hamis igazságérzetünk amiatt berzenkedik, hogy a gyerekeink állandóan az adósainkká válnak, mert hibákat követnek el, anyagi károkat okoznak, felőrlik az idegeinket… vétkeznek ellenünk.

Pedig a szülőnek, mint annak a szolgának, aki 300 millió Ft-tal tartozott a királynak, esélye sincs a tartozása kifizetésére. Teljesen rá van szorulva a király könyörületességére, aki elengedi a tartozását (azaz megbocsátja bűneit).

A gyerekek tartozása is elkezdett már gyűlni Istennél. Ők is adósai, de mivel még sokkal kevesebbet éltek, sokkal kevésbé is vannak nála eladósodva, mint mi. De azért már nekik is van tartozásuk (“mert mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” – Róma 3:23).

Jézus példázatának lényege a megbocsátás. Amikor a gyereked próbára teszi a türelmedet, mielőtt tartozása miatt megbünteted (“börtönbe vetteted” ahogy a meg nem bocsátó szolga akarta), gondolj arra, hogy mennyivel nagyobb a te adósságod Isten felé! Mennyivel több tartozásodat kellett elengednie.

De elengedte! Ha elfogadtad, hogy Jézus a kereszten érted is meghalt, akkor Jézus a te adósságodat is kifizette Istennek. Bármit csináltál életedben, semmivel nem tartozol neki. Ez Isten kegyelme. Nem érdemeink szerint bánik velünk. Érdemeink szerint a halál jár nekünk: a bűn zsoldja a halál (Róma 6:23).

Jézus halt bele abba, hogy Isten igazságos, mi pedig bűnösök vagyunk. A kereszt kibékítette egymással Isten igazságosságát és a mi bűnös mivoltunkat. Mindenért ő fizetett meg. Mi semmivel nem tartozunk.

Nem büntet meg Isten a bűneinkért

“Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.”
– Efezus 2:8-9

Vajon van-e jobb alkalom a kegyelem továbbadására, mint amikor gyermekeinknek modellezzük, akik Isten szeretett teremtményei, és akiket mégis a gondjainkra bízott?

A gyereked mivel tartozik neked? Elkövethet ellened bármit, amiért meg kell fizetnie? Lehetsz olyan szülő, aki nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer is megbocsát a bűnösnek!

A megbocsátás adja meg Isten válaszát az ember második kérdésére:

Vagyok valaki? Szeretetre és tiszteletre méltó vagyok?

Nem vagyok semmirekellő és gonosz. Isten helyreállította, amit a bűn elrontott. Feddhetetlen vagyok, mert Jézus meghalt értem és miatta megbocsátott nekem Isten. Isten számára olyan értékes vagyok, hogy egyetlen Fiát adta oda értem (János 3:16).

A megbocsátás arra is felszabadít, hogy ne magammal legyek elfoglalva, ne abból álljon az életem, hogy elismerésre vadásszak és folytonosan saját nagyszerűségemet, igazamat, erőmet kelljen bizonygatnom. Ha a gyereked a megbocsátó kegyelem légkörében nő fel, benne sem ver majd gyökeret a folytonos megfelelési, bizonyítási kényszer.

Mitől lesz a gyerek engedelmes?
Isten kegyelme és Jézus keresztje
A Biblia szerint nem kellene mégis fenyíteni és büntetni a gyereket?

Előzmények:

SZERESSÜK ŐKET MÁSKÉPP! c. sorozat

Kegyelem és megbocsátás a KÉK nevelésben” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szeretném kérdezni a kedves írótól, hogy akkor Jézus kereszthalálával törölve van az az ige, hogy “Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg. “péld.23:13-14 vagy “A bot és a fenyítés bölcsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára.” péld. 29:15.
    Én is fontosnak tartom a megbocsáltást a gyermekeink nevelésében, sőt a kegyelem gyakorlását is, de szerintem fontos a megfenyítésük és a büntetésük is ahhoz hogy egészséges felnőttek legyenek!
    3 gyermek édesanyja

    • Kedves Judit! Örülök, hogy megkérdezted; én is így gondolkoztam, tehát azt hiszem, értem, mi a problémád az olvasottakkal. És sikerült a lényegre rákérdezned – a KÉK nevelés erről szól. És éppen azért ennyire fontos a számomra, mert ugyanezzel küzdöttem én is.

      A válaszom dióhéjban ez: Ha a gyerekeimmel töltött éveket arra akarom használni, hogy segítsek nekik megismerni Istent, akkor annyira Jézushoz hasonlóan kell velük bánnom, amennyire csak lehetséges.

      A nagyon jó felvetésed kimeríti egy rövid válasz kereteit itt a hozzászólások rovatban – újabb cikk lett belőle, válaszul a kérdésedre, íme:
      A Biblia szerint nem kellene mégis fenyíteni és büntetni a gyereket? »

Hozzászólások lezárva.